A XXI. század a digitális technika kora. Az információtechnikai szektor robbanásszerű fejlődése megváltoztatta a kommunikációt, az információáramlást, átrendezte a fogyasztói-társadalmi szokásokat. A számítástechnika, az internet térnyerése, a mobiltelefonok rohamos terjedése megváltoztatta az emberek közötti kapcsolattartást, valóságos társadalmi-gazdasági forradalmat idézett elő. A határokon átnyúló tranzakciók egyszerűbbé váltak mind a cégek, mind a lakosság számára. Az információ, az adatok szerepe felértékelődött, könnyebbé tette életünket, hozzájárul időnk jobb kihasználásához. Gondoljunk például a különböző navigációs eszközökre, melyek lehetővé teszik a valós idejű információ továbbítása által a dugók elkerülését, a gyorsabb útvonalak kiválasztását. A digitális forradalom az élet minden területén jelen van, a kulturális élettől, a javak elosztási módjának változásán át a mezőgazdaságig. Ha nem tudunk valamit, megkérdezzük „Google-barátunkat”, ha kíváncsiak vagyunk valakire, akkor Facebookon/Whatsappon vesszük fel a kapcsolatot vele, ha kell egy új telefon, irány az Amazon.
A felsorolt pozitívumok mellett azonban a fejlődésnek árnyoldalai is vannak, gondoljunk csak az adatlopásokra, a magánélet védtelenségére, de a robotika és a számítástechnika fejlődése által okozott munkahelymegszűnésekre, átrendeződésekre. Az új technológiák, amelyek a hatékonyságot, termelékenységet voltak hivatottak növelni, megváltoztatták az ökoszisztémát, új egyenlőtlenségeket teremtettek.
„Fejlett ipari országok kormányai, kik húsból, betonból, acélból építkeztek és merítitek hatalmatokat, én a kibertérből jövök, a lélek új otthonából. A jövő nevében követelem tőletek, kik a múltból vagytok, hagyjatok békén minket! Nem üdvözlünk benneteket jó szívvel. Ahol mi összegyűlünk, ott nektek semmi erőtök nincsen.” – írta Barlow, a svájci net- teoretikus (és a Greatful Dead szövegírója) híres Kiberfüggetlenségi nyilatkozatában, 1996-ban. Mit is jelent ez a prózai megfogalmazás? Az internetforradalom aktív szereplői azt várták a globális kommunikációs eszközzé fejlődő világhálótól, hogy felszámolja a létező társadalmi, gazdasági és politikai hatalmi struktúrákat, meritokratikus alapú rendszerrel helyettesítse a létező, megváltoztathatatlannak tűnő hierarchikus viszonyokat, és olyan világot hozzon létre, amely „tranzakciókból, kapcsolatokból és tiszta gondolatokból épül fel, melyeket a hálózatban a kommunikáció köt, kovácsol egybe.” Olyan világot képzeltek el, ahová „mindenki beléphet előítéletek és privilégiumok nélkül”, ahol faji hovatartozás, rang, gazdasági vagy katonai hatalom mind-mind elveszítik jelentőségüket. Ez a koncepció részben meg is valósult, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy 2018 szeptemberében a világ legnagyobb cégei a digitális szektor reprezentánsai voltak, az Apple, az Amazon, a Microsoft és az Alphabet. A kiberforradalom elbukott, Barlow meghalt, ma már a Szilícium-völgy ikonikus alakja Steve Wozniak talán az egyetlen, aki kitartott az eredeti gondolatok, – ma már nyugodtan mondhatjuk – illúziók mellett. Ő viszont a vészharangot kongatja az adatvédelem, a mesterséges intelligenciák és a közösségi oldalak ellen, különösen a Cambridge Analytica elhíresült botránya után.
Mindezek alapján felmerül a kérdés, szükséges-e a szabályozás ezen a területen, amennyiben igen, milyen fajta? A digitális térben a jogi kérdések mellett műszaki/technológia, közgazdasági és szociológiai/társadalmi problémák egyaránt jelen vannak. Jelen cikksorozat csupán a versenyjogi kérdésekre reflektál, de reméljük így is fontos információkkal segíthetjük a digitális kor jobb megértését.
Margarethe Vestager, a versenypolitikáért felelős biztos felkérésére egy három fős szakértői csapat (Jacques Crémer, Yves-Alexandre de Montjoye és Heike Schweitzer), megvizsgálta hogyan kellene fejlődnie a versenyjogi politikának, annak érdekében, hogy előmozdítsa a fogyasztók érdekeinek érvényesülését a digitális korszakban. A vizsgálat eredményeként április 9-én a szerzők közzétették jelentésüket, mely a digitális világ, és a digitális piacok bemutatásán, ezek működésének ismertetésén alapul, majd az EU versenyjogának alkalmazhatóságát és módszertani kérdéseit elemzi. A tanulmány második részében e keretelvek és platformok, valamint az adatok felhasználásának versenyjogi aspektusait tárgyalják a szakértők.
A cél az, hogy a fogyasztók élvezhessék a digitális kor, az innováció előnyeit, a piacon szabadon versenyezhessenek a legjobb ötletek, függetlenül attól, hogy az ötletgazda nagyvállalat, vagy egy garázscég. A digitális világban is szükség van versenypolitikára, mely képes rugalmasan reagálni a változó gazdaságra, ugyanakkor koherens és erőteljes is, A piac „láthatatlan kezét” ki kell egészíteni a jogalkotók és a versenyhatóságok „látható kezével”.
Cikksorozatunkban az elemzésre építve a digitális piacok működésének változásait, a piaci versenyt jelentősen befolyásoló tényezőket fogjuk bemutatni, három fő témakörre összpontosítva:
- az adatok szerepe;
- a hálózati hatások, a növekvő mérethozadék, melyek segítenek megérteni a platformok működését; és
- a méretgazdaságosság, amely a digitális ökoszisztémák kialakulását és növekedését idézi elő.
A cikk szerzője Albert Lili, a CHSH Dezső ügyvédjelöltje
