Súlyosbította a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a dunai hajózási kartellben résztvevő cégek büntetését, mert azok annak ellenére támadták meg a bíróságon a GVH által hozott döntést, hogy engedékenységben részesültek. A GVH a teljes mértékű, jóhiszemű és folyamatos együttműködés hiányára hivatkozva súlyosbította a bírságot, annak ellenére, hogy a felek csak az eljárás jogszerűségét vitatták. Érdemes tehát akkor is figyelni, hogy mit szabad és mit nem, ha korábban már úgy is tűnt, a GVH elfogadja az eljárásban „fülön csípett” jogsértők együttműködési felajánlását.

Az ügy háttere – kartellező dunai hajósok:

A GVH 2021 júliusában indított vizsgálatot, mert kartellezést gyanított a BKV által kiírt, hajóüzemeltetésre vonatkozó közbeszerzési pályázaton. A hatóságnak az szúrt szemet, hogy egyes ajánlattevők nyilatkozatai gyakorlatilag szóról szóra megegyeztek egymással, ami többnyire kartellezésre enged következtetni. Mint később kiderült, a vállalkozások az ajánlattétel előtt megosztották egymással árajánlatukat, a pályázati anyagaikat pedig az egyik cég alkalmazottja állította össze. Ráadásként a négy cég közül (amelyek egy-egy vállalkozáscsoportba rendeződtek) kettőt is csak az ajánlattételi határidőt megelőző napokban létesítettek.

A helyzet egyértelműségéből is adódóan a négy érintett vállalkozás (és két érintett vállalkozáscsoport) mindegyike engedékenységi kérelemmel élt, vagyis elismerték „bűnösségüket”, segítettek a GVH-nak a kartell feltárásában, önkéntesen beszolgáltatták a rájuk terhelő bizonyítékokat, megkönnyítve ezzel a vizsgálat lefolytatását. Mindezen együttműködésre figyelemmel a GVH közel harmadával csökkentette a kartellben résztvevő vállalkozások bírságát és végül összesen csak 6,5 millió forintnyi bírságot szabott ki (a bírság azért tűnik enyhének, mert azt elsősorban sosem a jogsértés súlyossága, hanem az érintett cégek árbevétele határozza meg – jelen esetben kis árbevételű cégekről volt szó).

Megszegett ígéretek – a GVH közleménye:

2023. július 17-én sajtóközleményben tudatta a GVH, hogy az eljárás alá vont kartellezőkkel szemben visszavonta a 30%-os bírságkedvezményt. A GVH álláspontja szerint ugyanis hiába ismerték el a jogsértést korábban a vállalkozások, ha utóbb megtámadták a bíróságon a hatóság e jogsértést megállapító döntését. Ezzel ugyanis – érvel a hatóság – egyértelművé tették azt, hogy már az eljárás során sem volt szándékuk az együttműködésre. A versenytörvény teljes mértékű, jóhiszemű és folyamatos együttműködést ír elő a vállalkozásoknak a kedvezmény eléréséhez, amely a GVH szerint a benyújtott keresetlevél tartalmából következően jelen ügyben nem teljesült. Emiatt visszavonták a bírságcsökkentést és ezzel 10 millió forintra emelkedett a hajózási kartellben részt vevők kartell-bírsága.

A bűnbánat kifizetődik – mi is az az engedékenységi politika:

Az engedékenységi politika keretében a jogsértésben résztvevő vállalkozások jelentős kedvezményeket érhetnek el, amennyiben azt önként feltárják a GVH-nak és bizonyítékokat is szolgáltatnak a hatóságnak, hogy könnyebben tudja lezárni a vizsgálatát. Az engedékenységi politika alkalmazása során a bírság csökkentésére, vagy akár annak mellőzésére is van mód, amennyiben a vállalkozások együttműködnek a GVH-val. A csökkentés mértéke attól függ, hogy a vállalkozás mennyiben járult hozzá a jogsértés feltárásához, így magas szintű együttműködés esetén akár a teljes bírság mellőzésére vagy 50%-ig terjedő bírság csökkentésre is van lehetőség, így a GVH vizsgálatának egyszerűbbé válása mellett a vállalkozásoknak is megéri az együttműködés.

Az engedékenységi politika alkalmazásának feltételeként több olyan követelményt határoz meg a versenytörvény, amiket a hajózási kartell esetében sem vitatott a GVH, mint például a jogsértés elismerése, a jogsértésben történő részvétel megszüntetése, vagy a bizonyítékok megsemmisítésétől való tartózkodás. A hajózási kartell ügyében a GVH kifejezetten csak az együttműködési szándék meglétét vitatta, amelynek jóhiszeműnek, teljes mértékűnek és folyamatosnak kell lennie – érvelt a hatóság. Ennek legfontosabb tartalmi elemeit a GVH az általa közzétett engedékenységi közleményben fejti ki, így többek között a jogsértőknek mindig a hatóság rendelkezésére kell állniuk, a GVH által kért információkat kellő időben kell átadniuk, illetve a bizonyítékok megsemmisítésétől is tartózkodniuk kell.

Az engedékenység alkalmazása során fontos kiemelni, hogy a vállalkozásoknak nem kell lemondaniuk a jogorvoslat lehetőségéről (szemben pl. az egyezségi eljárással, ahol a GVH által vizsgált vállalkozásnak ugyan nem kell magára nézve terhelő bizonyítékot eladnia, de a vizsgálatot a jogsértés elismerésével és a jogorvoslati jogról való lemondással tudja gyorsítani). Az engedékenységben részt vevő cégek, ha például vitatják a rájuk kiszabott bírság mértékét, vagy az eljárás jogszerűségével kapcsolatban merül fel valamilyen aggályuk, akkor a törvény szerint élhetnek a jogorvoslattal anélkül is, hogy az engedékenység keretében kapott bírságcsökkentésük visszavonására kerülne sor. Természetesen ebben az esetben sem vitathatják a már elismert jogsértés megtörténtét.

Mikor jogszerű a további védekezés – jogorvoslat engedékenységi eljárás esetén:

A hajózási kartellben érintett vállalkozások keresete kapcsán fontos tényező, hogy a nyilvánosan elérhető információk alapján úgy tűnik, az eljárás jogszerűségét vitatták és nem a jogsértés – korábban általuk is elismert – megtörténtét. Maga a GVH is kifejezetten kiemelte a 2023. július 17-ei közleményében, hogy a határozataival szembeni jogorvoslat a versenytörvény által minden esetben (így engedékenységi eljárás esetén is) biztosított, sőt a közigazgatási döntések feletti bírói kontrollt, mint fontos jogbiztonsági kritériumot is hangsúlyozta.

A GVH a folyamatos, jóhiszemű és teljes mértékű együttműködés hiányaként hivatkozott arra a tényre, hogy a vállalkozások keresetükkel az eljárás jogszerűségét vitatták. A „jogszerűség vitatásának” tilalmát azonban sem a versenytörvény, sem az engedékenységi közlemény nem határozza meg az engedékenység alkalmazásának kritériumaként. Az együttműködés egy viszonylag tág fogalom, az engedékenységi közlemény azonban megnevez pár körülményt, amelyek ha nem is teljes körűen tartalmazzák az együttműködés követelményeit, de mindenképpen segítséget nyújthatnak annak definiálásában. A közlemény megfogalmazása szerint ezen körülmények teljesülését a GVH különösen elvárja a kérelmezőtől, vagyis a felsoroltak teljesítése nem jelenti önmagában az engedékenység alkalmazásának lehetőségét, azok hiánya viszont kizárhatja a kedvezmény nyújtását. Ugyanakkor fontos látni, hogy a közlemény egyáltalán nem utal arra, hogy a határozat megtámadásához hasonló cselekmény abba a körbe tartozna, ami kizárja, hogy valaki együttműködő legyen. A GVH megfogalmazása szerint a kartellező vállalkozás „világossá tette, hogy szándéka valójában már az eljárás során sem volt együttműködő”, amely kijelentés meglátásunk szerint nehezen lesz bizonyítható pusztán csak arra alapozva, hogy a vállalkozások az eljárás jogszerűségét vitatva fordultak a bírósághoz. A szándék, különös tekintettel a korábbi, múltbeli szándék bizonyítására egy közigazgatási perben egyébként is meglehetősen nehézkesnek ígérkezik.

A GVH a dunai hajózási kartell ügyben tehát nem kizárólag az engedékenységi követelményekkel kapcsolatban hozott egy kérdéses döntést, ami akár a jövőbeni együttműködési szándékot is veszélyeztetheti, hanem a jogorvoslat igénybevételének lehetőségét is mintha korlátozni kívánná. Hiába emelte ki ugyanis a GVH a határozatai elleni jogorvoslati lehetőséget, mint fontos jogbiztonsági alapot, a mostani döntés nyomán az engedékenységben részesülők mégis tarthatnak attól, hogy a bizonytalan értelmezési környezet miatt egy esetlegesen felmerülő jogszerűtlen eljárás végén hozott határozat megtámadása is alapot adhat a GVH-nak a kedvezmény visszavonására. Egy – adott esetben a hatóság oldalán felmerülő eljárási hibák miatt részben vitatható – jogsértést megállapító GVH határozat megtámadását hiába nem tiltja sem a törvény, sem a soft law, a súlyosabb bírság fenyegetettség ellenösztönző lehet a cégeknek, hogy alapvető ügyfél jogaikat gyakorolják. Álláspontunk szerint ezért kiemelt jelentősége lesz, hogy az ügyben vélhetően eljáró közigazgatási bíróság miként határoz a kérdésben, és hol húzza meg az együttműködési követelmény és az alapvető ügyféljogok gyakorlása közötti – most vitatott – határvonalat.

A GVH közleménye arra is kitér, hogy közbeszerzés terén is aggályokat vethet fel a kartellben részt vevők keresete, amennyiben a Kbt.-ben biztosított öntisztázás lehetőségével szeretnének a jövőben mentesülni a kartellezés miatt őket a közbeszerzésen való részvételtől eltiltó szankció alól. A GVH szerint ugyanis a jövőben csak nagyon nehezen élhetnek az öntisztázási lehetőségével azok a vállalkozások, akik a hajózási kartellben résztvevőkhöz hasonlóan megtámadnak egy saját engedékenységi kérelmükön alapuló GVH határozatot. Ugyanakkor a Kbt. szövege alapján az öntisztázásnak sem a jogsértés elismerése, sem a jogorvoslatról lemondás nem feltétele, mindössze a jogsértésben résztvevő cégektől vár el már a GVH eljárása alatt aktív együttműködés. A Közbeszerzési Hatóság – GVH által az öntisztázási eljárások során támogatott – azon gyakorlata, hogy csak és kizárólag az engedékenységi vagy egyezségi eljárásban való részvételt fogadja el a Kbt.-ben elvárt „együttműködésként”, egyébként is felvet aggályokat, mivel a törvény szövegéből és a nemzetközi joggyakorlatból ez nem következik. A GVH közleménye ebbe az – álláspontunk szerint – helytelen irányba mutat.

