(A kép forrása: Pixabay)
A magánjogi igényérvényesítés lehetősége
A versenyjog alapvető közvetlen funkciója, hogy tiltsa és szankcionálja a tisztességtelen piaci magatartásokat – teszi mindezt a nagyobb társadalmi jólét közvetett céljáért – melyek egyik leggyakoribb formája a kartellezés. A vállalatok a kartellezés során közösen, a verseny torzításával vagy teljes kikapcsolásával állapítják meg áraikat (vagy az egyéb piaci feltételeket), magasabban, mint amilyen ár természetes körülmények között, tiszta versenyhelyzetben kialakulna. Ez a magatartás hátrányos következményekkel jár a kartellezők üzletfeleire, végső soron a fogyasztókra nézve is. A közelmúltig azonban nem volt reális lehetőség arra, hogy a fogyasztók az őket ért károkat közvetlenül, bíróság előtt is érvényesíthessék. A kartellező vállalatokat a GVH több szempontot mérlegelve – így a fogyasztókat ért károkat is – bírságolta. Ezek a bírságok mértéküket tekintve alkalmasak voltak a gazdaságban okozott károk reparációjára, valamint elrettentő erővel is szolgálhattak. Ilyen bírságokról a blogon is beszámoltunk: a legfrissebbek közül a kábel-kartell ügyben, vagy a dízel-botrány kapcsán.
A közvetlen igényérvényesítés lehetőségét az Európai Parlament és Tanács 2014/104/EU Irányelve teremtette meg, melyet Magyarország 2016-ban ültetett át a Versenytörvénybe.
A továbbiakban a kartellek magánjogi következményei közül a kártérítéssel foglalkozunk részletesen.
A kártérítésre jogosultak
Az Irányelv kártérítésre jogosultnak tekint mindenkit, aki a versenyjogi jogsértés következtében kárt szenvedett, a versenytörvény pedig egyértelművé teszi, hogy a kártérítési igényre való jogosultság nem függ a termelési láncban elfoglalt pozíciótól. Ez a kartellezéssel okozott károk jellegzetességeiből fakad: a kartell-ár nem csak a kartellezésben résztvevő vállalattól vásárlót érinti (közvetlen hatás), hanem a közvetlen vevőtől vásárló további vállalkozások további eladási árait is, így az eladási láncolat többi szereplője is károsodhat (közvetett hatás.) Ezt a folyamatot kiválóan szemlélteti a CHSH Dezső és Társai Ügyvédi Iroda szakértői által jegyzett kézikönyv bemutató konferenciáján elhangzott előadás egyik ábrája.
(forrás: Dr. Simone Kohnz, Economic fundamentals of the quantification of antitrust damages c. előadása, 2018. április 11. Budapest)
A kártérítés jogalapja
A versenytörvény bármilyen kártérítés alapjául a versenyjogi jogsértést nevezi meg, amit az Irányelv az EUMSz 101. és 102. cikkének megsértésével azonosít. Ez nagyon tág fogalmat jelent, ami nem csak a kartellezést foglalhatja magában, hanem például az erőfölénnyel való visszaéléseket is. A törvény azonban vélelmezi a kár bekövetkeztét, ha bizonyított, hogy a jogsértés kartellt valósított meg.
A kartellekkel okozott károk mértéke
Az Irányelv a teljes kártérítés elvét alkalmazza, ami azt jelenti, hogy a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mintha a jogsértés nem következett volna be, vagyis amilyen helyzetbe a jogsértés hiányában feltételezhetően került volna. A kártérítés így kiterjedt az elmaradt haszonra és a kamatokra is a tényleges veszteségen túl. A teljesség elvéből fakad továbbá a közvetett károsultak kártérítési jogosultsága is, azzal, hogy az Irányelv meghatároz egy felső határt is a kártérítés mértékének: az – a káron szerzés általános tilalmából fakadóan – nem haladhatja meg ugyanis a felperesnek okozott teljes kárt. Ennek jelentősége akkor van, ha a felperes nem a közvetlen vevő, hanem több személyből álló károsulti láncolatról van szó. Ugyanakkor a ténylegesen okozott kár kiszámítása minden esetben más és más, és általában csak nagyon komoly közgazdasági elemzéssel becsülhető meg egyáltalán annak tényleges mértéke.
A károk mértékének meghatározása
A kár alapját az az eltérés adja, ami a kartellezés következtében megvalósult ár és a jogsértés hiányában az adott piacon érvényesülő ár között (áreltérítés) fennáll. Ennek számítására számos módot alakított ki a közgazdasági irodalom. Nem egyszerűen megállapítható mértékről van szó, mivel a jogsértés hiányában piacon érvényesülő ár (hipotetikus ár) meghatározása minden esetben csak becslés útján lehetséges. Annak pontossága nem minden esetben biztosított, elsősorban azért, mert a valóságban a kartell-tevékenység nélkül sem érvényesül a tökéletes verseny és így a piaci ár. A jogszerű körülmények között kialakuló árat is számos egyéb tényező befolyásolja, melyeket csaknem lehetetlen számszerűsíteni. A számítás módszereivel, és az ezzel kapcsolatos nemzetközi tendenciákkal a korábban hivatkozott kézikönyv részletesen is foglalkozik.
Fontos ugyanakkor, hogy Magyarországon a kár mértékének meghatározását egyszerűsíteni hivatott vélelem áll fenn, amely a kár mértékét ellenkező bizonyításáig a kartellek esetén legalább az értékesítési ár 10 százalékára teszi. Ugyanakkor esetenként ennél jóval nagyobb eltérésről is szó lehet, a GVH dolgozata alapján egyes esetekben 49%-os eltérés is megállapítható.
(forrás: GVH Bőséges zsákmány – Mekkora kárt okoznak a kartellek a magyar gazdaságban? C. összefoglalója http://www.gvh.hu/data/cms1022070/58906497CA37BDDB.pdf?query=kartellekkel+okozott+k%C3%A1rok 3. oldal)
(forrás: GVH Bőséges zsákmány – Mekkora kárt okoznak a kartellek a magyar gazdaságban? C. összefoglalója http://www.gvh.hu/data/cms1022070/58906497CA37BDDB.pdf?query=kartellekkel+okozott+k%C3%A1rok 7. oldal)
Szintén a kár mértékének eldöntése a legnehezebb kérdés a folyamatban lévő Waberer’s kártérítési ügyben – írja a Világgazdaság 2018. szeptember 28-as számában. A cikkhez irodánk partnere, Polauf Tamás adott interjút, melyben kiemelte a bírságon túl a kártérítéshez való jog jelentőségét is. A konkrét ügyben is felmerülhet ugyanis, hogy a Waberer’s továbbhárította kárát saját vevőire – akiknek ezzel megnyílik az igényérvényesítési lehetőségük. Ennek bizonyítása azonban a kartellen ért kamionvállalatokat fogja terhelni.
A cikk szerzője Dr. Kocsis Márton, a CHSH Dezső versenyjogi csoportjának vezető ügyvédje.
