A kép forrása: https://www.pexels.com/hu-hu/

A videójáték-ipar az elmúlt években az európai versenyfelügyeleti és fogyasztóvédelmi hatóságok figyelmének középpontjába került. Ennek okai elsősorban a játékfejlesztők által főleg a virtuális valutákkal kapcsolatban alkalmazott sötét mintázatok és egyéb tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, amelyek legfőképp a sérülékeny fogyasztónak minősülő gyermekek döntéseit befolyásolhatják. Mivel a gyerekek a virtuális valuták valós, pénzben kifejezett értékét nehezebben tudják megítélni, ezért az ezekkel kapcsolatos hiányos tájékoztatás nemkívánatos túlköltekezéshez vezethet. Az alábbiakban összefoglaljuk a legfrissebb fejleményeket és iránymutatásokat, amelyek nem csupán a videójáték-ipar szereplői, hanem más digitális piacokon működő vállalkozások számára is hasznos tanulságokkal szolgálhatnak.

Fellépés egy svéd játékstudióval szemben

2025. március 21-én a Svéd Fogyasztóvédelmi Szövetség panaszát követően az Európai Bizottság által koordinált – az európai uniós fogyasztóvédelmi hatóságokat, így többek között GVH-t is tömörítő – Fogyasztóvédelmi Együttműködési Hálózat („CPC”) végrehajtási intézkedést indított a több mint 21 millió regisztrált játékost magáénak tudó Star Stable Entertainment AB játékstúdió ellen. Az intézkedés célja, hogy a vállalkozás az egész Európai Unióra kiterjedően olyan vállalásokat terjesszen elő, melyek orvosolják a CPC által azonosított, fogyasztóvédelmi szempontból problémás gyakorlatokat.

A CPC az általa képviselt hatóságok közös álláspontjában több olyan, fogyasztóvédelmi szempontból aggályos gyakorlatot azonosított a vállalkozásnál, amelyek egyértelműen sötét mintázatként értékelhetőek (leegyszerűsítve sötét mintázatnak nevezzük az olyan gyakorlatokat, amelyek olyan döntések meghozatalára „veszik rá” a fogyasztót, amit ezek hiányában nem hozott volna meg). Súlyosító körülményként emelte ki a CPC, hogy a játékosbázis jelentős hányada kiskorú, és így sérülékeny fogyasztónak minősül.. A vizsgált játék kapcsán a kifogásolt gyakorlatok közé tartoztak:

• egyrészt a gyermekeket közvetlenül a játékbeli valuta vásárlására ösztönző felhívások (amelyek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat tiltó törvény mellékletének 28. pontja alapján Magyarországon is minden további feltétel nélkül jogsértőnek minősülnének; ez a rendelkezés kifejezetten tiltja a gyermekkorúak közvetlen felszólítását a reklámozott termék megvásárlására);
• másrészt a manipulatív nyomásgyakorlási technikák alkalmazása, például az „időkorlátos ajánlatok”, amelyek sürgető érzést keltenek a játékosokban, ezzel ösztönözve őket játékon belüli fizetőeszköz vagy tartalom megvásárlására. Az ilyen típusú gyakorlatok agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősülhetnek, mely miatt korábban a GVH is több alkalommal szankcionált vállalatokat, például a Szallas.hu-t és a Booking.com-ot is.

A CPC szerint problémás az is, hogy a játékstúdió nem gondoskodott arról, hogy a termékét népszerűsítő véleményvezérek (influencerek) egyértelműen feltüntessék, hogy a játékok népszerűsítése során reklámtevékenységet folytatnak. A bemutatott magatartások külön-külön is súlyos fogyasztóvédelmi jogsértésnek minősülnek, és valószínűsíthetően a Star Stable üzletpolitikája is nagyban támaszkodott ezekre a gyakorlatokra. Ezért a Star Stable-nek valószínűleg jelentős kihívást jelent majd egy hónap alatt egy olyan kötelezettségvállalási javaslattal a CPC elé állnia, amelyekkel korrigálható az összes kifogásolt gyakorlat. Ugyanakkor hatékony vállalások előterjesztésének hiányában valószínűsíthetően a vállalkozás magas bírságokra számíthat az esetleges tagállami fogyasztóvédelmi eljárások következményeként.

A megbízható online játékkörnyezet alapelvei

A CPC nemrég iránymutatásokat is közzétett, amelyek célja, hogy felhívja a figyelmet az online játékokban használt virtuális fizetőeszközök, valuták használatával kapcsolatos fogyasztóvédelmi aggályokra.

Az Iránymutatások alapján a vállalkozásoknak a következő alapelveket javasolt betartaniuk:

• Átláthatóság a pénzügyi tranzakciók során: A játékbeli tartalmak és fizetőeszközök valós pénznemben kifejezett értékét egyértelműen és átlátható módon kell feltüntetni. Ennek megfelelően javasolt elkerülni minden olyan gyakorlatot, amely megakadályozza, hogy a játékos pontosan felmérje az általa megvásárolni kívánt digitális tartalom valós költségét, például akként, hogy i) a digitális tartalom (pl. loot box) ellenértékét csak játék valutában tünteti fel a játékfejlesztő valós pénzben nem, vagy ii) átláthatatlan kedvezményekkel próbálja a valós árakat eltitkolni vagy iii) egy játékon belül többfajta játékvaluta elérhető, melyek átváltási értéke nem világos és adott tranzakcióhoz több valuta váltás is szükséges.
• Fogyasztók védelme a nem kívánt vásárlásoktól: A vállalkozásoknak tartózkodniuk kell az olyan ajánlatok nyújtásától, amelyek a fogyasztókat nem kívánt vagy szükségtelenül nagy mennyiségű játékbeli fizetőeszköz vásárlására késztetik. Például problémásnak minősül, ha a játékbeli fizetőeszközök csak előre meghatározott csomagokban vásárolhatók meg, anélkül, hogy a játékos szabadon dönthetne a kívánt mennyiségről, hiszen ebben az esetben könnyen előfordulhat, hogy a játékos olyan valutára is szert tesz, melyet később nem fog tudni elkölteni („bent ragad a játékban”). Fentiek elkerülése érdekében a fejlesztőknek például felhasználóbarát alapbeállításokat kell biztosítaniuk, illetve lehetőséget kell teremteniük szülői felügyelet beállítására.
• A szerződéskötést megelőző tájékoztatási szabályok betartása a 45/2014-es Kormányrendelet alapján: A fogyasztókat részletesen és közérthetően kell informálni a szerződéskötés előtt a virtuális tranzakció legfontosabb körülményeiről, függetlenül attól, hogy valós vagy játékbeli fizetőeszközzel történik a fizetés. Ide tartozik például (i) a megvásárolni kívánt tartalom legfontosabb tulajdonságainak ismertetése (különösen az árra vonatkozó információk szerepeltetése), (ii) a kereskedő beazonosításhoz szükséges adatok bemutatása, (iii) digitális tartalom kifizetésével és kézbesítésével, elállási jog gyakorlásával, szavatosággal kapcsolatos tudnivalók.
• Tisztességes szerződési feltételek: Az ÁSZF-eket és minden egyéb, a játékbeli tranzakciókra vonatkozó tájékoztatást tisztességes módon és világos, érthető nyelvezettel kell megfogalmazni. Tisztességtelen minősülhetnek az olyan kikötések, melyek a vállalkozás javára és a fogyasztó hátrányára egyoldalúan korlátozzák a fogyasztók jogszabályban biztosított jogait, vagy  egyoldalú felmondására, vagy értelmezésére jogosítják fel a vállalkozást. Jogellenesek például az olyan szerződési kikötések, amely lehetővé teszik, hogy a fejlesztő egyoldalúan módosítsa a virtuális fizetőeszköz értékét, vagy egyoldalúan eltávolítsa az azzal megvásárolható digitális tartalmat, fizetőeszközt a játékból.
• Az Iránymutatások azt is egyértelműsítik, hogy a játékbeli mikrotranzakciók esetén is megilleti a fogyasztókat a jogszabályok által biztosított tizennégy napos elállási jog. Ezt kizárni csak a fogyasztó kifejezett, a szolgáltatás használatának megkezdése előtt a vásárlásgombtól elkülönült jelölőnégyzetben adott hozzájárulásával lehet, amennyiben a megvásárolt tartalom használata/felhasználása azonnal megkezdődik.

A CPC által összegyűjtött problémás gyakorlatok bemutatása segítheti a videójátékokat forgalmazó vállalkozásokat abban, hogy azonosítani tudják a saját játékmenteik, virtuális valutáikkal kapcsolatos üzleti modelljeik konkrét kialakítása milyen fogyasztóvédelmi kockázatot hordoz rájuk nézve. Ezen kockázatok azonosítására és korrigálására mindenképpen érdemes fogyasztóvédelmi jogban jártas szakemberhez fordulni, azért is, mert a hazai hatóságok is elkezdték alaposabban vizsgálni a piaci szereplők gyakorlatait. 2025. április 2-án a GVH több hazai videójáték egyesületnek és fejlesztőnek küldött tájékoztató levelet, melyben felhívta figyelmüket a fent bemutatott CPC iránymutatásban megfogalmazott ajánlások betartására.

Az év elejétől működő új fogyasztóvédelmi hatóság, az NFKH és a Kormányhivatalok 2025. évi Ellenőrzési és Vizsgálati Programjában is szerepel a „Videójátékok fogyasztóvédelmi szempontú ellenőrzése” című témavizsgálat. Így ezen szervek részéről is további ellenőrzések várhatóak a témában, ahogy ezt az NFKH 2025. április 7-ei sajtóközleménye is megerősíti.

A GVH javaslatai

A GVH friss, március végi sajtóközleményében ismét hangsúlyozta, hogy kiemelt figyelmet fordít a sérülékeny fogyasztók jogainak védelmére, ezért a piaci szereplőknek a Magyarországon is forgalmazott játékok kialakítása során érdemes fokozott körültekintéssel eljárniuk.

A versenyhatóság az elmúlt években több alkalommal is vizsgálta a videojátékok piacán alkalmazott sötét mintázatokat, így 2023 májusában , 2024. augusztusában és 2025 februárjában is kommunikálta álláspontját, illetve átfogó gyorselemzést is végzett annak feltárására, hogy az ingyenesen letölthető mobiljátékokban, valamint a játékkonzolokon és számítógépeken elérhető játékokban azonosíthatóak-e manipulatív üzleti gyakorlatok.

A GVH a fent említett sajtóközleményekben többek között az alábbi problémás gyakorlatokat azonosította, melyek a játékosoknak pénzügyi veszteséget okoznak vagy digitális függőség kialakulásához vezethetnek:

• Kettős virtuális valuták használata: Adott játékmenetben a virtuális valuták egy része ingyen megszerezhető, másik része (pl. ún. a virtuális karakter kinézetét meghatározó „skinek”) viszont kizárólag valódi pénzért vásárolható meg, de ezek bizonyos játékokban, jelentős hatással lehetnek magára a játékmenetre is. Éppen ezért a GVH aggályosnak találja, ha a fizető játékosok aránytalanul nagy előnyhöz jutnak a nem fizető játékosokkal szemben.
• Loot Boxok alkalmazása: A zsákmánydobozok/meglepetésdobozok az egyes játékokon belül valódi pénzen vagy játékvalután vásárolt tartalmak, amelyek általában a játékban hasznosítható, véletlenszerű tételeket tartalmaznak (például fegyverek, képességkártyák, játékvaluta, fejlődési lehetőségek stb.). A megvásárolni kívánt zsákmánydobozok pontos tartalmát a fogyasztók a fizetés előtt nem ismerhetik meg, így a dolog tulajdonképpen zsákbamacskaként működik. A nyerési esélyek és a befektetett pénz megtérülésének mérlegelése így nehezékes lehet.
• Manipulatív ösztönzők korlátozása: A hatóság problémásnak tartja azt a gyakorlatot is, amely szerint a játékosokat napi, heti vagy szezonális jutalmakkal ösztönzik a rendszeres bejelentkezésre, ami függőséghez vezethet és fokozott vásárlásra sarkallhatja a felhasználókat.
• A játékot megszakító reklámok : Problémásnak találta a GVH, hogy a játékot megszakító hirdetés vagy reklám jellege nem volt feltüntetve, a kilépést jelző „x” az eredeti játék folytatása helyett az alkalmazásáruház azon oldalára vitte a felhasználót, ahol egy kattintással azonnal le is tölthette a reklámozott játékot. A GVH kifogásolta azt is, hogy a reklámok megtekintéséért gyakran ajánlottak a játékfejlesztők jutalmat, vagy a reklám a játék ingyenes kipróbálására is lehetőséget biztosított arra sarkallva a megtekintőket, hogy minél többen töltsék le a reklámban népszerűsített játékot.