Összegzés

A versenytörvény, illetve a GVH engedékenységi közleménye egyértelműen meghatározza, hogy milyen feltételek esetén részesülhet egy vállalkozás az engedékenységi kérelme nyomán bírság-kedvezményben. Arra azonban egyik sem utal, hogy az együttműködési kötelezettség megszegése lenne az, ha ez érintett az eljárás jogszerűségét vitatva keresetet indítana. Mivel a hajózási kartell nyomán született határozatot támadó kereset nem a jogsértés elismerését, illetve megtörténtét, hanem csak az eljárás jogszerűségét vitatta, ezért kérdés, a GVH álláspontja védhető lesz-e a közigazgatási bíróság előtt. Amennyiben a GVH álláspontja kerekedik felül, annyiban az engedékenységben részt vevő vállalkozások inkább tartózkodni fognak attól, hogy jogorvoslattal éljenek, hiszen a GVH ezt az együttműködés megtagadásaként értékelné, ami súlyosabb bírságot is jelent számukra. Ez pedig végső soron gyöngíti a közigazgatási hatóságok fölötti bírói kontrollt, ami – különösen egy egyfokú közigazgatási eljárás esetén – a jogbiztonság legfontosabb garanciája.

Szerzők: dr. Kocsis Márton és Tenczer Márton

The post Visszavont bírságcsökkentés appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.

Szűk határidők

A GVH a koronavírus-járvány kapcsán bevezetett veszélyhelyzeti kormányzás során kapott – az eddig is igen széles – jogosítványait kiegészítő új eszközöket. 2021. július 8-án a Kormány rendelettel döntött a gyorsított ágazati vizsgálatnak elnevezett jogintézmény bevezetéséről.

Az ágazati vizsgálat az európai versenyhatóságok nagyrészének eszköztárában már régóta megtalálható, célja, hogy a verseny tisztaságáért felelős szabályozó ne csak akkor avatkozhasson be egy-egy piac működésébe, ha azon a piacon az egyik (vagy több) szereplő valamilyen versenyellenes gyakorlatot folytat, ami jogsértőnek minősül, hanem akkor is megvizsgálhassa a piac szerkezetét, ha azon mindenki jogszerűen jár el, csak épp a verseny ennek ellenére torzul, szűkül, nem funkcionál megfelelően. Az ágazati vizsgálatok általában hosszabb ideig, akár egy évig is eltarthatnak (a GVH-nak a versenytörvény nem is ír elő határidőt az ágazati vizsgálat lefolytatására). Ennek oka, hogy egy-egy piac megismerése időigényes folyamat: a piaci szereplőket, a szabályozási hátteret, az üzleti feltételeket és a közgazdasági, üzleti mozgásokat mind-mind meg kell érteni a GVH szakembereinek.

Ehhez képest a nemrég bevezetett gyorsított ágazati vizsgálat valóban példátlan gyorsaságot hozott. A GVH jelentésének a vizsgálat megindításától számított legfeljebb 30 napon belül el kell készülni, és igaz, hogy ez mindösszesen 3 hónapra meghosszabbítható, de a hatóság szemlátomást nem élt ezzel a lehetőséggel az utóbbi időben. Mind a COVID-19 antigén, mind a COVID-19 antitest gyorstesztek kapcsán folytatott rapid vizsgálat lezárult 30-30 napon belül.

Mindez a vállalkozások, piaci szereplők oldalán nagyon komoly terhet okoz: a nemritkán 10-15 kérdésből álló kérdőívek – melyekkel együtt rengeteg üzleti adatot is meg kell adni, ráadásul a GVH által kért bontásban – válaszadási határideje általában 1 hét körül van, amely csak pár nappal hosszabbítható meg.

Fókuszban a fogyasztóvédelem

A GVH eddigi négy gyorsított ágazati vizsgálatából (a COVID tesztek mellett a tégla és a faipari alapanyagok piacát szántotta végig a hivatal a villámkérdésekkel) a fenti gyorsaság legfeljebb az ilyen irányú statisztikák elkötelezett hívei számára lehet pozitívum. Jól látható, hogy bár a GVH szakemberei hatalmas munkát végeztek minden alkalommal, a jogszabály adta 30 nap nem elégséges arra, hogy komoly, piaci struktúrákat alapvetően befolyásoló, a versenyt hátráltató folyamatok megismerhetőek, feltárhatóak és orvosolhatóak legyenek.

Az antitröszt jog a legösszetettebb jogágak közé tartozik, mivel nemcsak jogi, de közgazdasági tudást is igényel a művelése (és a piacok természetes menetébe beavatkozó szabályozónak igencsak jól kell művelnie a mesterséget). Nem véletlenül tartanak a nagy uniós és magyar kartell, illetve erőfölényes vizsgálatok is évekig, néhol akár egy évtizedig is. A gyorsított ágazati vizsgálat jogintézménye ilyen összetett versenyproblémák kezelésére nem látszik alkalmasnak.

Arra ugyanakkor elég lehet – és ez a trend rajzolódik ki a két COVID teszt vizsgálat kapcsán is – hogy a nyilvánvalóan jogsértő fogyasztói tájékoztatásokat (amelyek szintén komoly társadalmi károkkal járnak) észlelje a hatóság. Ráadásul olyan piacokon, ahol ezek elterjedtek, még célszerűbb is a piac valamennyi résztvevőjét egyetlen eljárásban megvizsgálni, majd figyelmeztetni őket a jogkövető magatartásra, mint egyesével büntetni ezen cégeket. Ez a megközelítés gyorsabb tisztulást, a jogszerű kommunikáció irányába való elmozdulást eredményezhet.

Véleményvezérek és csodahatás: a COVID gyors tesztek reklámozása

A legújabb gyorsított vizsgálata során a GVH tehát az antitest (mely az antitestek létét vagy meg nem létét képes kimutatni) gyorstesztek piacát vizsgálta. Jelentéstervezetében a GVH megállapítja, hogy egyelőre nincs tudományos konszenzus az antitestek megléte és a védettség szintje közötti összefüggéssel kapcsolatban. Ezért „azt javasolja a kereskedők számára, hogy kerüljék az antitest-termelődés és a védettség fennállása közötti összefüggésekre való utalásokat.” Ugyanakkor ezen termékek funkciója az antitest szint megmérése, így – ha a GVH „soft” eszközökkel erősen eltanácsol az ilyen forma népszerűsítéstől – nem teljesen világos, ezeket a termékeket a jövőben hogyan lehet majd reklámozni, ajánlani a fogyasztók részére. Amennyiben ugyanis az antitestek megléte és a védettség között nincs összefüggés, valószínűsíthetően a fogyasztók nem vásárolnának ezekből a termékekből. Különös, hogy a fenti ajánlásával szemben a GHV a jelentéstervezetének 8. oldalán úgy fogalmaz, az antitest gyorstesztekkel „a vírussal szemben a szervezetben kialakult immunitást lehet kimutatni.”

A GVH – vélhetően a fenti ellentmondás feloldása érdekében – ugyanakkor „javasolja az érintett szakhatóságok számára, hogy alakítsanak ki a járványhelyzet előrehaladtával rendelkezésre álló, friss tudományos eredményeknek megfelelő tájékoztatókat az antitest gyorstesztek reklámozásával kapcsolatos elvárásokról, amelyekhez a kereskedők igazodhatnak.” Amennyiben ilyen ajánlás születik, az megnyugtathatja a piaci szereplőket, mivel így világos szakmai elvárásokhoz tudják majd igazítani a kommunikációjukat.

Végül a GVH felhívja a figyelmet, mivel a vizsgálat során nyilván több ilyen esetet is azonosított, hogy a „kereskedők kerüljék ismert személyek, egészségügyi szakemberek és ún. influenszerek alkalmazását reklámkommunikációikban”. Ez a típusú véleményvezér vagy influenszermarketing ugyanis a gyógyászati segédeszköz termékek – amely kategóriába a vizsgált antitest gyorstesztek is tartoznak – vonatkozásában kifejezetten tilos.

Szerző: dr. Kocsis Márton, a CERHA HEMPEL versenyjogi csoportjának vezetője

The post A fogyasztóvédelemben is „gyorsít” a GVH? A versenyhivatal a COVID tesztek kapcsán végzett gyorsított ágazati vizsgálatokat appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.

A GVH eljárásában azt vizsgálta, hogy az alza.hu oldalon egyes termékek mellett korábban megjelenő, készletfogyással és a termékek iránt érdeklődő vásárlók számának feltüntetésével kapcsolatos értékesítési módszer megtévesztő és sürgető jellegű-e.

A GVH a felajánlott kompenzáció elfogadása mellett 40 000 000 Ft bírságot szabott ki az Alzával szemben. A GVH által végül kiszabott büntetés az ügy során kibocsátott előzetes álláspontban (mely egy rossz analógiával leginkább a „vádiratnak” feleltethető meg) „előrevetített”, a GVH gyakorlatában immár szokásosnak tekinthető, „csillagászati” bírságösszeghez képest jelentősen kedvezőbbnek mondható. A komoly bírságcsökkentésben nagy szerepet játszott az Alza által előterjesztett kompenzációs csomag mellett az is, hogy a vállalkozások a jogsértéseket elismerték és lemondtak a bírósági jogorvoslatról, valamint a kifogásolt magatartással a GVH eljárásának megindulását követően szinte azonnal felhagytak. Ezenkívül segítette az eljárás Alza számára kedvezőbb kimenetelű lezárását az is, hogy az Alza az egész eljárás során a GVH-val mindenben maximálisan együttműködött.

Irodánk álláspontja szerint a GVH által képviselt új irány, mely lehetővé teszi a fogyasztók részére felajánlott közvetlen jóvátétel bírságcsökkentéssel történő honorálását, mindenképpen előremutató, fogyasztóbarát és társadalmilag is igen hasznos. A kompenzáció társadalmi haszna érzékelhető, hiszen a fogyasztók számára közvetlen előny származik belőle, hiszen ennek révén kevesebbe kerülnek az általuk a webáruházból megvásárolt termékek. Bár a vállalkozások számára a kompenzációs csomag teljesítése is érzékelhető anyagi teher, mégis, a közvetlenül saját vásárlók részére visszajuttatott összeg kisebb presztízsveszteséggel jár, mint egy pusztán versenyfelügyeleti bírságot tartalmazó ügyzáró döntés.

