A Bizottság a Törvényszék előtt pert nyert a francia állammal szemben az Électricité de France (EDF) ügyében, az ítélet értelmében az EDF-nek ki kell fizetnie az 1,37 milliárd eurós giga-büntetést. A döntés ellen a felek a Bírósághoz fellebbezhetnek, azonban az ügy néhány tanulsága már így is levonható.
Az EDF, a vizsgált időszakban francia állami tulajdonban lévő energiaipari nagyvállalat volt, amely elsődlegesen Franciaország területén előállított áram kereskedelmével foglalkozott. 1997-ben a belső energiapiac megnyitásának keretein belül a francia állam megváltoztatta a jogszabályokat, azért, hogy átstrukturálja az EDF mérlegét. A villamos energia hálózatot továbbá – melyre a cégnek koncessziós joga volt – az állam a társaság tulajdonába adta, így a vonatkozó, erre a célra képzett tartalékok okafogyottá váltak. Ennek a felszabadított tartaléknak az eredményben kellett volna megmutatkoznia, ami pedig társasági adókötelezettséget keletkeztetett volna. Az állam az adóbeszedésétől eltekintett, és az így keletkezett összeget az EDF alaptőkéjének emelésére fordította. 2003. december 16-án a Bizottság döntésében megállapította, hogy az EDF mérlegének átstrukturálásával és tőkéjének növelésével a francia állam lemondott 888,89 millió euró adóról, amely az átstrukturálás társasági adó vonzata lett volna. A Bizottság szerint az adóelengedés erősítette az EDF versenyhelyzetét versenytársaival szemben, és olyan állami támogatásnak minősül, amely összeegyeztethetetlen az uniós versenyjoggal. A Bizottság számítása szerint a visszafizetendő támogatás a kamatokkal együtt összesen 1,217 milliárd euróra rúg. Az EDF visszafizette az összeget a francia államnak.
Az EDF a francia állam támogatásával a Törvényszék előtt a döntés részbeni megsemmisítését kezdeményezte. A Törvényszék elutasította a Bizottság értékelését, mivel az formális volt, és nem vizsgálta azon célokat, amelyek megvalósítására a francia állam magánbefektetőként a valóságban törekedhetett volna. A Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia, hogy a francia állam magatartása valóban felért-e egy nullaösszegű művelettel. A fellebbezési eljárás során az Európai Bíróság megerősítette a Törvényszék érvelését, a vizsgálandó kérdés az, hogy a juttatás előnyt biztosít-e az állami vállalkozás részére. Felhívja a figyelmet arra is, hogy az adóelengedés olyan előny, amelyet más magánbefektetők nem tudnak felajánlani.
A Törvényszék és az Európai Bíróság határozata után, a Bizottság 2015. július 22-én új döntést hozott. Elfogadva, hogy az érintett esetben nem volt alkalmazható a magánbefektető kritériuma, a Bizottság ismét megállapította, hogy a támogatás nem összeegyeztethető a belső piaccal, és elrendelte a támogatás visszatérítését annak kamataival együtt. A döntéssel elégedetlen EDF, a francia állam támogatásával, a Törvényszéknél újfent a határozat megsemmisítését kezdeményezte.
A Törvényszék helybenhagyta a Bizottság döntését, és nem fogadta el az EDF érvét, miszerint az intézkedés a vállalkozás újratőkésítését célzó intézkedés volt, hanem megállapította, hogy az adóelengedés tőkévé konvertálása történt.
A Törvényszék szerint a Bizottság megvizsgálta az EDF és Franciaország által rendelkezésére bocsátott összes bizonyítékot annak megállapítása érdekében, hogy a szóban forgó intézkedés a francia állam részvényesi vagy hatósági minőségében következett-e be, és ezért nem alkalmazta tévesen a jogot. A Bizottság helyesen jutott arra a következtetésre is, hogy az EDF és a francia állam által benyújtott dokumentumok nem igazolják az állam különálló és önálló elemzését részvényesi minőségében, és nem bizonyítják, hogy az adó és az állami juttatás nem fedik egymást.
A Törvényszék, csakúgy, mint a Bizottság, megállapította, hogy az EDF és a francia állam által szolgáltatott számos dokumentum közül egy sem tartalmaz olyan összehasonlító gazdasági elemzést, amelyet a tőkeemelés előtt egy magánbefektető végzett volna el, a jövőbeni jövedelmezőség vizsgálata céljából.
A marasztaló ítélet az EDF jelenlegi pénzügyi helyzetét nem rázza meg, mert az összeg 2015-ben a Bizottság határozatát követően már visszafizetésre került.
A cikk szerzője Albert Lili, a CHSH Dezső munkatársa