Célkeresztben a játékon túli online tartalmak is?

A GVH és a CPC ajánlásai ugyanakkor megítélésünk szerint azokra az alkalmazásokra és platformokra is vonatkozhatnak, amelyek bár nem videojátékok, de jellemzően gyermekeknek vagy fiatalkorúaknak készülnek, például oktatóappokra vagy interaktív mesealkalmazásokra is. Ezeknél is fontos, hogy a játékelemekkel kombinált vásárlások lehetősége (pl. extra tartalmak, prémium funkciók) jól elkülönüljön az ingyenes tartalmaktól, és a virtuális fizetőeszközök vagy előfizetési modellek valódi költségei egyértelműen kiderüljenek. Emellett a felhasználási feltételeknek is világosan érthetőnek kell lenniük a szülők és gyermekek számára egyaránt, elkerülve a félrevezető vagy rejtett díjakat.

Várhatóan ezt a területet a jövőben is kiemelt figyelem övezi majd a fogyasztóvédelmi hatóságok részéről, hiszen a gyermekek, mint sérülékeny fogyasztók védelme továbbra is prioritást élvez. Ügyvédi irodánk készséggel áll rendelkezésre a fogyasztóvédelmi megfelelés biztosítása érdekében, segítve ügyfeleinket a vonatkozó jogszabályok és hatósági elvárások teljesítésében.

Szerzők és további információ:

Dr. Priskin Boglárka (ügyvéd) és Dr. Baumgartner Máté (ügyvédjelölt), CERHA HEMPEL Dezső és Társai Ügyvédi Iroda

The post Virtuális pénz, valós jogkövetkezmények: A videojátékok és a fogyasztói jogok védelme appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.

Számos digitális gazdaságban tevékenykedő cég üzemeltet ugyanolyan vagy hasonló felépítésű alkalmazásokat az Európai Unióban. Az ilyen platformokon – főleg ha azokat friss piacra lépők üzemeltetik – gyakran merülhetnek fel tájékoztatási hiányosságok, amelyek fogyasztóvédelmi problémákat eredményezhetnek. Ilyen esetekben a vállalkozások és a fogyasztók érdekét is az szolgálja, ha nem minden tagállamban külön-külön indulnak eljárások ezen hiányosságok kivizsgálására. A problémás gyakorlatok megszüntetésére és jövőbeli kiküszöbölésére ilyenkor a hibázó vállalkozás az Európai Bizottságot és a tagállami hatóságokat tömörítő Fogyasztóvédelmi Együttműködési Hálózat (Consumer Protection Cooperation Network; CPC) részére egy vállaláscsomagot ajánlhat fel. Cikkünkben bemutatjuk, milyen eredménnyel zárult a népszerű használtruha piactérrel a Vinteddel, valamint az ismert randiapp-al a Tinder-rel szemben a közös európai fellépés és bemutatjuk, hogy az online piactereket és alkalmazásokat üzemeltető vállalkozásoknak milyen aggályos gyakorlatoktól érdemes tartózkodniuk.

Mi a CPC hálózat

A CPC hálózat olyan magatartások kapcsán kezdeményez tárgyalásokat az érintett a vállalkozásokkal, ahol a fogyasztók széles körét érintő határokon átnyúló fogyasztóvédelmi problémák kezelése érdekében uniós szintű koordinált fellépés indokolt. Amennyiben ezt szükségesnek ítélik, az összehangolt fellépésben résztvevő hatóságok felkérik az uniós dimenzióval érintett problémás kereskedelmi gyakorlatot tanúsító kereskedőt arra, hogy meghatározott határidőn belül a jogsértés megszüntetése érdekében kötelezettségvállalásokat ajánljon fel.

A Vinted-del szembeni közös fellépés

2024. június 18-án adott hírt arról az Európai Bizottság, hogy egy ilyen közös fellépés eredményeként a Vinted vállalta, hogy változtat árkommunikációs gyakorlatán. A Vinted egy online piactér, melyen keresztül a felhasználók bizonyos terméket eladhatnak vagy vásárolhatnak más felhasználóktól. A litván székhelyű, használt árucikkek értékesítésében közreműködő vállalkozás és a közös európai fellépést koordináló litván fogyasztóvédelmi hatóság közötti egyeztetések 2021-ben kezdődtek meg. A közös fellépés oka az volt, hogy számos panasz érkezett a Vinted árkommunikációs gyakorlatával kapcsolatban, többek között amiatt, mert a vásárlás végösszegéhez automatikusan olyan díjtétel adódott (ún. „vevővédelmi díj”), melyről a fogyasztók nem kaptak előzetesen tájékoztatást. Ezen gyakorlat pedig a közös fellépésben részt vevő hatóságok értékelése szerint felvetheti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló irányelvben foglaltak megsértését.

A Vinted vállalásai

A Vinted az európai összehangolt fellépés eredményeként vállalta, hogy a honlapján és a mobil applikációs felületén

a) a fogyasztókat előzetesen és időszerűen tájékoztatja az eladásra kínált áruk teljes áráról, ideértve különösen a vevővédelmi díjat, amely automatikusan hozzáadódik minden vásárláshoz. A vevővédelmi díj a Vinted esetében a platform használata ellenértékének tekinthető. Magyarországon ezen díjtétel a Vinted tájékoztatása szerint fix 280 forint és a termék árának 5%-a (beleértve a termék árára vonatkozó általános forgalmi adót is). Hasonló, a fogyasztóvédelmi szakzsargonban „csepegtető árazásnak” hívott gyakorlatokkal korábban már a GVH is foglalkozott, többek között a Viagogo-val, az Eventim-mel vagy az Airbnb-vel szemben folytatott eljárásokban. A csepegtető árazás során a fogyasztók számára csupán a vásárlási folyamat legvégén válik ismertté a termék vagy szolgáltatás teljes ára, amely fogyasztóvédelmi szempontból egyértelműen aggályos gyakorlatnak tekinthető.

b) mellőzi az olyan reklámokat, hirdetéseket, amelyek azt a téves benyomást keltik a fogyasztókban, hogy a Vinted használata ingyenes,

c) pontosabban, és átláthatóbban tájékoztatja a felhasználókat

i. a vevővédelmi politikája alapján történő visszatérítés igénylésének folyamatáról, melynek akkor van jelentősége, ha a vásárolt árucikk nem, vagy sérülten érkezik meg a felhasználóhoz;

ii. hamisítványok felülvizsgálati folyamatáról, ideértve azon lépések ismertetését, amelyeket a használt árucikket vásárló fogyasztóknak meg kell tenniük a visszatérítés igényléséhez, amennyiben a vásárolt áruról kiderül, hogy az hamisítvány;

iii. a személyazonosság-ellenőrzési folyamatáról (ideértve különösen a benyújtandó dokumentumokat és információkat), amely folyamat elvégzése előfeltétele annak, hogy felhasználók árukat értékesíthessenek a Vinted-en;

iv. a Vinted értékelési politikájáról („visszajelzési politika”), beleértve az átlagos felhasználói visszajelzések („átlagos csillagbesorolás”) kiszámításának módját, a Vintedtől származó automatikus visszajelzések és a felhasználók által közzétett visszajelzések közötti különbséget, valamint azt, hogy a felhasználók hogyan jelenthetik a nem megfelelő visszajelzéseket (például amely visszajelzés személyes adatot vagy jogellenes elemet tartalmaz).

A vállalások betartását a CPC hálózat nyomon fogja követni, és amennyiben arra jutnak a hatóságok, hogy a vállalások a gyakorlatban nem teljesülnek, úgy akár szankcióval végződő tagállami jogérvényesítési vagy végrehajtási eljárások is indulhatnak a Vinted-et üzemeltető vállalkozással szemben.

A Bizottság sajtóközleménye szerint a Vinted nem értett egyet a CPC hálózat azon kérésével, hogy már a vásárlási folyamat elején tájékoztassa a fogyasztókat arról, hogy a feltüntetett árak nem tartalmazzák a szállítási díjat, illetve amennyiben lehetséges, előzetesen tájékoztassa a fogyasztókat a minimálisan felszámítandó szállítási díjról. A Vinted vélhetően abból indult ki, hogy az észszerűen eljáró átlagfogyasztók tisztában vannak azzal, hogy a szállítási díjak a termék árán és a vevővédelmi díjon felül fizetendőek a választott szállítási módtól függően.

A Vinted által tett vállalásokról elmondható, hogy jóval túlmutatnak az eredeti árkommunikációs problémán, és a közös fellépés eredményeként „egy füst alatt” olyan intézkedéscsomag végrehajtására vállalt kötelezettséget a cég, mely működésének számos területét érinti a visszatérítésektől az értékelésekig. Ezáltal a Vinted a korábbinál transzparensebb kommunikációt, szabályzatokat és működést biztosít majd a felhasználóknak (pl.: átláthatóbb szabályok ár visszatérítéssel kapcsolatban).

Egy ilyen átfogó beavatkozás vélhetően azon túl, hogy előnyös a fogyasztóknak (lévén valamennyi fogyasztóvédelmi szempontból problémás kérdést kezel), a vállalkozások, illetve a tagállami hatóságok számára is kedvező lehet, amennyiben ezáltal megelőzhető egy minden érintett fél szempontjából költséges fogyasztóvédelmi vagy versenyfelügyeleti eljárás megindítása, illetve annak végén nem kell gyakran euró milliókra rúgó bírságot fizetniük. A Bizottság tájékoztatása szerint ugyanakkor a Vinted-nél nem ez a helyzet, egyes tagállamokban jelenleg is folynak a társasággal szemben jogérvényesítési eljárások, valószínűsíthetően más problémakörökben megindított egyedi esetek kivizsgálására. Hasonló esetre Magyarországon is volt példa, mikor a Booking.com esetében az Európai Bizottság és az uniós nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságok (CPC) közös fellépéséhez a GVH nem csatlakozott, hanem saját jogérvényesítési eljárása keretében 2,5 milliárd forint bírsággal sújtotta a vállalkozást. A közös fellépés hiánya ilyen esetekben az Európában számos országban tevékenykedő nagyvállalatok számára egyértelműen hátrányos.

Mindazonáltal az online piactereknek érdemes kiemelt figyelmet fordítaniuk a jogszabályi megfelelésre, különös arra, hogy az uniós jog által előírtaknak megfelelően, valamint a szakmai gondosság követelményének szem előtt tartásával alkossák meg a felhasználóikra vonatkozó szabályrendszereiket, mivel az új uniós szabályok (pl. a DSA) révén kifejezetten hatékony fellépés biztosítható a jogszabályokat (pl. a termékfelelősségi szabályokat) be nem tartó felhasználókkal szemben. Az Omnibusz irányelv átültetésének köszönhetően 2022. május 28-a óta pedig az online piactereknek a fogyasztók irányába is tájékoztatási többletkötelezettségeik vannak a távollévők között kötött szerződés megkötését megelőzően, a Webshop Kormányrendelet 11/ A.§-ában ismertettek tárgykörökben (például arra vonatkozóan, hogy a harmadik fél, akitől a fogyasztó az online piacon vásárol, vállalkozásnak minősül-e vagy sem).

A Tinder vállalásai

A Vinted mellett a Tinder (mint az egyik legnépszerűbb társkereső alkalmazás) is bekerült a CPC célkeresztjébe azt követően, hogy egy 2022-ben közzétett svéd tanulmány rávilágított, a Tinder árképzése nem transzparens, és különböző személyeknek különböző áron kínálja ugyanazt a szolgáltatást. A Tinder – a hálózat közös fellépésének eredményként – vállalta, hogy személyre szabott árazási gyakorlatai kapcsán érhetőbb és világosabb tájékoztatást nyújt a fogyasztóknak. Az Európai Bizottság 2024. márciusában kiadott sajtóközleménye szerint a Tinder 2024. április közepéig vállalta, hogy

a) nem alkalmaz személyre szabott, életkoron alapuló árazást anélkül, hogy erről a fogyasztókat egyértelműen és előre tájékoztatná;

b) a fogyasztókat egyértelmű tájékoztatja arról, hogy a prémium szolgáltatások áraira vonatkozó kedvezményeket automatizált szoftverek használata révén személyre szabja, és annak okáról, hogy miért kínál az érintett fogyasztónak személyre szabott kedvezményeket (például, mert a fogyasztó a Tinder prémium szolgáltatásaira normál áron nem kívánt előfizetni).