A GVH-nak meglátásunk szerint azért kedvezőbb a vállalkozások együttműködésével zárni az ügyet, mert amennyiben (és a legtöbb esetben) azokat a GVH a jogorvoslatról történő lemondással együtt fogadja el, a GVH-nak nem kell költséges, időigényes és gyakran bizonytalan kimenetelű bírósági eljárásba bocsátkoznia az eljárás alá vontakkal. Amennyiben a vállalások megsértésének gyanúja felmerül, a GVH utóvizsgálatban ellenőrizheti a teljesítést, és szankcionálhatja, ha a vállalkozás nem tartja magát a vállalásaihoz.

„Az Alzával szemben folytatott eljárás tanulsága, hogy tanácsos fogyasztóvédelemben és a GVH eljárásaiban jártas szakemberrel folytatott konzultációt követően már az eljárás legelején stratégiát választani és erre felépíteni az egész eljárás során a vállalkozás beadványait, hatósággal való kommunikációját” – vonta le az ügy fő tanulságát dr. Kocsis Márton, a CERHA HEMPEL versenyjogi csoportjának vezetője. „Amennyiben a választott stratégia az együttműködés (elismerés, kompenzáció stb.) a hangsúlyt inkább az önként felajánlott vállalások nagyon részletes kidolgozására érdemes fordítani, és kevésbé a védekezésre, valamint a hatóság jogi álláspontjának ellenbizonyításra.” – tette hozzá a CERHA HEMPEL fogyasztóvédelmi szakértője.

Irodánk legfontosabb üzenete, tanácsa ugyanakkor továbbra is az, hogy egy-egy új értékesítési megoldás vagy reklámkampány indulása előtt érdemes szakemberrel konzultálni, hogy az esetleges jogszabályi megfeleléssel kapcsolatos hiányosságokra minél hamarabb fény derüljön, és megelőzhető legyen egy hosszadalmas és költséges hatósági eljárás.

„Büszke vagyok irodánk versenyjogi és fogyasztóvédelmi szakembereinek újabb szép sikerére!” – tette hozzá dr. Polauf Tamás, a CERHA HEMPEL partnere. „Az Alza-ügy lezárása remek példája annak, hogy egy széleskörű és különböző területeken tapasztalatokkal bíró kollégákból álló csapat – melyben volt hatósági, bírósági szakemberek dolgoznak együtt évtizedes ügyvédi tapasztalattal bíró szakértőkkel – mi mindent érhet el a komplex jogi és üzleti gondolkodás segítségével. A CERHA HEMPEL versenyjogi csoportja ilyen csapat! Ugyanakkor ügyfelünk, az Alza megingathatatlan szabálykövetésre való törekvése és a hatósággal való teljeskörű együttműködés őszinte szándéka nélkül nem sikerült volna elérnünk a célunkat, ezért pedig elsősorban az Alza jogi csapatát illeti a dicséret!” – zárta gondolatait dr. Polauf Tamás.

A CERHA HEMPEL részéről dr. Kocsis Márton, dr. Priskin Boglárka, dr. Osztheimer Márton és dr. Pintér Anna vettek részt a munkában.

The post Kompenzációval a fogyasztókért! avagy: hogyan lehet a fogyasztók érdekét szolgáló „egyezséget” kötni a GVH-val? appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.

A jelen írásban a CERHA HEMPEL Dezső és Társai Ügyvédi Iroda fogyasztóvédelmi szakértői, Priskin Boglárka, Pintér Anna és Kocsis Márton ismertetik a UCP Irányelvvel és annak módosításával kapcsolatos Közlemény egyes részeit, míg a többi iránymutatást később majd külön írásokban ismertetjük.

Miért fontos az új Közlemény?

„A napi munkánk során úgy látjuk, az Európai Unió tagállamaiban még mindig nagy különbség érzékelhető a UCP Irányelvet átültető jogszabályok egyes rendelkezéseinek értelmezésében, illetve a szankciók súlyosságában annak ellenére, hogy az Irányelv a maximális harmonizáció elvére épül. Reméljük, hogy a frissített Közlemény, mely tartalmazza a kiadásának napjáig a UCP Irányelv értelmezéséhez kapcsolódó a legújabb európai bírósági esetjogot, illetve néhány tagállami esetet is bemutat, egy jó eszköze lesz annak, hogy a tagállamokban működő hatóságokat segítse az Irányelv (illetve az azt átültető nemzeti jogszabályok) immár valóban egységes értelmezésében” fejtette ki Kocsis Márton, a CERHA HEMPEL Versenyjogi csoportjának vezetője.

A Közlemény alapvetően a dokumentum 2016-os frissítését követő struktúrát megőrizve taglalja a UCP Irányelv egyéb európai uniós jogszabályokkal kapcsolatos viszonyát (például a GDPR, vagy az alapvető uniós versenyjogi szabályokat tartalmazó EUMSz. 101. és 102. cikke), a UCP Irányelv felépítését (fogalmak, generál klauzula, megtévesztő és agresszív gyakorlatok, fekete lista, szektor specifikus szabályok) követve pedig az egyes rendelkezésekhez kapcsolódó értelmező rendelkezéseket és a legújabb bírói gyakorlatot is bemutatja. A Közlemény a szektorspecifikus szabályokat taglaló részében a Bizottság a 2016-os anyagokhoz képest a digitális gazdaságban előforduló egyes új kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatban is kifejti álláspontját (például keresési eredmények közzététele, influenszer marketing, felhasználói vélemények moderálása, az ún. ,,dark pattern” alkalmazása stb.).

Ügyleti döntés, sötét mintázatok és a fogyasztók megszégyenítése: szigorodó szabályok

„A fogyasztóvédelmi hatóságok adott kereskedelmi gyakorlat jogsértőnek minősítésekor azt vizsgálják, hogy az alkalmas-e arra, hogy a fogyasztó ügyleti döntését torzítsa. Az ügyleti döntés fogalmát eddig is nagyon tágan értelmezték a fogyasztóvédelemmel foglalkozó hatóságok, a Közlemény révén ugyanakkor e szigorú jogértelmezés további megerősítést látszik nyerni. A Bizottság a dokumentumban – ami ugyanakkor nem minősül jogszabálynak, így az nem köti a tagállami hatóságokat, bíróságokat – úgy foglal állást ugyanis, hogy egy online reklámra vagy linkre kattintás, valamint egy internetes felületen történő további böngészés vagy legörgetés is minősülhet ügyleti döntésnek. A dokumentum bár részletesen bemutatja az egyes online térben előforduló kereskedelmi gyakorlatokat, melyek az Irányelv hatálya alá tartoznak, adós maradt annak kimondásával, hogy az internetet használó átlagfogyasztót célzó reklámok esetén a fogyasztók tudatossága magasabb, hiszen megtanulták alkalmazni például az ár-összehasonlító oldalakat, vagy tisztában vannak azzal, hogy egy kattintással elhagyhatják a nekik nem tetsző oldalakat. Ilyen formán meglátásunk szerint az ügyleti döntés ilyen tág értelmezése nincs figyelemmel a megváltozott élethelyzetekre, társadalmi viszonyokra” fejtette ki Priskin Boglárka, a CERHA HEMPEL fogyasztóvédelemmel foglalkozó ügyvédje.

A Közlemény ugyanakkor a személyre szabott hirdetések kapcsán tesz olyan megállapítást, hogy a digitális környezet sokkal alkalmasabb arra, hogy a vállalkozások az általuk gyűjtött vagy megszerzett adatokból olyan személyre szabott eladást ösztönző technikákat fejlesszenek ki, melyek adott fogyasztó adott élethelyzetére figyelemmel könnyebben manipulálják őt. Olyan adatoknak tehát, melyekből következtetés vonatható le egy-egy fogyasztói csoport sérülékenységére, az eladásösztönző célra történő felhasználása akár agresszív kereskedelmi gyakorlatnak is minősülhet.

A sötét mintázatok (ún. ,,dark pattern”) alatt különböző manipulálásra alkalmas módszereket értünk, mellyel például úgy hoznak létre egy felhasználói felület, hogy a felhasználók – a sötét mintázat befolyásoló hatására – olyan lépéseket tegyenek meg, amit különben nem tennének. Ilyen lehet például egy honlap kialakítása akként, hogy a ,,vásárlás” gomb nagyon feltűnően jól látható, de a gomb, amivel vissza lehetne lépni a tranzakciótól, már kevésbé; vagy annak a gyakorlata, hogy a megrendelés folyamatában az igen és a nem válaszgombok elhelyezkedését félúton tudatosan úgy cserélik fel, hogy a felhasználó nagy valószínűséggel félrenyomjon. A Közlemény megemlíti ezen túl az ún. ,,confirmshaming” esetét is, amikor a kereskedő valamilyen módon megszégyeníti a felhasználót, ha nem neki kedvező döntést hoz. Ezen gyakorlatok kapcsán a Közlemény leszögezi, hogy amennyiben azok az ügyleti döntés torzítására alkalmasak adott mintázat sajátosságaira figyelemmel (például megtévesztő vagy sürgető, agresszív) tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősülhetnek. Az előre bepipált ,,boxok” kapcsán a Közlemény rögzíti azt is, hogy ha például azok további szolgáltatás igénybevételére irányulnak nem csak az adatvédelmi szabályokat sérthetik meg, hanem az UCP Irányelv rendelkezéseit is.

