Augusztus 17-i határozatában a Gazdasági Versenyhivatal („GVH”) 1,6 milliárd forint összegű bírságot szabott ki két társkereső weboldalt működtető cégre. A be2 S.á.r.l. („be2” – egy Luxemburgban bejegyzett vállalkozás) elleni eljárás megindulásakor foglalkoztunk már az online társkeresők hátulütőivel. Jelen írásunkban bemutatjuk az ügy legfontosabb tanulságait.
Mit követett el a társkereső üzemeltetője?
Az eljárás végén a GVH megállapította, hogy a be2 online társkereső szolgáltatásával kapcsolatban tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot valósított meg. Mindezekért a GVH példa nélküli, 1,6 milliárd forintos bírságot szabott ki a társkeresőt működtető cégre. A GVH a bírság kiszabásán túl kötelezte a társaságot, hogy módosítsa jogsértő magatartását. A be2-nek helyreigazító nyilatkozatot is közzé kell tennie.
A GVH az alábbi magatartásokat kifogásolta:
- Az általa üzemeltetett weboldalakon való regisztrációt, így a weboldalak használatát valótlanul ingyenesként népszerűsítette a be2, miközben a szolgáltatásokhoz díjmentesen csak korlátozott mértékben lehet hozzáférni, valódi társkeresés csak díjfizetéssel volt lehetséges,
- A cég megtévesztő módon tájékoztatja a fogyasztókat, mivel a kezdetben olcsóbb prémium előfizetés automatikusan meghosszabbodik, miközben díja közel ötszörösére emelkedik. Ráadásul a be2 e körben kifejezetten átláthatatlanul kommunikál fogyasztóival.
- A be2.hu weboldalon elérhető szolgáltatását a társaság a valótlan „Már 766.000 Regisztrált Tagunk bízott meg tudományos partnerkeresési módszerünkben!” állítással népszerűsítette, mivel a tagok száma valójában nemzetközi összesítés és nem magyarországi adatok alapján történt,
- A be2 megsértette a szakmai gondosság követelményét, mivel ÁSZF-je nem volt a fogyasztók számára könnyen értelmezhető (ellentmondó információkat tartalmazott, sokszor nehezen érthető módon, mivel németről történt magyarra fordítása során nem ügyeltek kellően a magyar fogyasztók általi befogadhatóságra). Azt is jogsértőnek ítélte meg a GVH, hogy annak ellenére, hogy a be2 előtt ismert volt, hogy fogyasztói nehezen tudják megérteni a szolgáltatás lényeges feltételeit (pl. a szerződés felmondhatósága, ami az ÁSZF alapján csak írásban vagy faxon volt lehetséges), mivel rengeteg fogyasztói jelzést, panaszt kapott, mégsem változtatott érdemben korábbi gyakorlatán, holott ez – a GVH szerint – tőle elvárható lett volna a jóhiszeműség és a tisztesség alapelvei alapján.
De miért jogsértő mindez?
A GVH szerint a társkeresés esetében olyan – bizalmi szempontokat is felvető – szolgáltatásról van szó, amely szükségszerűen érinti a magánélet legérzékenyebb területeit, illetve érzékeny információkkal kapcsolatos kérdéseket vet fel. A szolgáltatást igénybevevő fogyasztók ugyanis nem feltétlenül beszélnek másokkal arról, hogy regisztráltak a szolgáltatásra, illetve, hogy esetlegesen csalódtak benne. Ezek alapján még, ha nem is tekinthető a célcsoport egésze sérülékenynek, kiszolgáltatottnak, a GVH szerint egyfajta speciális érzékenység, illetve kitettség fennáll a fogyasztói oldalon, amelyről az adott piac szereplői is tudomással kell hogy bírjanak.
Szintén fontos körülmény volt a hatóság szerint, hogy az előfizetések automatikusan meghosszabbodtak, ha a fogyasztó nem mondta le azokat, ráadásul a meghosszabbított időszaknak jóval magasabb díja volt (pl. a prémium szolgáltatás 3 990 forintos első havi díja után 19 950 forintban került a szolgáltatás). Ezen felül az esetek egy el nem hanyagolható hányadában jelentősen hosszabb időszakra történt az előfizetések automatikus meghosszabbodása, mint maga az eredeti szerződéses elköteleződés (1 hónap vállalása után automatikusan 3 hónapra hosszabbodott meg a szolgáltatás időtartama). Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy a fogyasztó nem is feltétlenül értesült a korábban tudatosan nem vállalt díjfizetésről, ugyanis a be2 azt automatikusan vonta le a megtévesztettek bankszámlájáról.
A GVH álláspontja szerint a társkeresés esetében olyan szolgáltatásról van szó, amelynél egyáltalán nem törvényszerű a folyamatos igénybevétel, így különösen sérelmes lehet a fogyasztók számára az, hogy a szerződéses feltételek az idő múlásával és így a folyamatos igénybevétellel egyértelműen és határozottan rosszabbak lesznek (szerződéses kötelezettség időszaka, a fizetendő díjak, a felmondás körülményei). A hatóság szerint ebből az következik, hogy az automatikus meghosszabbodás nem a fogyasztók érdekeit szolgálja. Arra, hogy miért csak írásban (és nem elektronikus úton) lehetett a szolgáltatást felmondani, szintén nem tudott elfogadható magyarázatot adni a be2.