2022. május 28-a óta a vállalkozások a Webshop Kormányrendelet 11 § (1) q) pontja szerint a távollévők között kötött szerződés megkötését megelőzően kötelesek világosan és közérthető módon tájékoztatni a fogyasztót arról, ha a szerződés szerinti áruért vagy szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás automatizált döntéshozatal alapján a fogyasztó személyére szabott. Bár első ránézésre ezen elvárás részletszabálynak tűnik, mégis fontos tájékoztatásbeli kötelezettségről van szó, hiszen a CPC hálózat a Tinderrel szemben folytatott közös fellépését tulajdonképpen ezen szabály megsértésére fűzte fel.

Az online piacterekre és digitális piacokon működő vállalkozásokra vonatkozó jogszabályok közötti eligazodásban fogyasztóvédelemben jártas szakértőink örömmel nyújtanak segítséget.

Szerzők: dr. Priskin Boglárka

The post Az online piacterek és más techvállalatok fogyasztóvédelmi ellenőrzése erősödik appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.

Biztos mindenki találkozott már így vagy úgy az elektronikus játékok világát övező kérdésekkel, ugyanis a korábbi generációktól eltérően a modern ember már nem csak gyerek és kamaszkorában játszik. A számtalan szerepjáték, felnőtt társasjáték, kártya versenyek mellett az online videójátékok elterjedése is sosem látott méreteket ölt. Ahogy az pedig az egyre népszerűbb, és így szükségszerűen egyre nagyobb üzletet jelentő „iparágak” esetében lenni szokott, nem sokat kellett várni arra sem, hogy a fogyasztóvédelmi aspektusok is napvilágra kerüljenek. Az internetes videójátékok egyre csak terebélyesedő világának fogyasztóvédelmi vetületeit segítenek megérteni a CERHA HEMPEL Dezső és Társai Ügyvédi Iroda szakértői.

A digitális térben előforduló kereskedelmi gyakorlatok egyre gyakrabban kerülnek az európai fogyasztóvédelmi hatóságok és a politikai döntéshozók látókörébe. Az Európai Unió gazdasága szempontjából is kiemelkedő jelentőségű a videójáték ágazat, az Európai Parlamentnek az e-sportokról és videójátékokról szóló jelentése szerint az ágazat teljes becsült értéke 2020-ban 23,3 milliárd euró volt, és az Európai Unióban több mint 80 000 ember dolgozik ebben az innovatív ágazatban.

Az Európai Uniót és a tagállami hatóságokat a játékokon belüli vásárlásokra vonatkozó reklámokkal, ajánlatokkal, játékvalutákkal, illetve a véletlenszerű, szerencse-elemeket tartalmazó ún. zsákmánydobozokkal („loot boxes”) kapcsolatban felmerülő fogyasztóvédelmi kérdések foglalkoztatják leginkább a videójáték ágazatban (ideértve a PC-ken, mobiltelefonokon, játékkonzolokon futó játékokat is). A videójátékokkal kapcsolatos gyakorlatok azért is kerültek számos tagállamban a politikai döntéshozók és hatóságok érdeklődésének kereszttüzébe, mert elsősorban (de nem kizárólag) gyermekek, fiatalkorúak a játékok célcsoportjai. Az Európai Bizottság gyermekbarát internetre vonatkozó új európai stratégiája szerint az európai 6–10 éves gyermekek 73 %-a, a 11–14 éves gyermekek 84 %-a és a 15–24 éves fiatalok 74 %-a játszik videojátékokkal. A 6-64 év közötti európai lakosság körében ez az arány 50 %.

A videójátékok, online játékok számos üzleti modellben érhetőek el, ilyen például az ún. „pay to win” modell, mely esetén bár a játék ingyenesen elérhető („freemium”) a játékosok valódi pénzért bonyolított mikrotranzakciók segítségével kiegészítőket, tárgyakat tudnak megvásárolni a játékon belül, és ezáltal előnyöket szerezhetnek a többi, fizetős tartalmat nem vásárló játékoshoz képest. Az online játékok jelentős részének van továbbá saját játékbeli pénzneme, amellyel a játékban vásárolni lehet vagy akár vásárolni kell. A digitális tárgyak vagy szolgáltatások játékokon belüli vásárlása, akár virtuális játékvaluta segítségével, a játékfejlesztő cégek egyik legfontosabb bevételi forrásává lettek az utóbbi időben. A norvég fogyasztóvédelmi hatóság tanulmánya szerint 2021-ben az Electronic Arts videojáték-gyártó óriás több mint 1,62 milliárd dollár bevételre tett szert a játékon belüli vásárlásokból csak a FIFA21 játék kapcsán.

Cikkünk célja, hogy bemutassuk, melyek a videójátékokban előforduló kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos legjellemzőbb fogyasztóvédelmi problémák, és azokkal kapcsolatban milyen fogyasztóvédelmi politikai intézkedések zajlottak Európában az elmúlt években. Bár a magyar hatóságok a videójátékokkal kapcsolatos fogyasztóvédelmi témákban egyelőre nem mutattak aktivitást, ez szinte biztosan nem fog sokáig váratni magára, figyelembe véve egyrészt az európai trendeket, másrészt azt, hogy a gyermekek fogyasztójogi típusú védelme a Gazdasági Versenyhivatal gyakorlatában is kiemelt jelentőséget élvez. Utóbbi kapcsán mindenképp említést érdemel a GVH VJ/24/2020. számú ügyben 2023. november 30-án nyilvánosságra hozott határozata és sajtóközleménye, amelyben a versenyhatóság a TikTok közösségi platform kereskedelmi gyakorlatát többek közt arra tekintettel vizsgálta, hogy a platform felhasználói bázisának egy jelentős hányadát gyermekek és fiatalkorúak teszik ki. A GVH újfent rögzítette, hogy a hirdetőknek figyelembe kell venniük a gyermekek sajátos helyzetét, ha az adott hirdetés vagy marketingüzenet hozzájuk is eljut.

A fentiekre tekintettel az érintett vállalkozásoknak mindenképpen érdemes tisztában lenniük a videójátékokban előforduló reklámok és fizetős tartalmak fogyasztóvédelmi kockázataival, illetve felkészülniük a kockázatok hatékony csökkentésére.

Játékvaluták, és játékon belüli tranzakciók

A videójátékokban alkalmazott játékvalutákkal kapcsolatban az egyik fő fogyasztóvédelmi probléma az, hogy a játékosok – különösen a gyermekek – figyelmét elkerülheti, hogy a játékhoz valós pénzt költenek, ha pedig ezt érzékelik is, nehéz követniük, hogy mennyit is költöttek valójában. A játékvaluták valódi pénzre történő átváltási kalkulációs folyamatát, illetve árfolyamát ugyanis sokszor nem kommunikálják érthetően és világosan a fejlesztők a fogyasztók felé. A játékvaluták valódi értékével kapcsolatos fogyasztói bizonytalanságot növelheti az is, hogy vásárlás mellett a játékvaluták sokszor a játék során is megszerezhetőek, illetve hogy a különböző játékok és még platformok is (pl. TikTok) egymáshoz képest eltérő árfolyamon váltják saját valutáikat. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy a fogyasztók többet költhetnek, mint amivel tisztában vannak, vagy amennyit szeretnének. A játékvaluták átváltási árfolyamával kapcsolatos időszerűtlen vagy hiányos tájékoztatás megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősülhet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat tiltó irányelv és az azt átültető magyar jogszabály alapján.

A játékvalutákkal kapcsolatban szintén fogyasztóvédelmi kérdéseket vethet fel az a körülmény, hogy a játékvaluták valódi pénzre általában nem visszaválthatóak. Ez különösen problémás lehet, amennyiben erről a tényről a játékvaluta megvásárlása előtt a játékot fejlesztő vállalkozás nem tájékoztat megfelelően, így ha a fogyasztó abba szeretné hagyni a játékot, erre csak anyagi veszteség mellett lesz lehetősége (ez az ún. ,,consumer lock-in” jelenség, vagyis a fogyasztók különböző szolgáltatók közötti váltásának korlátozása, melyről már korábbi cikkünkben is hírt adtunk).

A játékvalutával rendezett mikrotranzakciók esetén kérdéses az is, hogy a fogyasztókat megilletik-e a digitális vásárlások kapcsán az (EU) 2019/770 irányelvben (és magyar megfelelőjében) biztosított jogosítványok. Míg a valódi pénzzel történő vásárlási tranzakciók az irányelv hatálya alá tartoznak, addig a játékvalutával rendezett ügyletek kapcsán a fogyasztókat megillető jogok további tisztázásra szorulnak a jogalkotó vagy a jogalkalmazó részéről.

A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmezésével kapcsolatos, 2021 végén megjelent Közleményben az Európai Bizottság leszögezte, hogy a játékokon belüli vásárlásokra vonatkozó ajánlatok esetében a termék lényeges tulajdonságait egyértelműen be kell mutatni, és a virtuális tételek árát egyértelműen és jól láthatóan fel kell tüntetni valós pénznemben is. Ha az árat nem lehet észszerűen előre kiszámítani, a kereskedőnek fel kell tüntetnie az ár kiszámításának módját.

Zsákmánydobozok

A zsákmánydobozok/meglepetésdobozok az egyes játékokon belül valódi pénzen vagy játékvalután vásárolt tartalmak, amelyek általában a játékban hasznosítható, véletlenszerű tételeket tartalmaznak (például fegyverek, a virtuális karakter kinézetét meghatározó „skinek”, képességkártyák, játékvaluta, fejlődési lehetőségek stb.). A megvásárolni kívánt zsákmánydobozok pontos tartalmát a fogyasztók a fizetés előtt nem ismerhetik meg, így a dolog tulajdonképpen zsákbamacskaként működik. A norvég fogyasztóvédelmi hatóság tanulmánya szerint a zsákmánydobozok értékesítése rendkívül jövedelmező a videojátékipar számára, globálisan több mint 15 milliárd dollár bevételt generált 2020-ban.

A zsákmánydobozok szerencsejáték-elemeket is tartalmaznak, és így akár játékfüggőséget is okozhatnak (különösen a gyermekeknél és fiatalkorúaknál), ezért számos tagállamban vizsgálták vagy vizsgálják, hogy a zsákmánydobozok nem tartoznak-e a szerencsejátékokra vonatkozó szigorúbb szabályok hatálya alá. Hollandiában például a legfelsőbb közigazgatási bíróság arra jutott, hogy a FIFA22 játékban elhelyezett zsákmánydobozok nem tartoznak a holland szerencsejáték jogszabályok hatálya alá, mert nem képeznek önálló játékot, hanem egy ügyességi játék elválaszthatatlan részei. A bíróság kimondta, hogy továbbra is az általános fogyasztóvédelmi jogszabályok keretei között szükséges a zsákmánydobozokkal kapcsolatos problémákat értékelni. Az Európai Parlament által megrendelt zsákmánydobozokkal foglalkozó tanulmányból ismert, hogy 2018-ban Belgiumban a belga szerencsejáték felügyelet akként foglalt állást, hogy az Overwatch, a FIFA18 és a Counter-Strike: Global Offensive játékokban elérhető zsákmánydobozok egyes típusai megfelelnek a szerencsejáték törvényi feltételeinek, függetlenül attól, hogy a zsákmánydobozokból származó nyeremény átváltható-e valódi pénzre vagy sem. Ennek folyományaként a belga hatóság arra kötelezte a videójáték gyártókat, hogy a Belgiumban kínált játékokból távolítsák el a zsákmánydobozokat. Spanyolországban és Finnországban is előkészületben van a fiatalkorú fogyasztók védelme érdekében a zsákmánydobozok szigorítását célzó jogszabály.

2020-ban az Olasz Versenyhatóság elfogadta az Electronic Arts csoport kötelezettségvállalást. A videójáték gyártó vállalta, hogy a fogyasztók számára egyértelműbb és világosabb tájékoztatást nyújt a játékon belüli vásárlások és a zsákmánydobozok természetéről, áráról, valamint külön felhívja a fizetős tartalmakra a fogyasztók figyelmét, továbbá a 16 és 18 év közötti fogyasztók fiókjai esetén lehetővé tesz egy 0 eurós alapbeállítást, mely csak szülői jóváhagyással növelhető meg.

A már hivatkozott, 2021 végén megjelent Közleményben az Európai Bizottság egyértelműen rögzítette, hogy a véletlenszerű fizetős tartalom jelenlétét, beleértve a véletlenszerű tételek valószínűségét, egyértelműen közölni kell a fogyasztóval. A Közleményben a Bizottság tisztázta azt is, hogy a játékban rendelkezésre álló zsákmánydobozok értékesítésének meg kell felelnie a fogyasztók jogairól szóló irányelv és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv szerinti tájékoztatási kötelezettségnek a termék árával és lényeges tulajdonságaival kapcsolatban.