A Bizottság is felfigyelt a véleményvezérekre, „gamerekre”, és tiltja a röghöz kötést is

„A Bizottság a korábbi anyagaiban eddig nem tárgyalt ,,influenszer marketing” témájában a most megjelent Közleményében világossá teszi, hogy nagyon sok esetben megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősülhetnek az véleményvezérek terméket/szolgáltatást népszerűsítő tartalmai. A Bizottság kiemeli ugyanis, hogy ahhoz, hogy egy tartalom kereskedelmi aspektussal rendelkezzen, vagyis ,,fizetett hirdetés” legyen, nem szükséges, hogy azért az influenszernek pénzbeli juttatás járjon, hanem az bármilyen ellenszolgáltatás (így még a nem kért ajándékok) esetén is ilyennek minősül. A jogsértés elkerüléséhez feltétlenül szükséges, hogy az influenszer tartalmak kereskedelmi eleme / jellege kellően kiemelkedő módon fel legyen tüntetve, figyelemmel a kontextusra, elhelyezkedésre, időzítésre, hosszúságra, nyelvezetre, célközönségre stb., és hogy mindez minden egyes kereskedelmi kommunikációt tartalmazó tartalomnál érvényesüljön. A Közleményben ugyanakkor számunkra meglepő és talán túl szigorú újdonság, hogy a Bizottság álláspontja szerint az influenszer marketing egyes esetekben agresszív kereskedelmi gyakorlatnak is minősülhet, annál fogva, hogy a véleményvezér-közönség reláció a bizalomra és személyes kapcsolatra épül. Ugyanakkor – szerintünk helyesen – különösen igaz ez, a sérülékeny fogyasztói csoportok esetén, mint például a gyermekek, az akiknek szóló reklámozásra (gyerekreklámok) még szigorúbb követelmények vonatkoznak” fejtette ki Pintér Anna, a CERHA HEMPEL ügyvédjelöltje.

Szigorú megközelítést alkalmaz a Bizottság továbbá a játékok (videó-, telefonos-, online játékok) kapcsán is. A Bizottság álláspontja szerint az Irányelv értelmében a játékok forgalmazói megtévesztő vagy agresszív kereskedelmi gyakorlatot is megvalósíthatnak, ha a játékon belüli promóciók, hirdetések a játékosok számára nem elég világosan, és a játéktól megkülönböztethető módon jelennek meg. Ehhez hozzátartozik például az is, hogy a virtuális pénzzel megvásárolható virtuális termékek árát valós valutában is fel kell tüntetni, és hogy a vásárlás akkor sem történhet a játékos kifejezett beleegyezése nélkül, ha a fizetési mód amúgy alapértelmezett beállításként el van mentve. A megfelelő tájékoztatáshoz hozzátartozik immár az is, hogy a még fejlesztés alatt álló játékok árusításakor világos tájékoztatást szükséges adni arról, hogy a fejlesztéstől mit várhat a játékos. Ehhez kapcsolódóan, egy játék csak abban az esetben tüntethető fel jogszerűen ingyenesként, ha azt a játékosok olyan módon játszhatják alkalmazáson belüli vásárlások nélkül is, ami észszerűen elvárható, illetve megfelelő „játék-élményt” nyújt. Azon kereskedelmi gyakorlatok, melyek a játék kritikus pontjain a játékost ún. mikrovásárlásokra (alacsony összegű vásárlásokra) hívják fel, agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősülhetnek. Ha pedig egy játék szerencsejáték elemeket is tartalmaz (pl. szerencsekerék, zsákmánydoboz stb.), azokat szintén világos és megkülönböztethető módon fel kell tüntetni annak magyarázatával együtt, hogy milyen valószínűséggel kaphat a játékos egy-egy (véletlenszerű) elemet.

A Bizottság Közleményében külön cím alatt említi meg a ,,consumer lock-in” jelenségét, vagyis a fogyasztók szolgáltatók közötti váltásának nehézségét és a váltás lehetőségének korlátozását, ami a digitális eszközök korlátozott interoperabilitásából fakad. A Bizottság rámutat, hogy a UCP Irányelv azon fordulata, mely az agresszív kereskedelmi gyakorlat megállapításakor figyelembe veendő szempontok egyikét tartalmazza, akár az ilyen esetekben is alkalmazható. Eszerint agresszív gyakorlatnak minősülhet bármely súlyos vagy aránytalan (nem szerződéses) akadály, amelyet a kereskedő támaszt, amikor a fogyasztó egy másik termékhez vagy másik kereskedőhöz való áttérésnek a jogát kívánná gyakorolni. A fogyasztóknak a digitális eszközök, termékek más eszközökkel való kompatibilitásáról való megfelelő előzetes tájékoztatással ugyanakkor meg lehet előzni az ilyen és hasonlatos jogsértéseket is. Habár a consumer lock-in, tehát a fogyasztók „röghöz kötése”, mint jelenség először került bele a Közleménybe, a Bizottság már korábban is foglalkozott vele a Digital Markets Act és Digital Content Directive kapcsán.

Hazai tapasztalatok

„Fontos megjegyezni, hogy a hazai jogalkalmazó, a GVH gyakorlata előremutató abban a tekintetben, hogy számos olyan döntést hozott már, melyekben az Omnibusz Irányelv átültetése nyomán 2022. május 28-ától feketelistás tényállásként minősülő magatartásokat is vizsgált a jelenleg hatályos jogszabályi keretek között. Ilyen például a napokban született Viagogo döntésben vizsgált automatikus jegyértékesítéssel kapcsolatos gyakorlat vagy a Hermina Bau ügyben értékelt fogyasztói vélemények moderálásával kapcsolatos magatartás is. Ezen, és a fent ismertetett digitális szektorban megvalósított kereskedelmi gyakorlatok fogyasztóvédelmi megfelelés szempontjából történő értékelése a Közleménybe iktatott új fejezetek segítségével várhatóan könnyebb lesz majd, ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az ügyfeleknek könnyebb dolguk lesz megfelelni a szigorúbb elvárásoknak. Amennyiben azonban beteljesülnek reményeink és az EU célkitűzésével egyezően egységesül az UCP Irányelv értelmezése a gyakorlatban, úgy a Közlemény megfelelő ismerete mind a hazai, mind a több tagállamban jelenlévő vállalkozásoknak segítséget nyújthat az önkéntes jogkövetéshez, ami egyben az egyre nagyobb összegű fogyasztóvédelmi bírságok elkerülését is jelentheti.” zárta gondolatait Kocsis Márton.

A fenti témáról beszélgetett Kocsis Márton a Millásreggeli műsorában:

Szerzők: dr. Pirskin Boglárka a CERHA HEMPEL fogyasztóvédelemmel foglalkozó ügyvédje, dr. Pintér Anna a CERHA HEMPEL ügyvédjelöltje és dr. Kocsis Márton, a CERHA HEMPEL versenyjogi csoportjának vezetője

The post Árcsökkentés, akciók, online kereskedelem, digitális gazdaság? Hogyan feleljünk meg? Frissültek a fogyasztóvédelmi Irányelvekkel kapcsolatos bizottsági iránymutatások appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.

Egy „söprögetéssel” kezdődött

Az ellenőrzés formája a GVH és az uniós fogyasztóvédelmi együttműködésben résztvevő más hatóságok gyakorlatában bevett gyors eszköz, az úgynevezett „sweep” volt, mely nem egy piac elemzést vagy versenyfelügyeleti eljárást takar, hanem egy annál sokkal gyorsabb és rugalmasabb „akciót”, melynek a végén a GVH közzéteszi az ellenőrzés tapasztalatait ajánlás formájában. A „sweep” esetén az sem ritka, hogy az, egy Európai Bizottság által koordinált „nagyobb”, összehangolt akcióba illeszkedik, ilyen esetben az ellenőrzésben számos fogyasztóvédelmi hatóság vesz részt Európa szerte.

A GVH arra tekintettel kezdett „sweep”-be, hogy a járvány alatt megnövekedett kereslet eredményezte élénk fogyasztói érdeklődés következtében előálló piaci helyzetben jobban tudja védeni a fogyasztók jogait, aminek csorbítása akár tisztességtelen versenyelőnyhöz is vezethet. A GVH közleményében felhívja az érintett oldalak figyelmét, hogy a vásárlói vélemények torz megjelenítése bizonyos esetekben akár a fogyasztókat megtévesztő, vagy az alapvető szakmai gondosság követelményét sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak is minősülhet, ami hatósági szankciókkal, adott esetben súlyos versenyfelügyeleti bírsággal is járhat. Ennek megelőzése érdekében a GVH külön figyelmeztet a gyakran előforduló problémákra.

Hogyan születik az értékelés?

Ilyen fogyasztóvédelmi probléma például a GVH közleménye szerint, hogy a platformok többségén nem derül ki a felhasználók számára, hogy az értékelés milyen szempontok mentén és milyen módszertannal történik. Gyakran az sem egyértelmű, hogy az adott pontszám hány véleményen alapul, vagyis a vállalkozás (de méginkább az általa alkalmazott algoritmus) hány valós fogyasztó véleményét veszi, vagy éppen nem veszi figyelembe. Ritkán, de előfordul, hogy egy-egy cég rendelkezik már értékelési módszertant tartalmazó szabályzattal, de ilyenkor annak tartalma nincs összhangban a tényleges értékelési folyamattal. Az esetek többségében magának a platformnak az értékelésére egyáltalán nincs mód, a szöveges formájú vélemények gyakran meg sem jelennek, és az sem egyértelmű, hogy azok milyen módon épülnek be az értékelési folyamatokba. Egyes esetekben pedig a vásárlók akár utólag is módosíthatják a már leadott véleményeiket, amely megkérdőjelezi a befolyástól való mentességet. Ezen túl gyakorta nincs megfelelő tájékoztatás arról, hogy az oldal alkalmaz-e moderálást – azaz az értékelést esetleg utólag módosítja vagy törli-e –, valamint ha igen, azt milyen elvek és szempontok mentén teszi. Ezen felül ismertté vált a GVH előtt olyan eset is, amikor a leadott értékelés egyáltalán nem jelent meg az értékelt étterem mellett. A fenti esetek – azon túl, hogy fogyasztóvédelmi jogsértést valósíthatnak meg – torzíthatják a piaci versenyt azáltal, hogy a tisztességes eszközökkel működő szereplők számára indokolatlan versenyhátrányt jelenthetnek.

A GVH ajánlásokkal próbál segíteni a vállalkozásoknak

A jogszerű és átlátható vásárlói vélemények, értékelések megjelenítése érdekében a versenyhivatal ajánlásokkal segíti az érintett vállalkozásokat, amelyekből a legfontosabbak az alábbiakban olvashatók.

