Miután a közelmúltban az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) az építőipari nyersanyagok és termékek jelentős áremelkedésére hívta fel a figyelmet, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) ún. piaci konzultációt kezdeményezett a kis- és középvállalkozásokat tömörítő érdekképviseleti szervvel.

A GVH nyilatkozata szerint a konzultáció célja, hogy feltárják az építőipari szektorban tapasztalható áremelkedés okait, valamint, hogy minél alaposabban feltérképezzék az iparágban felmerülő esetleges versenyjogi problémákat. Mivel az utóbbi időben jelentősen erősödött a kereslet az építkezésekhez szükséges alapanyagok iránt, áremelkedés figyelhető meg e termékeknél. Ez önmagában természetes piaci folyamat, ami a kereslet-kínálat közgazdasági összefüggései nyomán jogszerűen előállhat; ugyanakkor – értésünk szerint – az áremelkedés mértéke felkeltette a versenyhatóság gyanúját, olyannyira, hogy a Versenyhivatalon belül mostanra egy külön vizsgálói csoportot is létrehoztak az építőipari ágazatot érintő esetleges versenyproblémák kezelésére.

A Versenyhivatal kiemelte, hogy a jövőben és most is jelentős erőfeszítésekre törekszik annak érdekében, hogy biztosítsa a tiszta versenyt az építőipari alapanyagok piacán, hogy ezáltal a lehető legteljesebben érvényesülhessenek a lakásfelújítási támogatások, a családok otthonteremtési kedvezményei és az új lakásépítéseket ösztönző kormányzati lépések kedvező hatásai.

A GVH egyébként tavaly ősszel indított versenyfelügyeleti eljárást feltételezett gazdasági erőfölénnyel való visszaélés okán, a hazai cementpiac három legjelentősebb szereplőjével szemben, mely eljárás jelenleg is folyamatban van.

Ezen kívül a GVH az elmúlt évben hatósági eljárásnak nem minősülő előzetes vizsgálódást is folytatott már más építőipari alapanyagok (például tégla, tetőcserép, szigetelő- és burkolóanyagok, nyílászárók) piacán. A GVH friss sajtóközleménye szerint a Hivatal az építőipari termékek értékesítési rendszerével kapcsolatban előzetesen azt találta, hogy a külföldi kitettség mellett az oligopol piacszerkezet is jellemzi a magyar építőipari piacot bizonyos alapanyagok tekintetében. Ugyanakkor arról nem adott hírt egyelőre a hatóság, hogy ezeket az általános jellemzőket mennyiben tekinti versenyproblémának.

 A GVH lépése, miszerint piaci konzultációt kezdeményez az adott piacon működő vállalkozásokat összefogó érdekképviseleti szervvel, távolról sem mondható szokványosnak. Nem csak annál fogva, hogy ez a ,,módszer” a Versenyhivatal által ez idáig nem került alkalmazásra, és – ugyan az angol versenyhatóság alkalmaz némileg hasonló eszközöket – így nem része a magyar versenyjogi joggyakorlatnak; hanem azért is, mert az ún. piaci konzultáció intézményét a magyar versenytörvény nem is ismeri, az ott szabályozott eljárások egyikében sem illeszthető bele. Tehát az ÉVOSZ ügyben a GVH egy újonnan kialakított, magyar gyakorlatban precedens nélküli eljárást alkalmaz feltehetőleg annak érdekében, hogy a KKV-kat tömörítő szervezet a lényegesen erőforrás-igényesebb, és súlyosabb szankciókkal végződő versenyfelügyeleti eljárás helyett könnyebben tudjon piaci korrekciós intézkedéseket tenni. Ezen intézmény gyakorlatba történő beemelésével a GVH elhagyva jogalkalmazói pozícióját a versenyfolyamatok alakítójaként lép fel a piacon. Ennek megannyi lehetséges oka közül valószínűnek látszik az az indok, hogy az ÉVOSZ jelzése nagyszámban érinthet kis- és középvállalkozásokat, illetve azok árképzési gyakorlatát, és a GVH nem kívánja a kisebb vállalkozásokat egyesével versenyfelügyeleti eljárással terhelni, ha az nem feltétlenül szükséges, és a verseny védelme e módon is biztosítható. Ugyanakkor így a „vizsgálódásba” bevont vállalkozásokat a szigorú törvényi garanciák sem védik, amik a GVH kezét valamelyest megkötik a formalizáltabb hatósági eljárásban. Mindenesetre a piaci konzultáció során legalább bírsággal egyelőre nem kell számolniuk az érintetteknek: azt a GVH csak versenyfelügyeleti eljárásban szabhat ki.