Sötét mintázatok, játékokban elhelyezett reklámok

Manipulatív játéktervezési megoldások (ún. ,,sötét mintázatok”) révén a játék felületét a fejlesztők úgy is kialakíthatják, hogy a játék dizájnja, a játékban elhelyezett vizuális elemek a választási szabadságot – főleg a pénzügyi döntések tekintetében – jelentősen korlátozhatják így „rávéve” a fogyasztót egy olyan döntés meghozatalára, ami adott esetben nem is állt szándékában. Ilyen lehet például az, hogy a játékon belüli ajánlatokat a gyártók a játék legizgalmasabb pillanataira időzítik, vagy a zsákmánydobozokat csak egy meghatározott ideig, limitált mennyiségben lehet megvásárolni, mely időnyomás miatt a fogyasztók hajlamosabbak a vásárlás mellett dönteni. Az ilyen játéktervezési megoldások, vizuális elemek a hatályos fogyasztóvédelmi szabályok szerint akár agresszív kereskedelmi gyakorlatnak is minősülhetnek. Ugyanígy agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősülhetnek az olyan, személyre szabott játékon belüli ajánlatok is, melyek a játékosok gyenge pontjait, ismert függőségeit is figyelembe veszik az ajánlat kialakításakor és időzítésekor.

A bizottsági Közlemény kiemeli azt is, hogy a játékon belüli promóciókat és reklámokat egyértelműen meg kell jelölni, és azoknak világosan megkülönböztethetőnek kell lenniük a játék többi elemétől, ellenkező esetben megtévesztő kereskedelmi gyakorlatként minősülhetnek.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat tiltó irányelv és az azt átültető magyar jogszabály értelmében tilosak továbbá az olyan játékon belüli kereskedelmi gyakorlatok, melyekben a gyártók gyermekeket hívnak fel arra, hogy megvásároljanak bizonyos tartalmakat – például az előrejutáshoz szükséges bizonyos elemeket – vagy ezek megvásárlására bírjanak rá erre egy felnőttet. Ezt erősíti meg a GVH fent már említett, TikTok-ügyben hozott friss határozata is, amely kifejezetten kiemeli, hogy tilos gyermekeket (mint sérülékeny fogyasztóknak minősülő személyeket) megcélozni, arra buzdítani vagy más módon arra késztetni, hogy alkalmazásba vagy játékba ágyazott tartalmakat vásároljanak. Szintén alapvető fontosságú, hogy egy ingyen kínált játékok teljes körű és zavartalan használata nem függhet más alkalmazás vagy játék megvásárlásától.

Fejlemények az Európai Unióból

2023. január 18-án hozta nyilvánosságra az Európai Parlament részletes állásfoglalását, melyben a felhívta az Európai Bizottságot, hogy a digitális méltányosságra vonatkozó uniós fogyasztóvédelmi jogszabályok célravezetőségi vizsgálata során értékelje, hogy a jelenlegi fogyasztóvédelmi jogi keretrendszer elegendő-e a zsákmánydobozok és a játékon belüli vásárlások kapcsán felmerülő fogyasztóvédelmi kérdések kezelésére. E tekintetben azt is kérte a Parlement, hogy a Bizottság legyen különös figyelemmel a kiskorú és fiatalkorú felhasználók védelmére. A Parlament felszólított a Bizottságot, hogy amennyiben arra jut e vizsgálat során, hogy a jogi védelem a videójátékok területén nem megfelelő, terjesszen elő jogalkotási javaslatot a jelenleg hatályos jogi keret kiigazítására. A Bizottság célravezetőségi vizsgálatáról tavaly cikkünkben mi is hírt adtunk. A Parlament ezen kívül felszólította az európai fogyasztóvédelmi hatóságokat és a Fogyasztóvédelmi Együttműködési Hálóztatot („CPC hálózatot”) arra is, hogy szerezzenek érvényt a hatályos fogyasztóvédelmi szabályoknak a videójáték ágazatban.

A Bizottság célravezetőségi vizsgálatára több versenyhatóság és fogyasztóvédelmi szervezet nyújtott be észrevételt. A Holland Versenyhatóság szigorú álláspontra helyezkedett, és gyermekek számára elérhető zsákmánydobozok és játékvaluták betiltását javasolta a Bizottságnak. Amennyiben ezek betiltását a Bizottság nem látja indokoltnak, arra az esetre a Holland Versenyhatóság azt javasolta, hogy a Bizottság tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a játékvalutával fizetett, játékon belüli vásárlások esetén is ugyanolyan jogok illessék meg a fogyasztókat, mint ha valós pénzzel rendeznék e tranzakciókat. A Holland Hatóság szerint jogszabályban kellene kötelezni a videójáték gyártókat, hogy a játékvalutában feltüntetett árakat tűntessék fel valódi pénznemben is, a zsákmánydobozok esetén pedig nyújtsanak tájékoztatást a nyerési esélyekről. A Hatóság arra is javaslatot tett, hogy minősüljön tisztességtelen szerződéses feltételnek a videójátékok felhasználási feltételeiben szereplő azon kikötés, hogy a játékvaluták nem visszaválthatóak, az erről szóló irányelv értelmében.

Az Európai Fogyasztóvédelmi Szervezet állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy a kutatóknak és szabályozóknak rendelkezniük kell a zsákmánydobozok működtetésében részt vevő algoritmusokhoz és adatkészletekhez való hozzáféréssel, hogy ezeket jobban megismerjék, azokon közérdekű kutatásokat tudjanak lefolytatni, és a döntéshozók részére szabályozási javaslatokat tudjanak tenni.

Amíg a Bizottság feltérképezi és adott esetben kiegészíti a hatályos fogyasztóvédelmi szabályrendszert, addig a videójátékipar szereplői is sok mindent tehetnek a megfelelés érdekében. Ilyen gyártói intézkedés lehet például, ha a fiatalkorúaknak és gyermekeknek szánt játékok esetén a gyártók a játékidőre, illetve a maximális költésre vonatkozó szülői felügyeleti eszközök lehetőségét biztosítják, vagy a játékvaluta és zsákmánydobozok nélküli játékverziót állítják be alapértelmezettként a fiatalkorúak által létrehozott fiókok esetén. Segítség lehetne a szülőknek az is, ha minél több piaci szereplő használná az Egységes Európai Játékinformációs Rendszert („PEGI”), melynek használatával egyértelmű tájékoztatás nyújtható a szülőknek az adott játék tartalmáról (pl. elérhető-e fizetős tartalom), a játékhoz ajánlott életkorról, így segítve a szülőt abban is, hogy megfelelő játéktartalmat válasszon gyermekei számára. Az Európai Parlament egyébként felkérte az Európai Bizottságot arra, hogy vizsgálja meg, lehetséges-e a PEGI rendszer európai jogba történő beemelése, hogy az kötelező legyen valamennyi piaci szereplőre. Jó kezdeményezésre példa a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság által indított fogyasztói tudatosság növelő Mobil a családom? kampány, melyben az NMHH tanácsokat ad a szülőknek mit tehetnek a gyermekek digitális biztonságáért.

A videójáték ipar szereplőinek érdemes tehát felkészülniük, mivel már a jelenlegi szabályok szerint is súlyos bírságokat kockáztatnak egy-egy nem megfelelő jogi vizsgálatnak alávetett gyakorlatukkal, a jövőben pedig a mostani szabályok szigorítása is várható. A sokszor nem fekete-fehér kérdésekben fogyasztóvédelmi jogban jártas szakemberek segíthetnek eligazodni az informatikusoknak, üzleti vezetőknek.

Szerzők: dr. Priskin Boglárka és dr. Kocsis Márton

The post Játék „határok” nélkül? appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.

Súlyosbította a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a dunai hajózási kartellben résztvevő cégek büntetését, mert azok annak ellenére támadták meg a bíróságon a GVH által hozott döntést, hogy engedékenységben részesültek. A GVH a teljes mértékű, jóhiszemű és folyamatos együttműködés hiányára hivatkozva súlyosbította a bírságot, annak ellenére, hogy a felek csak az eljárás jogszerűségét vitatták. Érdemes tehát akkor is figyelni, hogy mit szabad és mit nem, ha korábban már úgy is tűnt, a GVH elfogadja az eljárásban „fülön csípett” jogsértők együttműködési felajánlását.

Az ügy háttere – kartellező dunai hajósok:

A GVH 2021 júliusában indított vizsgálatot, mert kartellezést gyanított a BKV által kiírt, hajóüzemeltetésre vonatkozó közbeszerzési pályázaton. A hatóságnak az szúrt szemet, hogy egyes ajánlattevők nyilatkozatai gyakorlatilag szóról szóra megegyeztek egymással, ami többnyire kartellezésre enged következtetni. Mint később kiderült, a vállalkozások az ajánlattétel előtt megosztották egymással árajánlatukat, a pályázati anyagaikat pedig az egyik cég alkalmazottja állította össze. Ráadásként a négy cég közül (amelyek egy-egy vállalkozáscsoportba rendeződtek) kettőt is csak az ajánlattételi határidőt megelőző napokban létesítettek.

A helyzet egyértelműségéből is adódóan a négy érintett vállalkozás (és két érintett vállalkozáscsoport) mindegyike engedékenységi kérelemmel élt, vagyis elismerték „bűnösségüket”, segítettek a GVH-nak a kartell feltárásában, önkéntesen beszolgáltatták a rájuk terhelő bizonyítékokat, megkönnyítve ezzel a vizsgálat lefolytatását. Mindezen együttműködésre figyelemmel a GVH közel harmadával csökkentette a kartellben résztvevő vállalkozások bírságát és végül összesen csak 6,5 millió forintnyi bírságot szabott ki (a bírság azért tűnik enyhének, mert azt elsősorban sosem a jogsértés súlyossága, hanem az érintett cégek árbevétele határozza meg – jelen esetben kis árbevételű cégekről volt szó).

Megszegett ígéretek – a GVH közleménye:

2023. július 17-én sajtóközleményben tudatta a GVH, hogy az eljárás alá vont kartellezőkkel szemben visszavonta a 30%-os bírságkedvezményt. A GVH álláspontja szerint ugyanis hiába ismerték el a jogsértést korábban a vállalkozások, ha utóbb megtámadták a bíróságon a hatóság e jogsértést megállapító döntését. Ezzel ugyanis – érvel a hatóság – egyértelművé tették azt, hogy már az eljárás során sem volt szándékuk az együttműködésre. A versenytörvény teljes mértékű, jóhiszemű és folyamatos együttműködést ír elő a vállalkozásoknak a kedvezmény eléréséhez, amely a GVH szerint a benyújtott keresetlevél tartalmából következően jelen ügyben nem teljesült. Emiatt visszavonták a bírságcsökkentést és ezzel 10 millió forintra emelkedett a hajózási kartellben részt vevők kartell-bírsága.

A bűnbánat kifizetődik – mi is az az engedékenységi politika:

Az engedékenységi politika keretében a jogsértésben résztvevő vállalkozások jelentős kedvezményeket érhetnek el, amennyiben azt önként feltárják a GVH-nak és bizonyítékokat is szolgáltatnak a hatóságnak, hogy könnyebben tudja lezárni a vizsgálatát. Az engedékenységi politika alkalmazása során a bírság csökkentésére, vagy akár annak mellőzésére is van mód, amennyiben a vállalkozások együttműködnek a GVH-val. A csökkentés mértéke attól függ, hogy a vállalkozás mennyiben járult hozzá a jogsértés feltárásához, így magas szintű együttműködés esetén akár a teljes bírság mellőzésére vagy 50%-ig terjedő bírság csökkentésre is van lehetőség, így a GVH vizsgálatának egyszerűbbé válása mellett a vállalkozásoknak is megéri az együttműködés.

Az engedékenységi politika alkalmazásának feltételeként több olyan követelményt határoz meg a versenytörvény, amiket a hajózási kartell esetében sem vitatott a GVH, mint például a jogsértés elismerése, a jogsértésben történő részvétel megszüntetése, vagy a bizonyítékok megsemmisítésétől való tartózkodás. A hajózási kartell ügyében a GVH kifejezetten csak az együttműködési szándék meglétét vitatta, amelynek jóhiszeműnek, teljes mértékűnek és folyamatosnak kell lennie – érvelt a hatóság. Ennek legfontosabb tartalmi elemeit a GVH az általa közzétett engedékenységi közleményben fejti ki, így többek között a jogsértőknek mindig a hatóság rendelkezésére kell állniuk, a GVH által kért információkat kellő időben kell átadniuk, illetve a bizonyítékok megsemmisítésétől is tartózkodniuk kell.