Fontos, hogy a vállalkozások könnyen megtalálható módon tegyenek közzé érthető értékelési- és moderálási szabályzatot, mely leírja, hogy milyen szempontok szerint és milyen módszertan alapján jelennek meg az értékelések. Lényeges, hogy ez a szabályzat azt is tartalmazza, hogy az oldal moderálja-e a beküldött véleményeket, és ha igen, azt hogyan és milyen feltételek mentén. Ezen kívül az értékelő rendszer szempontjai is legyenek előre megismerhetők (pontosan mire vonatkoznak az értékelések), illetve az is legyen nyilvánvaló, ha az oldal nem az összes szempont szerinti összes értékelést használja fel a vásárlói értékelésekhez. Így például azt is mindenképpen fel kell tüntetni, ha egy platform üzletfejlesztési célból csak saját magának gyűjt adatot a vásárlói megelégedettségről. A GVH ajánlásai között szerepel ezenkívül, hogy a vállalkozások a fogyasztók figyelmét aktívan hívják fel az értékelés lehetőségére (pl. visszaigazoló e-mail, push üzenet), továbbá arra is, ha az értékelésnek valamilyen (pl. időbeli) korlátja van.

Végül, de nem utolsósorban a GVH kiemelten javasolja azt is, hogy az oldalak egyaránt vegyék figyelembe a pozitív és negatív fogyasztói értékeléseket. Emellett előre kell jelezni azt is, ha nem minden releváns vélemény kerül közzétételre, és ebben az esetben ennek az okáról is szükséges a fogyasztókat objektív módon tájékoztatni.

Büntetett már a GVH komment-törlésért

A GVH ajánlásaira – habár azokat jogi kötőerővel nem bírnak – mindenképpen érdemes figyelemmel lennie minden vállalkozásnak, amely az oldalán vásárlói értékeléseket jelenít meg, ugyanis ilyen esetekkel kapcsolatban korábban már bírságolt a GVH. A Hermina ügyben a hatóság például 3,5 millió forintos bírságot szabott ki a lakóparkban lakásokat forgalmazó vállalkozásra, mivel az (más jogsértő magatartások mellett) jogszerűtlenül – moderálási szabályok vagy más útmutató nélkül – törölte közösségi oldalairól a kedvezőtlen bejegyzéseket, és kizárólag a tetszésnyilvánításokat hagyta megjelenni. A hatóság határozatában hangsúlyozta, hogy a vélemények moderálása önmagában nem minősül tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak, amennyiben objektív, hozzáférhető és a jogszabályoknak való megfelelést biztosító szabályzaton alapul. A negatív hozzászólások egyoldalú törlése azonban rontja a fogyasztók tájékozottságát, így jogsértő módon torzíthatja a vásárlói döntéshozatalt. A Hermina ügyben kiszabott bírság ugyan nem tűnik magasnak, mégis érdemes komolyan venni a GVH-t, ugyanis a vállalkozásra a törvényi maximumot, előző évi nettó árbevételének 10%-át szabta ki. Könnyen belátható, hogy egy nagyobb platform esetében akár százmilliós, milliárdos bírságok is várhatóak.

Európai szinten is kezelik a kérdést

A fogyasztói értékelések megjelenítéséről EU-s szinten is rendelkeznek. A New Deal for Consumers irányelvcsomag szintén előírja a vásárlói vélemények megjelenítésének módjáról szóló tájékoztatást, amibe beletartozik például az is, hogy a kereskedő biztosítja-e és hogyan, hogy a közzétett értékelések olyan fogyasztóktól származnak, akik a terméket ténylegesen használták vagy megvásárolták. A vállalkozásoknak tehát ezt a körülményt is érdemes belefoglalniuk értékelési- és moderálási szabályzatukba, ugyanis a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat szabályozó jogszabályok (UCP Irányelv és annak magyar megfelelője) úgynevezett „feketelistája” 2022. május 28-tól már ezzel a magatartással is bővül. Röviden: ha egy vállalkozás olyan fogyasztók véleményét illeszti be az értékelési rendszerébe, akik adott terméket / szolgáltatást nem használták, minden további körülményre tekintet nélkül megsérti a fogyasztóvédelmi szabályokat.

Elmondható tehát, hogy érdemes alapos jogi auditnak alávetni minden e-kereskedelemben tevékenykedő cég – és nemcsak az ételrendeléssel foglalkozó vállalkozások – fogyasztói értékelési rendszerét annak érdekében, hogy a várhatóan egyre szigorúbb hatósági elvárásoknak meg tudjanak felelni. A megfelelés ezesetben is igen kifizetődő lehet, hiszen elenyésző erőforrás ráfordításával lehet elkerülni a sok százmilliós, adott esetben milliárdos jövőbeni bírságokat.

Szerzők: dr. Kocsis Márton, a CERHA HEMPEL versenyjogi csoportjának vezetője és dr. Pintér Anna

The post Vásárlói értékelések: törölhetjük-e az „egycsillagot”? Ételkiszállítók oldalait vizsgálta a GVH appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.

Csak most, csak nálunk, csak ennyiért! Vagy mégsem?

Miként arról már korábban is részletesen írtak a szakértők, a valótlan árkedvezményekre hivatkozni eddig is tilos volt, 2022 májusától azonban – egységesen az egész EU-ban – még szigorúbb szabályok fognak vonatkozni az „árcsökkentés” kommunikációjára a fogyasztók felé. Amit a jelen ügyben az eljárás alá vont vállalkozás csinált, azt azonban már eddig is „üldözte” a fogyasztóvédelmi területen mind szigorúbbá váló GVH: az Ékszer TV adásában pl. egy ún. „kéztisztító csomag” eredeti áraként 60 000 forintot tüntettek fel, a GVH vizsgálata azonban feltárta, hogy a valóságban ennyiért sosem értékesítették ezeket a termékeket.

Miért gond ez, hiszen a fogyasztó nem fizetett többet a termékért, mint amennyit a kedvezmény feltüntetése nélkül is fizetett volna – kérdezhetik sokan. A CERHA HEMPEL szakértője, dr. Kocsis Márton felhívja rá a figyelmet: egy magas, de valótlan árkedvezmény, amit egy fiktív kiinduló ár segítségével lehet bemutatni, olyan ügyleti döntésre (valójában nem kívánt vásárlásra) késztetheti a fogyasztót, amit a valótlan kedvezmény (tehát a hamis „eredeti ár”) hiányában talán nem hozott volna meg. A fogyasztóvédelmi jog ezért szigorúan tiltja az ilyen gyakorlatokat. Az ügyvéd tanácsa tehát ez: mindig csak olyan árakat szabad a reklámokban, hirdetésekben feltüntetni, amiket valóban alkalmaztunk is már a múltban.

Siess, mert elfogy! Valóban?

A GVH azt is megállapította, hogy az Ékszer TV című műsor gyártója ún. agresszív kereskedelmi gyakorlatot valósított meg, amikor valótlan állításokkal sürgette a fogyasztóit, mielőbb vásároljanak, minél előbb (akár helyettesítő termékek felkutatását megelőzően) döntsenek az általa kínált termékek mellett. A műsorban elhangzott a GVH közlemény szerint például az is, hogy „Hiánycikk Európában, mi is a lehetetlennel küzdünk.” Ez az állítás utóbbi valótlannak bizonyult: a GVH vizsgálata felderítette – Kocsis Márton feltételezése szerint a beszerzési árak elemzése és a beszállítók megkeresése útján – hogy a marasztalt vállalkozás valójában a teljes járványhullám alatt azonos feltételekkel tudta beszerezni a termékeket, amiket ennek ellenére folyamatosan „utolsó darabokként” hirdetett.

Az agresszív kereskedelmi gyakorlatok az uniós fogyasztóvédelmi jog alapján szinte a legsúlyosabb jogsértéseknek minősülnek – mutat rá a CERHA HEMPEL versenyjogi csoportvezetője. Emlékeztetőül: többek között ilyen agresszív kereskedelmi gyakorlat miatt kapott 2,5 milliárd forintos bírságot a Booking.com a GVH-tól. A szállásfoglaló óriás ugyanis olyan módon hirdette szobáit, ami a fogyasztók sürgetésével („siess, utolsó darab ezen az áron!”) torzította az ügyleti döntésüket.

Mire érdemes figyelni tehát?

Dr. Kocsis Márton kiemeli, hogy mind az árkedvezmények, mind a készletinformáció fogyasztók felé történő kommunikációja megvalósítható jogszerű módon is. Arra kell ügyelni, hogy mind az állítások valóságtartalma (tehát milyen korábbi árat alkalmazott a vállalkozás a reklámot megelőzően, illetve milyen készletekkel rendelkezik), mind az üzenetek megjelenítése, kreatívja (vizualizáció, hang és fényhatások, betűszín és méret stb.) megfeleljen a hatályos fogyasztóvédelmi jogi előírásoknak. E körben célszerű szakértő segítségét igénybe venni, ugyanis az lényegesen kisebb költséggel jár, mint egy utólagos GVH vizsgálat és esetleges bírság.

Érdekesség, hogy a GVH annak ellenére szüntette meg az Ékszer TV műsorának otthont adó ATV ellen az eljárást, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló törvény alapján a „kereskedelmi kommunikáció megjelenítési módjával összefüggő okból eredő jogsértésért az is felel, aki a kereskedelmi kommunikációt az arra alkalmas eszközök segítségével megismerhetővé teszi, valamint aki önálló gazdasági tevékenysége körében a kereskedelmi kommunikációt megalkotja vagy ezzel összefüggésben egyéb szolgáltatást nyújt.” A műsorszolgáltató vállalkozások, illetve marketing ügynökségek a szigorú felelősségi szabályok alól csak akkor mentesülhetnek, ha tudják igazolni, hogy mindenben a megbízó (reklámozó, gyártó, kereskedő stb.) utasításai szerint jártak el. Érdemes tehát a reklámszakmában ott is jogi segítséget kérni, ahol mi magunk csak mint reklámipari szolgáltató járunk el.

Ugyan a GVH döntésének indokolása a nyilvánosság számára még nem érhető el, abból nyilván további tanulságok is kiolvashatóak lesznek majd a reklámozó vállalkozások számára, zárta a CERHA HEMPEL versenyjogi csoportvezetője.

Szerző: dr. Kocsis Márton

The post „Maszk gyorsan érdekel?” – Újabb valótlan és agresszív reklámokra csapott le a GVH az egészségügyi termékek piacán appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.