A piaci konzultáció szabályozatlanságából kifolyólag annak folyamata, illetve jellege számunkra nem ismert, így arra nézve, hogy mi várható a konzultációtól nem tudunk előrejelzésekkel szolgálni; viszont pont ez az egyedisége teszi az ÉVOSZ ügyet különösen érdekessé. Remélhetőleg a konzultáció lezárultával világossá teszi a Versenyhivatal, hogy miként tekint az új intézményre: a versenyfelügyeleti vizsgálat egy előlépcsőjeként, vagy egy teljesen újszerű és önálló eljárásfajtaként, mely esetleg a versenyfelügyeleti eljárást is helyettesítheti. Utóbbi esetben – valószínűleg – a versenytörvény módosításara is szükség lehet majd a jövőben, hiszen a GVH valamennyi eljárástípusát, fellépési lehetőségét jelenleg a versenytörvény szabályozza. 

A konzultációhoz, illetve az előzetes vizsgálódáshoz hasonlóan a vizsgálói csoport megalakítása is példa – így formális keretek – nélküli. Feltehető célja ellenben a vállalkozásokra nézve kevésbé mondható ,,barátinak” a Versenyhivatal közleménye alapján. A vizsgálói csoport mandátuma ugyanis az, hogy ,, feldolgozza a kartellre vonatkozó panaszokat és piaci jelzéseket.” A GVH immár nyíltan, és részben – amennyiben panaszos vagy bejelentéses eljárás nem folyik – informális keretek között kartellt keres az építőipari alapanyagok piacán, és nem titkolja, hogy szándékában áll később versenyfelügyeleti eljárás alá vonni a nagyobb, alapanyagpiacot ellátó vállalkozásokat. Érdemes tehát az ilyen vállalkozásoknak alapos „önvizsgálatot” tartani, amennyiben nem akarják megégetni magukat a GVH előtt: az engedékenységi politika keretében „önfeljelentő” cégek akár teljes bírságelengedésben is részesülhetnek.

Valószínűleg csak évek múltán derül ki, hogy a Versenyhivatalnak sikerül-e ezen új módszerekkel felgöngyölítenie a feltételezése szerinti versenyellenes magatartásokat és piaci torzulásokat, amennyiben az áremelkedések mögött nem csupán tiszta piaci folyamatok állnának a koronavírus-járvány következtében.

Az üggyel kapcsolatban érdekesség még, hogy amennyiben az ÉVOSZ-szal folytatott piaci konzultáció, illetve az azt esetlegesen követő versenyfelügyeleti eljárások eredményeképpen versenyjogi jogsértést tárna fel a Versenyhivatal, úgy az valószínűsíthetően számos vállalkozás gyakorlatát érintené, valamint számos egyéni károsult előtt nyitná meg az egyéni magánjogi jogérvényesítés lehetőségét. Többek között e témakört járja részletesen körül Dr. Polauf Tamás, a CERHA HEMPEL managing partnere által szerkesztett, és a Wolters Kluwer gondozásában megjelent Versenyjogi kártérítési perek című könyv, melynek szerzői között tudható jelen cikk szerzői is, Dr. Fenyőházi András, a CERHA HEMPEL Construction csoportjának vezetője és Dr. Kocsis Márton a Versenyjogi csoport vezetője. Irodánk nagy jártassággal rendelkezik a kartellek során kárt szenvedett vállalkozások igényérvényesítése kapcsán, így e körben örömmel állunk ügyfeleink rendelkezésére, hogy elszenvedett kárukat érvényesíteni tudják a versenyjogot megsértő beszállítóikkal, vagy vevőikkel szemben.

Szerzők: dr. Fenyőházi András és dr. Kocsis Márton