Az engedékenység alkalmazása során fontos kiemelni, hogy a vállalkozásoknak nem kell lemondaniuk a jogorvoslat lehetőségéről (szemben pl. az egyezségi eljárással, ahol a GVH által vizsgált vállalkozásnak ugyan nem kell magára nézve terhelő bizonyítékot eladnia, de a vizsgálatot a jogsértés elismerésével és a jogorvoslati jogról való lemondással tudja gyorsítani). Az engedékenységben részt vevő cégek, ha például vitatják a rájuk kiszabott bírság mértékét, vagy az eljárás jogszerűségével kapcsolatban merül fel valamilyen aggályuk, akkor a törvény szerint élhetnek a jogorvoslattal anélkül is, hogy az engedékenység keretében kapott bírságcsökkentésük visszavonására kerülne sor. Természetesen ebben az esetben sem vitathatják a már elismert jogsértés megtörténtét.

Mikor jogszerű a további védekezés – jogorvoslat engedékenységi eljárás esetén:

A hajózási kartellben érintett vállalkozások keresete kapcsán fontos tényező, hogy a nyilvánosan elérhető információk alapján úgy tűnik, az eljárás jogszerűségét vitatták és nem a jogsértés – korábban általuk is elismert – megtörténtét. Maga a GVH is kifejezetten kiemelte a 2023. július 17-ei közleményében, hogy a határozataival szembeni jogorvoslat a versenytörvény által minden esetben (így engedékenységi eljárás esetén is) biztosított, sőt a közigazgatási döntések feletti bírói kontrollt, mint fontos jogbiztonsági kritériumot is hangsúlyozta.

A GVH a folyamatos, jóhiszemű és teljes mértékű együttműködés hiányaként hivatkozott arra a tényre, hogy a vállalkozások keresetükkel az eljárás jogszerűségét vitatták. A „jogszerűség vitatásának” tilalmát azonban sem a versenytörvény, sem az engedékenységi közlemény nem határozza meg az engedékenység alkalmazásának kritériumaként. Az együttműködés egy viszonylag tág fogalom, az engedékenységi közlemény azonban megnevez pár körülményt, amelyek ha nem is teljes körűen tartalmazzák az együttműködés követelményeit, de mindenképpen segítséget nyújthatnak annak definiálásában. A közlemény megfogalmazása szerint ezen körülmények teljesülését a GVH különösen elvárja a kérelmezőtől, vagyis a felsoroltak teljesítése nem jelenti önmagában az engedékenység alkalmazásának lehetőségét, azok hiánya viszont kizárhatja a kedvezmény nyújtását. Ugyanakkor fontos látni, hogy a közlemény egyáltalán nem utal arra, hogy a határozat megtámadásához hasonló cselekmény abba a körbe tartozna, ami kizárja, hogy valaki együttműködő legyen. A GVH megfogalmazása szerint a kartellező vállalkozás „világossá tette, hogy szándéka valójában már az eljárás során sem volt együttműködő”, amely kijelentés meglátásunk szerint nehezen lesz bizonyítható pusztán csak arra alapozva, hogy a vállalkozások az eljárás jogszerűségét vitatva fordultak a bírósághoz. A szándék, különös tekintettel a korábbi, múltbeli szándék bizonyítására egy közigazgatási perben egyébként is meglehetősen nehézkesnek ígérkezik.

A GVH a dunai hajózási kartell ügyben tehát nem kizárólag az engedékenységi követelményekkel kapcsolatban hozott egy kérdéses döntést, ami akár a jövőbeni együttműködési szándékot is veszélyeztetheti, hanem a jogorvoslat igénybevételének lehetőségét is mintha korlátozni kívánná. Hiába emelte ki ugyanis a GVH a határozatai elleni jogorvoslati lehetőséget, mint fontos jogbiztonsági alapot, a mostani döntés nyomán az engedékenységben részesülők mégis tarthatnak attól, hogy a bizonytalan értelmezési környezet miatt egy esetlegesen felmerülő jogszerűtlen eljárás végén hozott határozat megtámadása is alapot adhat a GVH-nak a kedvezmény visszavonására. Egy – adott esetben a hatóság oldalán felmerülő eljárási hibák miatt részben vitatható – jogsértést megállapító GVH határozat megtámadását hiába nem tiltja sem a törvény, sem a soft law, a súlyosabb bírság fenyegetettség ellenösztönző lehet a cégeknek, hogy alapvető ügyfél jogaikat gyakorolják. Álláspontunk szerint ezért kiemelt jelentősége lesz, hogy az ügyben vélhetően eljáró közigazgatási bíróság miként határoz a kérdésben, és hol húzza meg az együttműködési követelmény és az alapvető ügyféljogok gyakorlása közötti – most vitatott – határvonalat.

A GVH közleménye arra is kitér, hogy közbeszerzés terén is aggályokat vethet fel a kartellben részt vevők keresete, amennyiben a Kbt.-ben biztosított öntisztázás lehetőségével szeretnének a jövőben mentesülni a kartellezés miatt őket a közbeszerzésen való részvételtől eltiltó szankció alól. A GVH szerint ugyanis a jövőben csak nagyon nehezen élhetnek az öntisztázási lehetőségével azok a vállalkozások, akik a hajózási kartellben résztvevőkhöz hasonlóan megtámadnak egy saját engedékenységi kérelmükön alapuló GVH határozatot. Ugyanakkor a Kbt. szövege alapján az öntisztázásnak sem a jogsértés elismerése, sem a jogorvoslatról lemondás nem feltétele, mindössze a jogsértésben résztvevő cégektől vár el már a GVH eljárása alatt aktív együttműködés. A Közbeszerzési Hatóság – GVH által az öntisztázási eljárások során támogatott – azon gyakorlata, hogy csak és kizárólag az engedékenységi vagy egyezségi eljárásban való részvételt fogadja el a Kbt.-ben elvárt „együttműködésként”, egyébként is felvet aggályokat, mivel a törvény szövegéből és a nemzetközi joggyakorlatból ez nem következik. A GVH közleménye ebbe az – álláspontunk szerint – helytelen irányba mutat.

Összegzés

A versenytörvény, illetve a GVH engedékenységi közleménye egyértelműen meghatározza, hogy milyen feltételek esetén részesülhet egy vállalkozás az engedékenységi kérelme nyomán bírság-kedvezményben. Arra azonban egyik sem utal, hogy az együttműködési kötelezettség megszegése lenne az, ha ez érintett az eljárás jogszerűségét vitatva keresetet indítana. Mivel a hajózási kartell nyomán született határozatot támadó kereset nem a jogsértés elismerését, illetve megtörténtét, hanem csak az eljárás jogszerűségét vitatta, ezért kérdés, a GVH álláspontja védhető lesz-e a közigazgatási bíróság előtt. Amennyiben a GVH álláspontja kerekedik felül, annyiban az engedékenységben részt vevő vállalkozások inkább tartózkodni fognak attól, hogy jogorvoslattal éljenek, hiszen a GVH ezt az együttműködés megtagadásaként értékelné, ami súlyosabb bírságot is jelent számukra. Ez pedig végső soron gyöngíti a közigazgatási hatóságok fölötti bírói kontrollt, ami – különösen egy egyfokú közigazgatási eljárás esetén – a jogbiztonság legfontosabb garanciája.

Szerzők: dr. Kocsis Márton és Tenczer Márton

The post Visszavont bírságcsökkentés appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.

Annyit az elején gyorsan meg is állapíthatunk, hogy nincsen olyan kizáró szabály, ami miatt a munkavállaló ne létesíthetne két, akár teljes munkaidőre szóló párhuzamos munkaviszonyt is. Ez arra az esetre is igaz, ha a munkaviszonyokat a munkavállaló egyazon munkáltatóval szeretné létesíteni. Ez a „tilalomfa nélküliség” azonban nem jelenti egyúttal azt is, hogy ez minden esetben és feltétel nélkül problémamentesen kivitelezhető. Ennek ugyanis több akadálya is lehet, amikre az alábbiakban pár példával, illetve az EUB nemrégiben meghozott ítéletével szeretnénk felhívni a figyelmet.

Ami az akadályokat illeti, gondoljunk csak példának okáért arra a nem szokatlan esetre, amikor a munkavállaló már megkötött és fennálló munkaszerződése olyan összeférhetetlenségi szabályt tartalmaz mely szerint párhuzamos munkaviszony létesítése csak a munkáltatója előzetes hozzájárulásával lehetséges. Egy ilyen helyzetben a munkáltató – természetesen mindig az adott eset körülményeinek figyelembevételével, meghatározott keretek között – megtagadhatja a hozzájárulás megadását, de előfordulhat az is, hogy a munkavállaló azt az utat választja, hogy erről a szándékáról inkább nem is tájékoztatja a munkáltatót. Utóbbi esetben ez egyértelműen szerződésszegést jelent a munkavállaló oldalán. Hozzátesszük, hogy a szerződésszegés esete abban az esetben is vizsgálható, ha ilyen korlátozást a munkaszerződés ugyan nem tartalmaz, azonban a feleket terhelő általános tájékoztatási kötelezettségnek a munkavállaló nem tesz eleget.

A fenti, a kérdés kapcsán inkább a munkáltatói érdekeket védő gyakorlat és szabályok figyelembevétele mellett felmerül az a nem elhanyagolható kérdés, hogy a munkavállaló egészségét és biztonságát védendő szabályok, így többek között a pihenőidő szabályainak betartása hogyan alakul ilyen helyzetben? Az a több munkaviszonyt létesítő azonos feleket milyen módon korlátozza?

A közelmúltban született ítélet az Európai Unió Bírósághoz előzetes döntéshozatal iránti kérelem formájában forduló Tribunalul Bucureşti (bukaresti törvényszék, Románia) által kezdeményezett eljárásban, melyben a megkereső bíróság többek között arra a kérdésre kért választ, hogy a 2003/88 irányelv 3. cikkét, azaz az adott esetben a napi pihenőidő minimális mértékére vonatkozó előírást – mely szerint  a tagállamok kötelesek meghozni a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden munkavállalót 24 órás időtartamonként 11 összefüggő órából álló minimális napi pihenőidő illessen meg – az ugyanazon munkáltatóval kötött munkaszerződés esetében munkaszerződésenként külön-külön, vagy a munkaszerződések összességére vetítve kell-e alkalmazni. (Megjegyezzük, hogy a munkaidő felső határának korlátozásához, valamint a napi és heti pihenőidőhöz való jog az Európai Unió Alapjogi Chatájában is rögzítésre került.)

Az EUB – egyéb érveket is felsorolva – egyértelműen azt az álláspontot képviseli (C‑585/19. sz. ügy), hogy a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmét az biztosítja jobban, illetve a vonatkozó rendelkezés szóhasználata is azt erősíti, hogy a munkavállaló által az ugyanazon munkáltatóval kötött munkaszerződéseket együttesen kell vizsgálni a napi pihenőidő megfelelőségének minősítése, és a vonatkozó előírások betartásának vizsgálata szempontjából.

Egyebekben megjegyezzük, hogy az Mt. a fentiektől függetlenül is előírja a munkáltató részére azt az absztrakt módon megfogalmazott kötelezettséget, hogy a munkaidő beosztása során figyelembe kell vennie – a munka jellege mellett –  az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeit is. Tekintettel arra, hogy ezen általánosan megfogalmazott előírással nem egyező munkaidőbeosztás bevezetésére jogszerűen nem kerülhet sor, valamint arra, hogy az így megfogalmazott kötelezettség célja fényében nem elég az annak való formális megfelelés, álláspontunk szerint az EUB fenti ítéletében foglalt iránymutatása hiányában sem minősülne jogszerűnek az, ha egy munkavállalót ugyanazon munkáltató két külön munkaszerződés alá „bújtatva” szeretne az egyébként alkalmazandó pihenőidőre vonatkozó szabályok kijátszásával foglalkoztatni.

Fontos ugyanakkor, hogy az ítélet csak az azonos felek között létrejött munkaviszonyokra vonatkozik, tehát arra az esetre nem, amikor a munkavállaló az eredeti munkáltatóján kívül kíván egy harmadik személy munkáltatóval munkaviszonyt létesíteni.

Szerző: Bohati Eszter, szenior ügyvéd

The post Létesíthet-e a munkavállaló párhuzamos munkaviszonyokat – Újabb érdekes munkajogi kérdés és ítélet az EUB asztalán appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.

Viszont nem csak az általános hatáskörrel rendelkező, és ahogyan az új szabályozás említi, a foglalkoztatásra irányuló jogszabályi „minimumkövetelmények” megtartását ellenőrző hatóság elnevezése változott, de az új 2020. évi CXXXV. törvény, illetve az azzal együtt alkalmazandó, a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság tevékenységéről szóló kormányrendelet a korábbi szabályokhoz képest is tartalmaz módosításokat, újdonságokat. Ezek közül emel ki néhány változást a CERHA HEMPEL Dezső és Társai Ügyvédi Iroda szakértője.

Mik azok a minumszabályok?