A gyermekeknek szánt reklám közzététele önmagában nem tilos, ugyanakkor arra ügyelni kell, hogy a reklám nem szólíthatja meg, motiválhatja közvetlenül a gyermeket adott termék vagy szolgáltatás megvásárlására/ igénybevételére. Szintén tilos a gyerekeket arra buzdítani, hogy győzzék meg szüleiket, hogy vásárolják meg számunkra a reklámozott terméket. Alapvető elvárás tehát, hogy a gyerekreklámokban kerülni kell a szerezd meg / gyűjtsd össze / keresd / vedd meg, vagy hasonló kifejezések alkalmazását. A fenti szabályokat be nem tartó gyerekreklámok a törvény értelmében annak vizsgálata nélkül minősülnek jogsértőnek, hogy az eljáró hatóság (legtöbb esetben a GVH) értékelné, hogy a reklám milyen szerepet játszhatott a gyermek (vagy szülője) vásárlási döntésében. Ezen – úgynevezett feketelistás – törvényi tényállás értelmében a 14 év alatti személyek minősülnek gyermekkorúnak, de a GVH a 14 és 18 év alatti korosztályt is sérülékeny, a reklámok befolyására különösen fogékony fogyasztói körnek tekinti és szigorúbb mércét alkalmaz a nekik szóló reklámok értékelésekor.

A Bayer Hungária Kft., a WALMARK Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. és a Béres Gyógyszergyár Zrt.  vállalkozásokkal szemben összesen 78 millió Ft bírsággal végződő eljárásokban a GVH a vállalkozások által gyártott, ajándéktárgyakkal összecsomagolt gyermekvitaminokat (Actival Kid, Marslakócska, Supradyn Kids) népszerűsítő egyes reklámokat találta jogsértőnek. A vizsgált reklámokat gyermek csatornákon sugározták; a hirdetések felszólító módú, tegeződő kifejezéseket használtak és azok képi világa is alkalmas volt a gyermekek figyelmének felkeltésére. Ezen szempontok együttes értékeléséből a GVH arra jutott, hogy a reklám a gyermekkorúakat közvetlenül igyekezett motiválni a vitaminok és a hozzá tartozó ajándékok megszerzésére.

A fenti ügyek lezárásával közel egyidőben, 2020 év elején a GVH közzétette a gyermeknek szóló reklámokkal kapcsolatos iránymutatását. A szakmai anyag célja, hogy a piaci szereplőknek elmagyarázza, hogy a GVH milyen körülményeket vesz figyelembe mikor azt vizsgálja, hogy egy adott reklám gyermekkorúakat célzott-e, vagy elérte-e a gyerekeket. Ez ugyanis a jogsértés megállapításának egyik feltétele. Az iránymutatás arra is kitér, hogy milyen szempontokat vizsgál a GVH, amikor azt értékeli, hogy a reklám tartalmazott-e közvetlen felszólítását adott termék megszerzésére vagy szolgáltatás igénybevételére. Ez utóbbi körülményt a GVH-nak szintén bizonyítania kell a jogsértés megállapításához. A gyermekeket célzó reklámokat megjelenésük előtt érdemes reklámjogban járatos szakemberrel véleményeztetni a megjelenéssel kapcsolatos fogyasztóvédelmi kockázatok csökkentése érdekében. A véleményezési eljárás során nyújtott jogi tanácsadás segíthet eligazodni a reklámozónak abban, hogy a tervezet marketing kommunikációk megfelelnek-e a gyermekreklámokra vonatkozó összetett törvényi feltételeknek, a GVH esetjogának és iránymutatásának.

A GVH legutóbb a Bongo ügyben állapította meg, hogy a Global AQA Pty Ltd. nevű, Ausztráliában bejegyzett vállalkozás jogsértő módon, közvetlenül szólította fel a kamasz korosztály tagjait, hogy vegyék igénybe az eljárás során vizsgált „Ask Bongo” fantázianevű kérdezz-felek játékot. A GVH megállapította a döntésében, hogy a Bongo szolgáltatást olyan csatornákon (Középsuli Youtube sorozat, Tik Tokon és Instagramon közzétett influenszer hirdetések stb.) népszerűsítették, mely a kamasz korosztályhoz könnyen eljuthatott. A vloggerek és influenszerek által közzétett tartalmak különösen meggyőzőek, hatásosak lehetnek adott szolgáltatás népszerűsítésére a kamasz korosztályban. A GVH megfogalmazta azt is, milyen elvárásokat támaszt a vállalkozásokkal szemben annak megakadályozására, hogy adott szolgálatás közvetlen igénybevételét célzó reklámok ne jussanak el gyermekhez (pl Youtubeon targetálás, gyermekcsatornák kizárása). A vizsgált hirdetések a közvetlen felszólításnak minősülő „swipe up”, „küldd el” kifejezéseket tartalmazták, melyek a kamaszokat arra motiválták, hogy kérdéseket tegyenek fel Bongonak (emelt díjas) SMS-en keresztül, miközben még személyes adataikat is megküldték az üzemeltetőnek. A Bongot népszerűsítő influenszer hirdetésekkel még az is probléma volt, hogy – ellentétben a GVH által elvártakkal – nem derült ki a posztokból, hogy a véleményvezér ellenszolgáltatás fejében népszerűsíti a játékot. A hirdetések nem tartalmazták a szolgáltatás árát és az adatok kezelésének legfontosabb jellemzőit sem, melyek a játékban történő részvétellel kapcsolatos döntés meghozatalában fontos szempontot kellett volna, hogy játszanak.

Az eljárásban vizsgált influenszer hirdetések esetén a gyermekreklámokkal, valamint a szerkesztői tartalomnak álcázott reklámmal kapcsolatos jogsértések tekintetében nem csak a Global AQA Pty Ltd. felelősségét állapította meg a GVH, hanem a posztok közvetítésében, kidolgozásában és megvalósításában résztvevő marketing ügynökségekét is. A törvény rendelkezései szerint a reklámok kialakításában, megjelentetésében közreműködő vállalkozások (ügynökségek) felelőssége akkor állapítható meg, ha a reklám megjelenítése önmagában is jogsértő. Mentesülhet a felelősség alól az ügynökség, ha bizonyítani tudja, hogy mindenben csak a megrendelő (reklámozó) utasításait követte. A GVH a marketing ügynökségek felelősségét azért is látta megállapíthatónak, mert az ügynökségeknek lehetőségük lett volna a gyermekhez eljutatott tartalmak, felhívások szűrésére, hiszen ők választották ki az influenszereket, a megjelenési csatornákat, velük egyezették a posztok/ videók tartalmát/ grafikai megjelenítését. Jelen ügyben az ügynökségek ugyanakkor mégsem tettek a tartalmak szűrésére vonatkozó lépéseket. Az eljárás alá vont hat marketingügynökség közül négy vállalkozást marasztalt el a GVH és kötelezte a vállalkozásokat, hogy dolgozzanak ki megfelelési szabályzatokat a jövőbeni jogsértések elkerülése végett.

Az egyik vállalkozás, mellyel szemben a GVH az eljárást megszüntette ügyvédi irodánk tanácsai nyomán a vizsgálati jelentésre adott észrevételeiben rámutatott arra, hogy a jelentésben bemutatott influenszer hirdetések nem köthetőek a vállalkozásához, ezért a jogsértésért nem vonható felelősségre a GVH rendelkezésére álló adatok alapján. A GVH egyetértett ügyfelünk érvelésével és vele szemben megszüntette az eljárást. Amennyiben tehát vállalkozásával szemben a GVH már eljárást folytat, akkor is javasoljuk, hogy legalább az ügy lezárásához közel forduljon szakemberhez, hogy a bizonyítékok hiányosságaira, vagy egyéb vállalkozása számára kedvező tények/ körülményekre figyelembevételére rá lehessen irányítani a GVH figyelmét. Fentiekkel kapcsolatban fontos tehát látni, hogy a GVH kiemelten vizsgálja a marketing ügynökségeket, és cselekvő, aktív magatartását vár el tőlük a fogyasztóvédelmi jogsértések elkerülése érdekében. Minden ügynökségnek tehát kiemelt erőfeszítéseket kell tennie, hogy reklámjaik nemcsak a törvény betűjének, de a GVH esetjogának is megfeleljenek. Ebben irodánk versenyjogi csoportjának szakértői örömmel állnak rendelkezésükre.

Szerző: dr. Priskin Boglárka

The post A GVH szemmel tartja a gyerekreklámokat appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.

A GVH nyilatkozata szerint a konzultáció célja, hogy feltárják az építőipari szektorban tapasztalható áremelkedés okait, valamint, hogy minél alaposabban feltérképezzék az iparágban felmerülő esetleges versenyjogi problémákat. Mivel az utóbbi időben jelentősen erősödött a kereslet az építkezésekhez szükséges alapanyagok iránt, áremelkedés figyelhető meg e termékeknél. Ez önmagában természetes piaci folyamat, ami a kereslet-kínálat közgazdasági összefüggései nyomán jogszerűen előállhat; ugyanakkor – értésünk szerint – az áremelkedés mértéke felkeltette a versenyhatóság gyanúját, olyannyira, hogy a Versenyhivatalon belül mostanra egy külön vizsgálói csoportot is létrehoztak az építőipari ágazatot érintő esetleges versenyproblémák kezelésére.

A Versenyhivatal kiemelte, hogy a jövőben és most is jelentős erőfeszítésekre törekszik annak érdekében, hogy biztosítsa a tiszta versenyt az építőipari alapanyagok piacán, hogy ezáltal a lehető legteljesebben érvényesülhessenek a lakásfelújítási támogatások, a családok otthonteremtési kedvezményei és az új lakásépítéseket ösztönző kormányzati lépések kedvező hatásai.

A GVH egyébként tavaly ősszel indított versenyfelügyeleti eljárást feltételezett gazdasági erőfölénnyel való visszaélés okán, a hazai cementpiac három legjelentősebb szereplőjével szemben, mely eljárás jelenleg is folyamatban van.

Ezen kívül a GVH az elmúlt évben hatósági eljárásnak nem minősülő előzetes vizsgálódást is folytatott már más építőipari alapanyagok (például tégla, tetőcserép, szigetelő- és burkolóanyagok, nyílászárók) piacán. A GVH friss sajtóközleménye szerint a Hivatal az építőipari termékek értékesítési rendszerével kapcsolatban előzetesen azt találta, hogy a külföldi kitettség mellett az oligopol piacszerkezet is jellemzi a magyar építőipari piacot bizonyos alapanyagok tekintetében. Ugyanakkor arról nem adott hírt egyelőre a hatóság, hogy ezeket az általános jellemzőket mennyiben tekinti versenyproblémának.