És mi végre ekkora a bírság?
A GVH a fogyasztóvédelmi tárgyú eljárásai esetén, ha bírságot szab ki, általában a vizsgált kereskedelmi gyakorlat (reklám) költségeiből indul ki. Ezzel szemben jelen ügyben a GVH – mivel az ügy súlyát és az eljárás alá vont reklámköltéseit nem találta egymással arányban állónak – a be2 árbevételéből kiindulva számította a bírságot. Ezt követően a hivatal súlyosító és enyhítő körülményeket mérlegel:
A GVH kiemelt jelentőségű súlyosító körülményként vette figyelembe, hogy kifejezetten magas volt az érintett előfizetői díj, illetve a szerződéskötéseket követően kifejezetten nehezen lehetett korrigálni az ügyleti döntést, vagyis nehéz volt a csapdahelyzetből „szabadulni”.
A GVH szerint ráadásul a be2 magatartásának nagyfokú volt a felróhatósága, amit azzal igyekezett alátámasztani, hogy az eljárás alá vont több kifogásolt gyakorlatát nem változtatta meg érdemben az eljárás megindítása óta sem, miközben korábban már Kormányhivatal is marasztalta különböző jogsértésérekért, és más külföldi fogyasztóvédelmi szervek (belga, cseh, dán és luxemburgi vizsgálat is folyt vagy folyik ellenük) is eljártak hasonló velük szemben hasonló alapon. Azt is súlyosító körülményként vette figyelembe a szigorú hatóság, hogy a be2 többféle jogsértést is elkövetett.
Ezzel szemben enyhítő körülményként vette figyelembe a GVH, hogy a be2 kereskedelmi gyakorlatát, illetve ÁSZF-jének tartalmát, megszövegezését a versenyfelügyeleti eljárás indítását követően több tekintetben korrigálta (egyes állítások, szavak betűméretének és színének módosítása, visszaigazoló e-mailek frissítése). Ezen felül, igaz, hogy az eljárás egy későbbi szakaszában, de egyes állítások (ingyenesség, tagok száma) használatát is abbahagyta a be2, valamint a hazai fogyasztókat érintő behajtást felfüggesztette és belső utasítást adott arra nézve, hogy e-mailes szándéknyilatkozatokat is elfogad a szerződések felmondására, így kisebb súllyal, de ezt is enyhítő körülményként vette figyelembe a GVH.
A fenti (kiemelt) súlyosító körülmények és az enyhítő körülmények kisebb súlyára, arányára figyelemmel, illetve az elrettentő hatás érdekében is indokoltnak tartotta a GVH a bírság alapösszegének korrekciós növelését, megelőzendő bármely hasonló, a fogyasztók számára jelentősebb és igen nehezen korrigálható, orvosolható és így kárt okozó szerződéses konstrukciót és az ahhoz kapcsolódó tájékoztatási gyakorlatot. A hatóság döntését tanulmányozva – bár ez így leírva sehol nem jelenik meg természetesen – mindebből arra lehet következtetni, hogy lényegében egy csalásra, megtévesztésre alapuló konstrukciónak minősítette a GVH a be2 által üzemeltetett társkereső oldalakat.
Nem árt az óvatosság vállalkozói oldalról – az ügy tanulságai
A jelen ügynek fontos tanulsága, hogy a GVH fókuszába egyre inkább a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos jogsértések kerülnek (erről korábban itt írtunk), és az ilyen jogsértések megállapítása esetén egyre inkább rekord mértékű bírsággal számolhatnak az eljárás alá vont vállalkozások. Ez már nem az első eset, hogy a GVH kiemelt jelentőségű súlyosító körülményként értékeli azt, hogy az eljárás alá vont társaság nem hagy fel a vitatott kereskedelmi gyakorlattal a GVH eljárásának megindulásakor, ez pedig úgy tűnik, egyre inkább alapvető fontosságú hatóságai elvárás, jelen esetben is sokat spórolhatott volna a korábbi abbahagyással a be2. Megjegyezzük, ennek a szigorú hatósági elvárásnak még ki kellene állni a bírósági felülvizsgálatok próbáját is, hiszen ez ellentmond az ártatlanság vélelmének, nem véletlen, hogy a GVH minden ügyindításról szóló sajtóközleménye így végződik: „a versenyfelügyeleti eljárás megindítása nem jelenti annak kimondását, hogy a vállalkozás a jogsértést elkövette”.
Az újabb példátlan büntetés is alátámasztja, hogy milyen fontos a társaságok részéről kiemelt figyelmet fordítani a jogi, különösen a fogyasztóvédelmi megfelelésre. Többedjére derül ki, hogy meglehetősen sok erőforrást (pénz mellett munkaórákat, a menedzsment leterheltségét) lehetne megtakarítani a szabályszerű működéssel, a versenyfelügyeleti eljárások megindításának, és az esetleges bírságok kiszabásának elkerülésével. Ezért is kiemelt jelentőségű, hogy új üzleti tevékenység, innovatív, internet alapú szolgáltatás-konstrukciók bevezetése előtt tervezett működésünket vizsgáltassuk át megfelelőségi szempontból szakemberrel, illetve legkisebb kétségünk esetén is kérjünk jogi szakvéleményt.
A cikk szerzője dr. Albert Lili, a CERHA HEMPEL Dezső és Társai ügyvédjelöltje.