Az új szabályozás alatt a „minimumszabályok”, mint összefoglaló elnevezés került bevezetésre azon előírások kapcsán, amelyek foglalkoztató általi betartását a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság ellenőrzi. Nagyon hasonlóan a korábbi szabályozáshoz az ellenőrzés, tehát a minimumszabályok körében tartozik többek között a kapcsolódó jognyilatkozatokra, a munkaszerződés kötelező tartalmára, a jogviszony létesítésével kapcsolatos életkori feltételekre, a kötelező munkaidőre és pihenőidőre, a kapcsolódó nyilvántartásokra, továbbá a munkabérre és igazolások kiadására, elszámolásra irányadó rendelkezések megtartása.

Mégsem minden az, aminek látszik?

Az új szabályozás lényegesebb változás nélkül (ide nem értve pl. a fogalmak pontosítását) tartja fenn a Hatóság részére a jogviszonyok minősítésének jogkörét. De mit is jelent ez pontosan: a továbbiakban is a Hatóság rendelkezésére áll egy olyan lehetőség és jogkör, mely elengedhetetlen olyan helyzetekben, amikor – a felek valós vagy színlelt szerződéses akarata ellenében – a felek közötti munkaviszony létrejöttének, vagy a munkaerő (adott esetben tiltott) átengedésének a megállapítása szükséges.

A szerződést kötő felek tehát, még ha néha szeretnék is, közös döntéssel sem vonhatják ki magukat a munkajog szabályai alól, ha a közöttük létrejött jogviszonyra annak tartalma, a körülmények alapján egyébként ezen szabályok lennének alkalmazandók. Nem is olyan ritkán fordul elő azonban olyan is, hogy az eltérés, azaz a foglalkoztatottnak pl. megbízási szerződés keretében történő foglalkoztatása nem a felek közös „döntésének”, hanem a foglalkoztató erősebb tárgyalópozíciójának eredménye. Az átminősítés lehetősége tehát ebben a körben (is) a foglalkoztatott védelmét is szolgálja, mivel ilyenként történő átminősítés, tehát adott esetben a munkaviszony létrejöttének megállapítása esetén elérhetővé válnak az egyébként pl. az Mt-ben a munkavállaló részére biztosított előnyök, így a „gyengébb felet” védő rendelkezések is, továbbá munkavállaló munkaviszonyának a vonatkozó szabályok szerinti bejelentése sem maradhat el.

Ez nem egyoldalú és korlátlan rendelkezési lehetőséget jelent azonban a hatóság oldalán, ugyanis a foglalkoztatónak, ahogyan ez korábban is biztosítva volt, továbbra is lehetősége van arra, hogy bizonyítsa, hogy az átminősítésnek nincs helye.

Feketézés. De megéri az újabb negatív következménnyel?

Az előző ponttal is összefügg, de külön kiemelést érdemel a köznyelvben csak „feketemunkaként” emlegetett foglalkoztatáshoz kapcsolódó új szabály. A más elnevezéssel „be nem jelentett foglalkoztatás” esetben ugyanis – munkavállalókat védendő szabályként – a Hatóság az egy hónapnál rövidebb ideje fennálló jogsértést azzal „honorálja”, hogy a szabálysértés kezdetéhez viszonyítva egy hónapra visszamenőleg megállapított dátumot tekinti a jogviszony kezdetének. A bejelentési kötelezettség kapcsán is ez a dátum lesz az irányadó, ezzel tehát a foglalkoztatott garantáltan legalább egy hónapos jogviszonyra „tesz szert”. A foglalkoztatói helyzetet súlyosbít(hat)ja, hogy az ilyen utólagos bejelentést mindig az általános teljes napi munkaidő figyelembevételével szükséges megtenni.

***

Ahogyan a fenti rövid ízelítő alapján is látható, egyes ellenőrzési szabályok új köntös kaptak, másokat érdemben módosított a jogalkotó, illetve új rendelkezések is bevezetésre kerültek a tárgyalt hatósági eljárások kapcsán.

Tekintettel az elnevezések módosulására tehát a jövőben egyik munkáltató se jöjjön zavarba, ha egy esetleges ellenőrzés során nem munkaügyi ellenőr jelenik meg az ajtójában, hanem a korábbi gyakorlatának és a jogszabályoknak megfelelően működjen együtt vele.

Szerző: Bohati Eszter, szenior ügyvéd

The post Munkaügyi ellenőrzés új köntösben, avagy mit tegyünk, ha a foglalkoztatás-felügyeleti ellenőr kopogtat appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.

A bírságszámítás változása

A legfontosabb változás a GVH 2021. január 1-től hatályos antitröszt ügyekben alkalmazott új bírságközleményében, hogy abból teljesen kikerült a bírságszámítási folyamat módszertanának részletes bemutatása, mely a 2021. január 1-je előtt hatályos régi közleményben egy több lépcsős, összetett folyamat volt. Vélhetőleg emiatt az új Közleményből kikerültek a korábbi bírságmeghatározás egyes lépéseihez kapcsolódó szakkifejezések, elnevezések, mint pl. a kiindulóösszeg, az alapösszeg, vagy az alapösszeg korrekciója.

Az új Közlemény a korábbihoz hasonlóan rögzíti, hogy a bírság meghatározásakor a GVH főszabályként a bírságolni szándékozott vállalkozás által a jogsértés időtartama alatt az érintett piacon elért (vagy becséléssel megállapított) releváns forgalom legfeljebb 30%-át veszi alapul (korábban ez volt a bírság kiindulóösszege). Ugyanakkor a bírság kiinduló összegének kiszámolásához szükséges, a jogsértés súlyát kifejező arányszám (mely a verseny veszélyeztetettsége és a jogsértés piaci hatása alapján kapott pontszám volt) megállapításának pontozásos módszere, valamint a jogsértés típusokhoz kapcsolódó minimális arányszámok (tehát pl. kartellek esetén nagyobb kiindulóösszeg) kikerültek az új Közleményből. E körben az új Közlemény pusztán deklarálja, hogy jogsértés súlyának értékelésekor a GVH a verseny veszélyeztetettsége körében veszi figyelembe a jogsértő magatartás típusát (kartell, erőfölény stb.), valamint a jogsértés tényleges/ valószínűsített hatását. Ugyanakkor ezen körülmények értékeléséhez pontszámokat már nem társít a hatóság, így a lehetséges bírság előzetes kiszámítása nehezebb lesz egy-egy eljárás során.

Nem szerepel az új Közleményben már az sem, hogy a GVH az enyhítő és súlyosító körülményekhez a határozatában súlyt rendel attól függően, hogy az adott szempontot kicsi, közepes, vagy kiemelt jelentőségűnek tartja adott ügyben. Értelemszerűen ezért nem tartalmazza az új Közlemény azt sem, hogy az egyes súlyosító/ enyhítő körülmények hány százalékkal növelhetik vagy csökkenthetik a bírság (kiinduló) összegét. Arra sincs az új Közleményben utalás, hogy az előzőekben bemutatott matematikai számítással kapott alapösszeg legfeljebb 75%-kal módosíthatja a kiinduló összeget felfelé vagy lefelé. Ez szintén abba az irányba hat, hogy az előzetes bírságkalkuláció nehezebbé válik, illetve lehetőséget teremt a versenyfelügyeleti bírságok lényeges emeléséhez.

Az új Közlemény bevezetőjéből kikerült, hogy a dokumentumban szereplő szempontok révén a GVH növelni kívánja a jogbiztonságot, tevékenységének átláthatóságát, segítve ezzel az egységes jogalkalmazást. Az Új Közlemény ugyanakkor nem tartalmaz arra vonatkozó utalást, hogy annak ismeretében a vállalkozások fel tudják mérni, hogy versenysértő piaci magatartásuk milyen súlyú büntetést vonhat maga után. Bár az új Közlemény bevezető része lényegesen rövidebb, mint a korábbié, az alapelvek között megmaradt annak kiemelése, hogy a bírságkiszabás célja az egyedi és általános elrettentés, mely akkor valósulhat meg, ha a GVH bírságai érezhető anyagi hátrányt jelentenek az eljárás alá vontaknak. E körben új elemként szerepel a bírságkiszabás alapelvei között (továbbá ezt későbbi is megismétli a GVH a közlemény 41. pontjában), hogy a bírságnak nem csak a jogsértő magatartással szükséges arányosnak lennie, hanem a bírságolt cég tényleges pénzügyi teljesítőképességéhez mérten is megfelelő súllyal kell bírnia. Valószínűleg előbbi rendelkezés váltja ki, és vélhetőleg ennek okán nem kapott helyet az új Közleménybe az egytermékes vállalkozásokra vonatkozó bírságcsökkentés lehetősége sem.

Az EU irányelv átültetése

Helyett kaptak ezzel szemben a 2019/1/EU (ún. ECN+) Irányelv átültetéséből következő rendelkezések is, melyek a vállalkozáscsoport tagjainak bírságolását, és a megbírságolt egyesületek, szövetségek tagvállalkozásainak a bírság megfizetésére vonatkozó helytállását érintik. Előbbi módosítás nyomán a vállalkozáscsoport jogsértést megvalósító tagját és a vállalkozáscsoportnak a határozatban nevesített tagjait egyetemlegesen kötelezi a GVH a bírság megfizetésére. A korábbiakkal szemben nem feltétel ilyenkor az új szabályok szerint, hogy a jogsértést megvalósító tagvállalkozás a bírságot ne fizesse meg, és vele szemben a végrehajtás eredménytelen legyen. Következésképpen a kartellező magyar leányvállalatok anyavállalatai izgulhatnak, hiszen a GVH innentől már kövezetlenül tőlük követelheti a tetemes büntetést. A vállalkozások társulásának (egyesület, iparági szövetség stb.) jogsértése következtében a bírság megfizetéséért lépcsőzetes helytállásra kötelezettek lesznek majd a határozatban nevesített tagvállalkozások, amennyiben a társulás a bírságot önként nem fizeti meg, és vele szemben a végrehajtás sem vezet eredményre.

A GVH-val történő együttműködési lehetőségek részletese bemutatását az új Közlemény is tartalmazza, ezzel buzdítva a vizsgált cégeket, hogy továbbra is éljenek ezekkel a lehetőségekkel (pl. engedékenységi kérelem, egyezségi eljárás, tevőleges jóvátétel stb.). Utóbbi eszközök helyes megválasztása jelentősen mérsékelheti a bírság összegét, időben történő alkalmazásuk pedig lerövidítheti az eljárást, időt és tetemes jogi költségeket takaríthat így meg a cégeknek. E körben tehát már az eljárás elején érdemes versenyjogi szakemberhez fordulni. Maradt néhány nyitott kérdés is az új Közlemény kapcsán, például az, hogy miként fogja a GVH a bírság összegét meghatározni közbeszerzési kartell ügyekben. Ezt feltehetőleg majd a GVH joggyakorlata fogja kimunkálni a jövőben.

Az új Közlemény vélhetőleg más európai versenyhatóságok, illetve az Európai Bizottság által alkalmazott bírságközlemények mintájára a korábbihoz képeset lényegesen lerövidült, egyszerűsödött nagyobb teret adva annak, hogy a GVH a bírság összegét esetről esetre állapítsa meg, pusztán a versenytörvény 78 §-ában meghatározott szempontok figyelembevételével. Nyilvánvaló, hogy a korábbi viszonylag bonyolult, ugyanakkor részletes iránymutatást adó Közlemény kötött pályán tartotta a GVH bírságkiszabási folyamatát, ezzel pedig komoly támadási felületet biztosított a cégeknek és ügyvédeknek a GVH-val szemben a bíróságok előtt is, hiszen a Közleménytől való eltérést a GVH-nak indokolnia kellett. Ugyanakkor a korábbi Közlemény hatálybalépése óta viszonylag kevés ügy fordult meg a bíróságokon, melyből arra vonatkozó következtetést lehetne levonni, hogy indokolt-e a 2017 decemberében hatályba lépett korábbi Közlemény felülvizsgálata. A 2021-ben meghozott GVH döntésekből kiderül majd, hogy a bírságközlemény egyébként üdvözölendő egyszerűsítése nem megy-e majd a GVH bírságkiszabási gyakorlata kiszámíthatóságának rovására, és megfelelően szolgálja-e így a jogbiztonságot. Érdemes lesz figyelni, hogy a „lazább” szabályok nem vezetnek-e egyes cégekre nézve aránytalan, ügyfélegyenlőség jogát sérthető bírságkiszabáshoz.