 A GVH lépése, miszerint piaci konzultációt kezdeményez az adott piacon működő vállalkozásokat összefogó érdekképviseleti szervvel, távolról sem mondható szokványosnak. Nem csak annál fogva, hogy ez a ,,módszer” a Versenyhivatal által ez idáig nem került alkalmazásra, és – ugyan az angol versenyhatóság alkalmaz némileg hasonló eszközöket – így nem része a magyar versenyjogi joggyakorlatnak; hanem azért is, mert az ún. piaci konzultáció intézményét a magyar versenytörvény nem is ismeri, az ott szabályozott eljárások egyikében sem illeszthető bele. Tehát az ÉVOSZ ügyben a GVH egy újonnan kialakított, magyar gyakorlatban precedens nélküli eljárást alkalmaz feltehetőleg annak érdekében, hogy a KKV-kat tömörítő szervezet a lényegesen erőforrás-igényesebb, és súlyosabb szankciókkal végződő versenyfelügyeleti eljárás helyett könnyebben tudjon piaci korrekciós intézkedéseket tenni. Ezen intézmény gyakorlatba történő beemelésével a GVH elhagyva jogalkalmazói pozícióját a versenyfolyamatok alakítójaként lép fel a piacon. Ennek megannyi lehetséges oka közül valószínűnek látszik az az indok, hogy az ÉVOSZ jelzése nagyszámban érinthet kis- és középvállalkozásokat, illetve azok árképzési gyakorlatát, és a GVH nem kívánja a kisebb vállalkozásokat egyesével versenyfelügyeleti eljárással terhelni, ha az nem feltétlenül szükséges, és a verseny védelme e módon is biztosítható. Ugyanakkor így a „vizsgálódásba” bevont vállalkozásokat a szigorú törvényi garanciák sem védik, amik a GVH kezét valamelyest megkötik a formalizáltabb hatósági eljárásban. Mindenesetre a piaci konzultáció során legalább bírsággal egyelőre nem kell számolniuk az érintetteknek: azt a GVH csak versenyfelügyeleti eljárásban szabhat ki.

A piaci konzultáció szabályozatlanságából kifolyólag annak folyamata, illetve jellege számunkra nem ismert, így arra nézve, hogy mi várható a konzultációtól nem tudunk előrejelzésekkel szolgálni; viszont pont ez az egyedisége teszi az ÉVOSZ ügyet különösen érdekessé. Remélhetőleg a konzultáció lezárultával világossá teszi a Versenyhivatal, hogy miként tekint az új intézményre: a versenyfelügyeleti vizsgálat egy előlépcsőjeként, vagy egy teljesen újszerű és önálló eljárásfajtaként, mely esetleg a versenyfelügyeleti eljárást is helyettesítheti. Utóbbi esetben – valószínűleg – a versenytörvény módosításara is szükség lehet majd a jövőben, hiszen a GVH valamennyi eljárástípusát, fellépési lehetőségét jelenleg a versenytörvény szabályozza. 

A konzultációhoz, illetve az előzetes vizsgálódáshoz hasonlóan a vizsgálói csoport megalakítása is példa – így formális keretek – nélküli. Feltehető célja ellenben a vállalkozásokra nézve kevésbé mondható ,,barátinak” a Versenyhivatal közleménye alapján. A vizsgálói csoport mandátuma ugyanis az, hogy ,, feldolgozza a kartellre vonatkozó panaszokat és piaci jelzéseket.” A GVH immár nyíltan, és részben – amennyiben panaszos vagy bejelentéses eljárás nem folyik – informális keretek között kartellt keres az építőipari alapanyagok piacán, és nem titkolja, hogy szándékában áll később versenyfelügyeleti eljárás alá vonni a nagyobb, alapanyagpiacot ellátó vállalkozásokat. Érdemes tehát az ilyen vállalkozásoknak alapos „önvizsgálatot” tartani, amennyiben nem akarják megégetni magukat a GVH előtt: az engedékenységi politika keretében „önfeljelentő” cégek akár teljes bírságelengedésben is részesülhetnek.

Valószínűleg csak évek múltán derül ki, hogy a Versenyhivatalnak sikerül-e ezen új módszerekkel felgöngyölítenie a feltételezése szerinti versenyellenes magatartásokat és piaci torzulásokat, amennyiben az áremelkedések mögött nem csupán tiszta piaci folyamatok állnának a koronavírus-járvány következtében.

Az üggyel kapcsolatban érdekesség még, hogy amennyiben az ÉVOSZ-szal folytatott piaci konzultáció, illetve az azt esetlegesen követő versenyfelügyeleti eljárások eredményeképpen versenyjogi jogsértést tárna fel a Versenyhivatal, úgy az valószínűsíthetően számos vállalkozás gyakorlatát érintené, valamint számos egyéni károsult előtt nyitná meg az egyéni magánjogi jogérvényesítés lehetőségét. Többek között e témakört járja részletesen körül Dr. Polauf Tamás, a CERHA HEMPEL managing partnere által szerkesztett, és a Wolters Kluwer gondozásában megjelent Versenyjogi kártérítési perek című könyv, melynek szerzői között tudható jelen cikk szerzői is, Dr. Fenyőházi András, a CERHA HEMPEL Construction csoportjának vezetője és Dr. Kocsis Márton a Versenyjogi csoport vezetője. Irodánk nagy jártassággal rendelkezik a kartellek során kárt szenvedett vállalkozások igényérvényesítése kapcsán, így e körben örömmel állunk ügyfeleink rendelkezésére, hogy elszenvedett kárukat érvényesíteni tudják a versenyjogot megsértő beszállítóikkal, vagy vevőikkel szemben.

Szerzők: dr. Fenyőházi András és dr. Kocsis Márton

The post A Versenyhivatal rendhagyó módon keres kartellt az építőipari termékek piacán appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.

Miért számít, hogy mit csinál az Apple?

Az Apple az ún. digitális kapuőrök (,,gatekeeper”) egyike, amelyek jelentősége hatalmas az online világban és az elektronikus kereskedelemben. A kapuőrök olyan oldalak/funkciók üzemeltetői, amelyek közvetítői szerepet töltenek be felhasználó és felhasználó, fogyasztó és vállalkozás között, lehetővé téve közöttük a kapcsolatot. Kapuőr minőség az internet több szintjén is előfordulhat, ilyen lehet például a tárhely-szolgáltatás (pl. Facebook, aminek felületén a vállalkozások hirdetései és tartalmai elérik a fogyasztókat), a keresőszolgáltatás (pl. Google, ahol az üzletek honlapjai kikereshetőek), vagy olyan virtuális bolt üzemeltetése, ahol alkalmazások vásárolhatóak (pl. Apple).

Kezdetben az internet szabadsága (szabályozatlansága és ellenőrizetlensége) – megannyi előnye mellett – teret engedett a kapuőröknek arra, hogy megkötések nélkül alakítsák ki működésüket és szolgáltatásaik igénybevételének szabályait, ezzel egyúttal tered engedve a potenciális jogsértéseknek, illetve a ,,szabályozás privatizációjának”. Az elmúlt időszakban azonban mind nemzeti és nemzetközi színtéren megjelent az igény, hogy a hivatalos szervek visszavegyék a magán techcégektól a szabályozói szerepet, annak érdekében, hogy az internetet és az ott történő tevékenységeket szabályozottabbá, átláthatóbbá, és összességében tisztességesebbé, jogszerűbbé tegyék.

Jogalkotási szinten ennek a törekvésnek a leképződése a Digital Service Act-et és Digital Market Act-et magában foglaló uniós jogalkotási csomag. Többek között e cél vezérelte a tartalomszolgáltatók felelősségi szabályaink elfogadását az EU-s szerzői jogi reform során is.

Versenyjogi szempontból a kapuőrökkel kapcsolatban a fő probléma akkor merül fel, amikor a gatekeeperek maguk is elindulnak versenyzőként olyan piactereken, amelyekhez ők maguk szolgáltatnak hozzáférést a velük és egymással versengő vállalkozásoknak (ez történt például, amikor az Apple Music megjelent az App Store-on). A kockázat abban áll, hogy e nagy cégek piaci és tárgyalási pozíciójuknál fogva eleve olyan helyzetben vannak, hogy képesek a piacterek szabályait úgy alakítani, hogy aztán ők kerülhessenek ki a versenyben győztesként. Ezt a legújabb szakirodalom az erőfölénnyel való visszaélés egyik esetének tekinti, melyet az európai versenyjogi jogszabályok világosan tiltanak.

Az App Store ügy

Lényegében ezt tervezi megállapítani az Európai Bizottság az Apple-lel szemben folytatott vizsgálata során tett előzetes állásfoglalásában. A Bizottság szerint a cég versenykorlátozó módon alakította ki az App Store (az Apple alkalmazásboltja) szabályait.

A vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy az Apple vásárlókat magas márkahűség jellemzi, így a szoftverfejlesztőknek, akik iPhone-on és iPad-en használható alkalmazásokat szeretnének értékesíteni az Apple saját alkalmazásai mellett, reálisan nincs más lehetősége, minthogy az App Store-on belül terjesszék alkalmazásaikat. Az App Store felhasználási feltételeit azonban az Apple egyedül határozza meg. Ilyen egyoldalúan megállapított kitétel, hogy az alkalmazásboltból letöltött alkalmazásokon keresztül történő vásárlások (pl. havi előfizetések) kizárólag az Apple saját alkalmazáson belüli fizetési rendszerén keresztül történhetnek, ennek használatáért ellenben az Apple a vásárlás 30%-át jutalékként felszámítja; miközben például saját Apple Music alkalmazására ez nem vonatkozik. Ezt a költséget el nem bíró versenytárs szoftverfejlesztő cégek (pl. a Spotify) elméletben választhatják ugyan az alkalmazáson kívüli értékesítést is (pl. ha a feliratkozás, előfizetés csak a webes honlapjukon keresztül lehetséges, de a telefonos alkalmazásban nem), azonban az Apple következetesen tiltja a szoftvercégeknek, hogy az amúgy is Apple-lojális fogyasztókat az alternatív vásárlási lehetőségekről tájékoztassák.

Spotify vs Apple Music

A Spotify évek óta küzd az Apple gyakorlata ellen, még kampányt is indított, ahol többek között közzétett egy listát az Apple – véleménye szerint – tisztességtelen lépéseiről. Ezt követően az Apple-lel szembeni vizsgálat során formális panaszt is benyújtott a Bizottsághoz, mely alapján, valamint egy e-könyv és hangoskönyv forgalmazó panasza alapján (akinek az Apple szintén versenytársa a könyvpiacon) továbbfolyik az eljárás. A Bizottság említett állásfoglalása a zenehallgató alkalmazások, és így a Spotify-Apple közötti verseny torzítására vonatkozik. Az Apple-nek három hónapja van, hogy előterjessze válaszát a Bizottság részére.