Az új antitröszt bírságközlemény hatálybalépésével irodánk versenyjogi csoportja arra számít, hogy a – különösen a kartell ügyekben – a GVH kiterjeszti a fogyasztóvédelmi ügycsoportban már kialakulóban lévő trendet, hogy hatalmas, rekord méretű bírságokat szab ki az „eltévelyedett” piaci szereplőkre. Ez a trend egyébként teljesen egyértelműen illeszkedik a Bizottság bírságolási gyakorlatához is. Ugyanakkor nehezebb lesz a cégeknek is előzetesen felmérniük esetleges jogsértésük anyagi következményeit, így most méginkább igaz a közkeletű mondás: a megfelelésre ma elköltött pénz a jövőben sokszorosan térül meg, hiszen egy jól működő compliance program akár megelőzheti a jogsértés megtörténtét is. Készüljön föl Ön is, szakértőink örömmel válaszolnak kérdéseire!

Dr. Polauf Tamás és dr. Kocsis Márton

The post Megújult a Gazdasági Versenyhivatal antitröszt ügyekben alkalmazott bírságközleménye appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.

Szép eredmény, hogy alig fél évvel ezután tovább kellett bővíteni a csoportot.

Dr. Priskin Boglárka 2020. november 10-én csatlakozott hozzánk. Boglárka irodánkhoz való csatlakozását megelőzően 11 évet dolgozott a GVH-ban, kezdetben vizsgálóként, 2014. szeptemberétől vezetői beosztásban csoportvezetőként, majd 2019-től irodavezetőként. Boglárka a GVH-ban töltött idő alatt kiemelkedő szakmai tapasztalatot szerzett a versenyjog, a fogyasztóvédelem, valamint a közigazgatási jog területén. Legutóbbi munkakörében Boglárka a GVH döntéshozó testülete, a Versenytanács mellett működő, 10 fős szakértői és adminisztratív csapatot (Versenytanácsi Titkárság) vezette. Versenytanácsi Titkárságvezetőként Boglárka a Versenytanács elnökének és a Versenytanácstagok szakmai munkáját segítette, részt vett az ECN Plusz irányelv hazai átültetésével kapcsolatos munkában, valamint számos szakmai előadást tartott hazai és nemzetközi konferenciákon.

Boglárka közreműködött GVH közleményeinek és tájékoztatóinak előkészítésében és felülvizsgálatában, dolgozott közös projekteken az OECD-vel és az Európai Bizottsággal, ezen felül részt vett számos hivatali szintű fejlesztés, program koordinálásában. 2014 szeptemberét megelőzően Boglárka versenytanácsi vizsgálóként dolgozott előzetes álláspontok és másodfokú döntések előkészítésén, segítve ezzel a versenytanácstagok munkáját. 2009 és 2012 szeptembere között a Fogyasztóvédelmi iroda vizsgálójaként számos versenyfelügyeleti eljárást folytatott le pénzügyi és közlekedési piacokon. A GVH-hoz való csatlakozása előtt Boglárka fél éves szakmai gyakorlatot szerzett Brüsszelben egy nemzetközi ügyvédi iroda versenyjogi csoportjában. A PTE Állam és Jogtudományi Karán folytatott jogi tanulmányai alatt fél évet hallgatott európai jogi, valamint versenyjogi tárgyakat a tilburgi egyetemen Erasmus ösztöndíj keretében.

Dr. Pintér Anna az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát. A CERHA HEMPEL csapatához ezt követően 2020 decemberében csatlakozott. Az Erasmus ösztöndíjprogram keretében két szemeszteren keresztül volt a hollandiai Vrije Universiteit Amsterdam egyetem hallgatója, ahol angol nyelven folytatta jogi tanulmányait, többek között versenyjog, szellemi tulajdonjog és adatvédelem témakörökben.

Anna egyetemi évei alatt lelkes tagja volt a Joghallgatók Önképző Szervezete Szakkollégiumnak, ahol szakkollégista társaival együtt számos polgári jogi tárgyú képzésen vett részt, és nyelviskolai kurzusokon sajátította el az angol jogi szaknyelv szókincsét. Szakmai gyakorlatát nemzetközi ügyvédi irodában teljesítette, szakdolgozata az online tárhelyszolgáltatók felelősségének kérdéskörében íródott.

Végül, de nem utolsó sorban, 2021 januárjában Dr. Bokor Júlia csatlakozott a versenyjogi csoporthoz. Júlia 2020-ban végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudomány Karán. Egyetemi évei alatt fő érdeklődési körébe tartozott a versenyjog, tagja volt az egyetem Versenyjogi Kutatóközpontjának. Az egyetem mellett gyakornokként dolgozott két nemzetközi ügyvédi irodánál.

Júlia tanulmányai folyamán Tudományos Diák Konferencián és Országos Tudományos Diák Konferencián is indult pályázatával. 2017 őszétől egy évet töltött Franciaországban, ahol az Université de Versailles egyetemen tanult az Erasmus ösztöndíj program keretein belül. Anyanyelvi szinten beszél angolul, emellett jelenleg is tanulja a francia nyelvet.

A versenyjogi praxis jelentős bővítését ügyfeleink számának és az ellátott megbízások terjedelmének dinamikus fejlődése tette lehetővé. Ezúton is hálásan köszönjük ügyfeleink bizalmát, ami nyomán lehetőségünk adódott rá, hogy országos szinten is egyedülálló csapat jöjjön össze Fő utcai irodánkban (még ha újabban a csapat leginkább csak „virtuálisan” is tartja a kapcsolatot). A CERHA HEMPEL versenyjogi csoportja immár 4 ügyvéddel (csapatunk negyedik oszlopa Osztheimer Márton, aki másfél évtizedes nemzetközi ügyvédi múlttal a legmagasabb szinten szolgálja ki angol és német nyelven ügyfeleinket) és két ügyvédjelölttel nemcsak a legambiciózusabbak, de létszámban is a legnagyobbak közé tartozik a piacon. Azt gondoljuk, bátran kijelenthető, hogy versenyjogi csoportunk tudása és a benne dolgozó kollégák szakmai tapasztalata is unikális: mindig is a nemzetközi ügyvédi pályán mozgó tapasztalt szakember éppúgy megtalálható benne, mint volt céges jogász, illetve GVH-s vizsgáló, sőt vezető. Csapatunkat a frissen csatlakozott jelölt kollégák fiatalos energiája teszi teljessé. Reméljük hamarosan a kedves olvasót is ügyfeleink között köszönthetjük!

Dr. Polauf Tamás és dr. Kocsis Márton

The post Tovább erősödött a CERHA HEMPEL versenyjogi csoportja appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.

A GVH eljárása végén ugyanakkor – az újabban mutatott szigorán valamelyest enyhítve – nem állapított meg jogsértést és nem szabott ki újabb milliárdos bírságot a TESCO-ra, hanem elfogadta a cég vállalásait, amelyben a kiskereskedő kötelezettséget vállalt arra, hogy magatartását összhangba hozza a GVH elvárásaival.

A GVH álláspontja szerint a megtévesztés abban állt, hogy a TESCO honlapján nem volt egyértelmű információ arról, hogy nem webáruházi, hanem online bevásárlási szolgáltatást nyújt, márpedig van különbség a két forgalmazási típus között. Online bevásárlási szolgáltatás esetén előfordulhat, hogy a megrendelt terméket nem szállítják le, vagy helyettesítő terméket küldenek helyette, a webáruház esetén azonban ez a gyakorlat nem megengedett. A TESCO honlapján nem hívta fel a figyelmet arra a körülményre, hogy jogában áll helyettesítő terméket küldeni, vagy a megrendelt terméket egyáltalán nem szállítani, így a megrendelő gyakran csak az átvételkor szembesült azzal, hogy mást kap, mint amit rendelt.

Ennek fényében vizsgáljuk meg közelebbről, hogy pontosan mit talált aggályosnak a GVH:

1. A GVH az eljárása során ugyan nem állapított meg jogsértést (ahogyan annak hiányát sem), azonban problémaként azonosította, hogy az online bevásárlás felülete, szóhasználata (pl. „kosár, megrendelés”) a fogyasztókban azt az érzetet keltették, hogy a rendelés jellege nem tér el a megszokott webáruházak gyakorlatától.
2. A GVH azt is megállapította, hogy az online bevásárlás elősegíti a megfontoltabb, körültekintőbb döntés meghozatalát, a honlap speciális beállításainak köszönhetően, mivel megkönnyíti a kínált termékek ár/érték arányának, továbbá az akciós ajánlatoknak az áttekintését, elemzését. Ez alapján feltételezhető, hogy a fogyasztó a vásárláskor a számára legkedvezőbb termékeket választja az adott kínálatból, így ehhez képest bármely helyettesítő termék csak a fogyasztóra nézve hátrányosabb megoldást jelenthet.
3. Előfordulhat az is, hogy a fogyasztó csak egy bizonyos termékre való tekintettel vette igénybe a szolgáltatást, így, amikor az az egy termék nem érkezik meg vagy más termékkel helyettesítik, szintén hátrányos a fogyasztóra nézve.
4. Érvényesülhet az ún. „becsalogató hatás” (azaz, amikor eredetileg nem kívánt termékre is rábeszélik a fogyasztót) is, hiszen, ha a helyettesített termékre való tekintettel vásárolta meg a fogyasztó a többi terméket, anélkül a fő termék nélkül vásárlása feleslegessé válna, így inkább elfogadja a helyettesítő terméket.
5. Ahogyan az az 2. pontban bemutatásra került, míg az online bevásárlás egy hosszabb gondolkodási folyamat, ahol lehetőség van megfontolt döntést hozni, addig a kiszállítás/átvétel során alig áll pár perc a fogyasztó rendelkezésére. Ekkor ugyan joga van nem átvenni a helyettesítő terméket, azonban a fogyasztónak nem csak ideje, de lehetősége sincs a termékek alapos átnézésére, az ár-érték arány értékelésére, mivel a számlán csak a termékek ára és darabszáma látható, összesítve, így azt nem látja, hogy az adott termék pl. akciós-e.
6. A termék átvételekor a fogyasztóra kettős nyomás nehezedik, annak ellenére, hogy nem köteles átvenni a helyettesítő terméket. Egyrészt feltételezhetően szüksége van a termékre, másrészt annak el nem fogadása a számla módosításával, további adminisztrációs terhekkel járna, amit szeretne elkerülni.

A versenyfelügyeleti eljárás végén a fenti kérdéseket, kifogásokat is mérlegelve a GVH határozatában megállapította, hogy a TESCO magatartása kapcsán felmerült esetleges fogyasztói sérelmek a TESCO kötelezettségvállalási csomagjával hatékonyan kezelhetőek.

Mely vállalásokkal biztosítja majd a TESCO az országosan elérhető élelmiszer-házhozszállítást?

A TESCO vállalta, hogy alábbi kötelezettségvállalásai teljesítésére összesen 407 millió Ft -ot fordít. Amennyiben a TESCO ennél alacsonyabb összegből teljesíteni tudja a kötelezettségvállalását, az így fennmaradó összeget 50-50%-os arányban a Magyar Élelmiszerbank Egyesületnek, illetve az Ökumenikus Segélyszervezetnek ajánlja közérdekű célokra. Nézzük meg melyek ezek a vállalások.

A webáruház működtetése kapcsán a TESCO vállalta, hogy

1. az online bevásárlással párhuzamosan ettől a szolgáltatástól egyértelműen megkülönböztethető webáruházat hoz létre, olyan vásárlók részére, akik számára az online bevásárlás a lakóhelyük szerint nem elérhető. Ezzel kapcsolatosan azt is vállalta, hogy a webáruház elérhetőségét kiterjeszti olyan vásárlók számára is, akiknek az online bevásárlás elérhető (azaz végül minden magyarországi vásárlóra);
2. a rendelkezésére álló teljesítési határidő lejártától számított 12 hónapon keresztül működteti a webáruházat, amelynek keretében a vásárlók korlátozott termékkínálatból (kb. 2.900 termék) vásárolhatnak;
3. a webáruház bevezetését, a webáruház és a jelenlegi szolgáltatás különbségeit hangsúlyosan bemutató kampány keretében népszerűsíti.

Az online bevásárlás szolgáltatás javítása érdekében a TESCO vállalta, hogy

• bevezet egy olyan megoldást, amely lehetővé teszi, hogy a felkínált helyettesítő termékekről a vásárlók e-mail útján tájékoztatást kapjanak a házhozszállítás előtt. Az előzetes értesítésben a felkínált helyettesítő termékek egységárai is megjelennek majd a megrendelt és helyettesítő termékek összehasonlítása és a döntés segítése érdekében;
• bevezet egy olyan megoldást, amely lehetővé teszi, hogy a vásárlók lemondjanak a helyettesítő termékekről az összes, illetve az egyes kosárba helyezett termék vonatkozásában is;
• weboldalán a jelenlegi Online Bevásárlás elnevezést félreérthetetlen elnevezésre módosítja;
• haladéktalanul, weboldalának nyitóoldalán felugró ablakban az alábbi tájékoztatást teszi közzé [a következő alpont szerinti kiegészítő tájékoztatásokra vonatkozó vállalás teljesítéséig]:

„A TESCO Online Bevásárlás nem webáruház, így a választott termékeket Ön csak kiszállításkor vásárolja meg. Előfordulhat, hogy a kiszállítás napján az Ön által választott termék nem található meg az áruházunkban, és nem tudjuk az adott terméket kiszállítani, vagy egy helyettesítő terméket fogunk Önnek felajánlani.”