Versenykorlátozás hátrányos hatásai

A fogyasztók olcsóbb lehetőségekről való tájékoztatásának tilalma a kiemelkedően magas jutalékkal együtt nyilvánvalóan az Apple gazdasági érdekét szolgálja, azonban az kérdéses, hogy tekinthető-e ez kapuőrként – és egyben versenytársként – jogos gazdasági érdeknek, hiszen az Apple nem csak az egyik hal a tengerben, hanem az is, aki kialakítja a medret. Más szóval az Apple az alkalmazásboltbeli piaci erőfölényét kihasználva juttatja saját magát tisztességtelen versenyelőnyhöz a zenehallgató alkalmazások piacán. Ez a fajta erőfölényes helyezkedés nem új keletű a nagy techcégek világában, hasonló történt például a Google Shopping ügyben, ahol a Google az általános keresőszolgáltatások piacán gyakorolt erőfölényét felhasználva juttatott versenyelőnyt magának az ár-összehasonlító oldalak piacán, azáltal, hogy Google Shopping-ot, a saját ár-összehasonlító szolgáltatását a versenytárs ár-összehasonlító szolgáltatásokhoz képest kedvezőbben helyezte el és jelenítette meg az általános keresőoldalain.

A Bizottság vizsgálata alapján az Apple az App Store használata feltételeinek kialakításával a saját Apple Music alkalmazásával vetélytárs más zenealkalmazások havi díjának megemelkedését idézte elő, míg az Apple Music díjait alacsonyan tudta tartani; azáltal pedig, hogy kötelezően előírta a saját alkalmazáson belüli fizetési rendszerének használatát a számlázási kommunikáció során gyűjthető adatoktól fosztotta meg a szoftverfejlesztő versenytársakat, torzítva így a versenyt. Végül pedig a magasabb árakkal és a választási lehetőségek korlátozásával a fogyasztói jólét szintjének csökkenését váltotta ki.

Az ügy ismételten megerősíti, hogy szükség van az internet és az elektronikus kereskedelem jogi szabályozottságára, és a jogszerű működés ellenőrzésére, hiszen csak így előzhető meg a fogyasztók és vállalkozások kiszolgáltatottsága az óriás cégeknek, és csak így garantálható az innovációt és fogyasztói jólétet fokozó egyenlő verseny.

Az ügy kimenetelét mindenképpen érdemes lesz nyomon követni, ugyanis tekintettel az Apple birodalom nagyságára akár rekord méretű bírság is születhet. Megjegyezzük ugyanakkor, ezzel kapcsolatban jogosan merülhet fel bennünk, hogy az Apple vajon mennyit képes a bírságból áthárítani márkahű fogyasztóira. Versenyjogi blogunkon tudósítani fogunk az ügy további fejleményeiről, a jövőben is kövesse megjelenő cikkeinket!

Pintér Anna

The post Az Európai Bizottság szerint az Apple saját javára torzítja a versenyt appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.

Mi az az üdülési jog?

Az üdülési jog, vagy timeshare, a rendszerváltoztatás után terjedt el Magyarországon, elsősorban azokat a fogyasztókat célozva, akik saját nyaraló ingatlannal nem rendelkeztek, és ahhoz sem volt elég erőforrásuk, hogy ilyet vásároljanak maguknak, ám mégis szerettek volna állandó, stabil üdülési lehetőséggel rendelkezni. Az üdülési jog ugyanis azt jelenti, a fogyasztó ellenérték (díj, ár) fejében meghatározott üdülő ingatlan meghatározott periodikus (egy-két-három éven belül fix hétre, hetekre szóló) használati jogát szerzi meg az ingatlant tulajdonló (vagy a tulajdonos nevében eljáró) vállalkozástól. Az üdülési jog megjelenése – részben pont amiatt, mert bonyolult jogi konstrukció – hamar fogyasztóvédelmi rémálommá vált: a fogyasztók nem vagy nem pontosan értették, miért fizetnek, mi minek az ellenértéke, hogyan lehet (ha lehet) az üdülési jogból kiszállni stb. Az üdülési jogi olyannyira kiemelt téma, hogy az Európai Unió külön oldalon magyarázza az uniós polgároknak, hogy pontosan mi a tartalma, milyen jogok illetik meg őket és milyen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fordulhatnak elő az üdülési jogok értékesítése során.

Mit követtek el az érintett cégek?

A GVH még 2017-ben indított vizsgálatot az Exch-Immo Kft. és a Club Hotels Europe Kft. ellen, és az azt lezáró 2018-as döntésében meg is állapította, hogy a két cég megtévesztette a fogyasztóit, amikor a már meglévő üdülési joguk értékesítését ígérte nekik, de a valóságban csak újabb üdülési joggal kapcsolatos termékek vásárlására beszélte rá őket. A GVH szerint hasonló séma szerint zajlottak le a megtévesztések: az üdülési joggal rendelkező fogyasztókat célzottan keresték, „utaztak” az olyan személyekre, akik már meglévő üdülési joggal rendelkeztek. Az így felkutatott fogyasztók esetében ott próbálkoztak tovább, ahol a fogyasztó jelezte: megbánta döntését, szeretné üdülési jogát értékesíteni (fontos, hogy az üdülési jog olyan vagyoni értékkel bíró jog, ami ugyanúgy adásvétel tárgya lehet, mint egy autó, egy üdülő vagy akár egy életbiztosítás). Az eleve kiszolgáltatott, hátrányos vagy szorult helyzetben lévő fogyasztót aztán személyes egyeztetéseken addig győzködték, hogy segítenek neki nem használt üdülési jogának értékesítésében, amíg az – megbízva az általában meggyőzően érvelő üzletkötőkben – nem vásárolt újabb üdülési jogot vagy ahhoz kapcsolódó egyéb szolgáltatást. A jogsértő cégek képviselői ezeken a személyes egyeztetéseken ugyanis elhitették a fogyasztókkal, hogy egy-egy ilyen újabb „termék” megvásárlása előfeltétele a korábbi jog értékesítésének, azokat együtt „könnyebb” a piacon eladni. Természetesen az így rászedett fogyasztók korábbi üdülési jogát sem értékesítették az érintett cégek, így a fogyasztók végeredményben sokkal rosszabbul jártak, mintha nem léptek volna kapcsolatba velük. A versenyhivatal – az érintett cégek árbevételéhez igazodó – 41 millió forintos bírságot is kiszabott, ugyanakkor arra a GVH-nak nincs lehetősége, hogy a kárt szenvedett fogyasztókat kompenzálja, a befizetett büntetés a költségvetés bevétele. A GVH döntését utóbb a Fővárosi Törvényszék is helybehagyta.

A közérdekű per tárgya

Fontos látni, hogy a mostani per nem a GVH jogsértést megállapító határozata ellen indult, ugyanis ebben éppen a versenyhivatal volt a felperes. A közérdekű per arra szolgál, hogy a GVH a bíróságok előtt a kárt szenvedett fogyasztók polgári jogi igényeit közvetlenül érvényesíthesse. Mit jelent mindez? A csalók, megtévesztők, trükközők áldozatául eső fogyasztók gyakran fordulnak a GVH-hoz, mivel a versenyhivatal renoméja magas, közbizalomnak örvend, nemutolsósorban pedig a hozzá fordulás ingyenes, a hivatal ráadásul könnyen elérhető (űrlapok, online chat, panasziroda stb. mind-mind a fogyasztók rendelkezésére áll). Azt ugyanakkor kevesen tudják, hogy a GVH közvetlen fogyasztói sérelmeket nem orvosolhat, kártérítésre a jogsértés miatt elmarasztalt cégeket nem kötelezheti. A kárt szenvedett fogyasztók csak hosszadalmas és költséges polgári perben szerezhetnek igényt követeléseiknek. A GVH ezt az igényérvényesítést könnyítheti meg, amennyiben a jogsértő cégek ellen közérdekű pert indít, amiben azt kérheti megállapítani a bíróságtól, hogy a GVH által már megállapított jogsértést minden, a perben részt sem vevő érintett fogyasztóra is kiterjedő hatállyal állapítsa meg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben a GVH sikerrel jár, a meghatározott körű, kárt szenvedett fogyasztóknak egy-egy általuk indított eljárásban a károkozó cégek jogellenes magatartását már nem kell bizonyítaniuk. A konkrét esetben a GVH sikerrel járt, a Fővárosi Törvényszék megállapította valamennyi fogyasztóra kiterjedő hatállyal, hogy a Exch-Immo Kft. és a Club Hotels Europe Kft. jogsértő magatartást tanúsított. Tehát akkor az újabb üdülési jogot vásárló, becsapott fogyasztók fellélegezhetnek? Korántsem biztos.

Mit jelent a most meghozott ítélet?

A hatályos jogszabályok alapján ugyanis a károsultaknak még mindig van tennivalójuk, a most meghozott ítélet még nem jelent számukra automatikusan pénz-visszatérítést. Ahhoz, hogy a becsapott fogyasztók a pénzükhöz jussanak, továbbra is pert kell indítaniuk az őket megtévesztő vállalkozásokkal szemben, ami sajnos költséges és időigényes mulattság. Igaz ugyan, hogy ezekben a kártérítési perekben a fogyasztóknak a károkozás tényét (jogi nyelven szólva: a jogellenes magatartást) már nem kell bizonyítania, de továbbra is őt terheli a kötelezettség, hogy bizonyítsa a jogellenes magatartás és a kára közötti okozati összefüggést. Ez első hangzásra egyszerűnek tűnhet, azonban könyvtárnyi szakirodalma van az okozati összefügés tanának, és kellő jogi „ütőerővel” felszerelkezett jogsértők akár sikerrel is védekezhetnek, de legalábbis elhúzhatják úgy az érintett pereket, hogy a fogyasztóknak elszálljon a kedve a folytatástól. A GVH mostani bejelentése tehát fontos lépés és mérföldkő, azonban nem jelenti a fogyasztók automatikus kártalanítását. Abban ugyanakkor biztosak vagyunk, hogy nem kell sokáig várni egy-egy olyan pertársaság vagy egyéb szolgáltató megjelenésére, akik felkínálják professzionális segítségüket a kárt szenvedett fogyasztóknak. Egy jól fölékszült ügyvédekkel felálló csapat ugyanis futószalagon gyárthatja a hasonló kereseteket, amik előtt végül a megtévesztő cégek is kénytelenek lesznek meghajolni.

Polauf Tamás és Kocsis Márton

The post Egy fecske is csinálhat nyarat? Sikeres közérdekű kereset az üdülési joggal megtévesztő cégekkel szemben appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.