• weboldalán a helyettesítő termékekről kiemelt tájékoztatást tesz közzé a vásárlási folyamat során, a „Segítség” aloldalon, illetve egy bemutató videó formájában a főoldalon, továbbá e-mail útján közvetlen tájékoztatást ad a jelenlegi vásárlóinak a kötelezettségvállalás keretében eszközölt módosításokról.

A TESCO-nak vállalásai teljesítéséről a GVH-hoz meghatározott határidőn belül igazolást is be kell majd nyújtania. A TESCO már a versenyfelügyeleti eljárás során is végrehajtott, illetve megkezdte bizonyos, a fogyasztói élményt növelő és a fenti anomáliákat kezelő intézkedések végrehajtását.

Melyek az ügy tanulságai?

Ezzel a kötelezettségvállalással végződött eljárással a GVH elérte, hogy egy országosan, az eddig ellátatlan kistelepüléseken is elérhető élelmiszer-házhozszállítási szolgáltatás jöjjön majd létre, amely különösen fontos a jelenlegi járványidőszakban, illetve a karácsonyi és egyéb ünnepek előtt is nagymértékben megkönnyíti a fogyasztók ellátását. Ezzel az eljárással igazi win-win szituáció alakult ki, mely mind a fogyasztó, mind a kereskedő számára jelentős előnyöket jelent.

Kérdésként merül fel ugyanakkor, hogy a GVH által kifogásolt körülmények kiállták volna-e egy bírósági felülvizsgálat próbáját, vagyis nem egyértelmű, hogy a TESCO online bevásárlás szolgáltatása valóban megtévesztette-e az átlagos fogyasztót. Érdekes elméleti kérdés – aminek boncolgatására ehelyütt nem vállalkoznánk – hogy egy, a verseny és a fogyasztói döntéshozatal tisztasága fölött őrködni hivatott jogalkalmazó szervnek mennyiben feladata aktívan alakítani a piaci viszonyokat, és amennyiben ilyen társadalmi igény mutatkozik, azt nem a vállalkozásoknak, piaci versenyben kellene e saját döntésük alapján kielégíteni.

Jelen döntés ugyanakkor meglátásunk szerint egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a vállalkozások számára rendkívül előnyös lehet a GVH-val való együttműködés. Meglátásunk szerint jogi szakemberek segítségével kidolgozott megfelelő együttműködési stratégia, illetve az eljárás során együttműködő magatartás tanúsítása az esetek többségében az optimális út, amelyet jelentős költségeket (bírságösszeg, jogi költségek, erőforrások ) takaríthat meg a vállalkozás számára.

Dr. Kocsis Márton, a Versenyjogi csoport vezetője

The post TESCO-ügy: Online bevásárlás vagy webáruház – mi lesz most a házhozszállítással? appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.

Mit követett el a társkereső üzemeltetője?

Az eljárás végén a GVH megállapította, hogy a be2 online társkereső szolgáltatásával kapcsolatban tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot valósított meg. Mindezekért a GVH példa nélküli, 1,6 milliárd forintos bírságot szabott ki a társkeresőt működtető cégre. A GVH a bírság kiszabásán túl kötelezte a társaságot, hogy módosítsa jogsértő magatartását. A be2-nek helyreigazító nyilatkozatot is közzé kell tennie.

A GVH az alábbi magatartásokat kifogásolta:

1. Az általa üzemeltetett weboldalakon való regisztrációt, így a weboldalak használatát valótlanul ingyenesként népszerűsítette a be2, miközben a szolgáltatásokhoz díjmentesen csak korlátozott mértékben lehet hozzáférni, valódi társkeresés csak díjfizetéssel volt lehetséges,
2. A cég megtévesztő módon tájékoztatja a fogyasztókat, mivel a kezdetben olcsóbb prémium előfizetés automatikusan meghosszabbodik, miközben díja közel ötszörösére emelkedik. Ráadásul a be2 e körben kifejezetten átláthatatlanul kommunikál fogyasztóival.
3. A be2.hu weboldalon elérhető szolgáltatását a társaság a valótlan „Már 766.000 Regisztrált Tagunk bízott meg tudományos partnerkeresési módszerünkben!” állítással népszerűsítette, mivel a tagok száma valójában nemzetközi összesítés és nem magyarországi adatok alapján történt,
4. A be2 megsértette a szakmai gondosság követelményét, mivel ÁSZF-je nem volt a fogyasztók számára könnyen értelmezhető (ellentmondó információkat tartalmazott, sokszor nehezen érthető módon, mivel németről történt magyarra fordítása során nem ügyeltek kellően a magyar fogyasztók általi befogadhatóságra). Azt is jogsértőnek ítélte meg a GVH, hogy annak ellenére, hogy a be2 előtt ismert volt, hogy fogyasztói nehezen tudják megérteni a szolgáltatás lényeges feltételeit (pl. a szerződés felmondhatósága, ami az ÁSZF alapján csak írásban vagy faxon volt lehetséges), mivel rengeteg fogyasztói jelzést, panaszt kapott, mégsem változtatott érdemben korábbi gyakorlatán, holott ez – a GVH szerint – tőle elvárható lett volna a jóhiszeműség és a tisztesség alapelvei alapján.

De miért jogsértő mindez?

A GVH szerint a társkeresés esetében olyan – bizalmi szempontokat is felvető – szolgáltatásról van szó, amely szükségszerűen érinti a magánélet legérzékenyebb területeit, illetve érzékeny információkkal kapcsolatos kérdéseket vet fel. A szolgáltatást igénybevevő fogyasztók ugyanis nem feltétlenül beszélnek másokkal arról, hogy regisztráltak a szolgáltatásra, illetve, hogy esetlegesen csalódtak benne. Ezek alapján még, ha nem is tekinthető a célcsoport egésze sérülékenynek, kiszolgáltatottnak, a GVH szerint egyfajta speciális érzékenység, illetve kitettség fennáll a fogyasztói oldalon, amelyről az adott piac szereplői is tudomással kell hogy bírjanak.

Szintén fontos körülmény volt a hatóság szerint, hogy az előfizetések automatikusan meghosszabbodtak, ha a fogyasztó nem mondta le azokat, ráadásul a meghosszabbított időszaknak jóval magasabb díja volt (pl. a prémium szolgáltatás 3 990 forintos első havi díja után 19 950 forintban került a szolgáltatás). Ezen felül az esetek egy el nem hanyagolható hányadában jelentősen hosszabb időszakra történt az előfizetések automatikus meghosszabbodása, mint maga az eredeti szerződéses elköteleződés (1 hónap vállalása után automatikusan 3 hónapra hosszabbodott meg a szolgáltatás időtartama). Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy a fogyasztó nem is feltétlenül értesült a korábban tudatosan nem vállalt díjfizetésről, ugyanis a be2 azt automatikusan vonta le a megtévesztettek bankszámlájáról.

A GVH álláspontja szerint a társkeresés esetében olyan szolgáltatásról van szó, amelynél egyáltalán nem törvényszerű a folyamatos igénybevétel, így különösen sérelmes lehet a fogyasztók számára az, hogy a szerződéses feltételek az idő múlásával és így a folyamatos igénybevétellel egyértelműen és határozottan rosszabbak lesznek (szerződéses kötelezettség időszaka, a fizetendő díjak, a felmondás körülményei). A hatóság szerint ebből az következik, hogy az automatikus meghosszabbodás nem a fogyasztók érdekeit szolgálja. Arra, hogy miért csak írásban (és nem elektronikus úton) lehetett a szolgáltatást felmondani, szintén nem tudott elfogadható magyarázatot adni a be2.

És mi végre ekkora a bírság?

A GVH a fogyasztóvédelmi tárgyú eljárásai esetén, ha bírságot szab ki, általában a vizsgált kereskedelmi gyakorlat (reklám) költségeiből indul ki. Ezzel szemben jelen ügyben a GVH – mivel az ügy súlyát és az eljárás alá vont reklámköltéseit nem találta egymással arányban állónak – a be2 árbevételéből kiindulva számította a bírságot. Ezt követően a hivatal súlyosító és enyhítő körülményeket mérlegel:

A GVH kiemelt jelentőségű súlyosító körülményként vette figyelembe, hogy kifejezetten magas volt az érintett előfizetői díj, illetve a szerződéskötéseket követően kifejezetten nehezen lehetett korrigálni az ügyleti döntést, vagyis nehéz volt a csapdahelyzetből „szabadulni”.

A GVH szerint ráadásul a be2 magatartásának nagyfokú volt a felróhatósága, amit azzal igyekezett alátámasztani, hogy az eljárás alá vont több kifogásolt gyakorlatát nem változtatta meg érdemben az eljárás megindítása óta sem, miközben korábban már Kormányhivatal is marasztalta különböző jogsértésérekért, és más külföldi fogyasztóvédelmi szervek (belga, cseh, dán és luxemburgi vizsgálat is folyt vagy folyik ellenük) is eljártak hasonló velük szemben hasonló alapon. Azt is súlyosító körülményként vette figyelembe a szigorú hatóság, hogy a be2 többféle jogsértést is elkövetett.

Ezzel szemben enyhítő körülményként vette figyelembe a GVH, hogy a be2 kereskedelmi gyakorlatát, illetve ÁSZF-jének tartalmát, megszövegezését a versenyfelügyeleti eljárás indítását követően több tekintetben korrigálta (egyes állítások, szavak betűméretének és színének módosítása, visszaigazoló e-mailek frissítése). Ezen felül, igaz, hogy az eljárás egy későbbi szakaszában, de egyes állítások (ingyenesség, tagok száma) használatát is abbahagyta a be2, valamint a hazai fogyasztókat érintő behajtást felfüggesztette és belső utasítást adott arra nézve, hogy e-mailes szándéknyilatkozatokat is elfogad a szerződések felmondására, így kisebb súllyal, de ezt is enyhítő körülményként vette figyelembe a GVH.

A fenti (kiemelt) súlyosító körülmények és az enyhítő körülmények kisebb súlyára, arányára figyelemmel, illetve az elrettentő hatás érdekében is indokoltnak tartotta a GVH a bírság alapösszegének korrekciós növelését, megelőzendő bármely hasonló, a fogyasztók számára jelentősebb és igen nehezen korrigálható, orvosolható és így kárt okozó szerződéses konstrukciót és az ahhoz kapcsolódó tájékoztatási gyakorlatot. A hatóság döntését tanulmányozva – bár ez így leírva sehol nem jelenik meg természetesen – mindebből arra lehet következtetni, hogy lényegében egy csalásra, megtévesztésre alapuló konstrukciónak minősítette a GVH a be2 által üzemeltetett társkereső oldalakat.

Nem árt az óvatosság vállalkozói oldalról – az ügy tanulságai

A jelen ügynek fontos tanulsága, hogy a GVH fókuszába egyre inkább a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos jogsértések kerülnek (erről korábban itt írtunk), és az ilyen jogsértések megállapítása esetén egyre inkább rekord mértékű bírsággal számolhatnak az eljárás alá vont vállalkozások. Ez már nem az első eset, hogy a GVH kiemelt jelentőségű súlyosító körülményként értékeli azt, hogy az eljárás alá vont társaság nem hagy fel a vitatott kereskedelmi gyakorlattal a GVH eljárásának megindulásakor, ez pedig úgy tűnik, egyre inkább alapvető fontosságú hatóságai elvárás, jelen esetben is sokat spórolhatott volna a korábbi abbahagyással a be2. Megjegyezzük, ennek a szigorú hatósági elvárásnak még ki kellene állni a bírósági felülvizsgálatok próbáját is, hiszen ez ellentmond az ártatlanság vélelmének, nem véletlen, hogy a GVH minden ügyindításról szóló sajtóközleménye így végződik: „a versenyfelügyeleti eljárás megindítása nem jelenti annak kimondását, hogy a vállalkozás a jogsértést elkövette”.

Az újabb példátlan büntetés is alátámasztja, hogy milyen fontos a társaságok részéről kiemelt figyelmet fordítani a jogi, különösen a fogyasztóvédelmi megfelelésre. Többedjére derül ki, hogy meglehetősen sok erőforrást (pénz mellett munkaórákat, a menedzsment leterheltségét) lehetne megtakarítani a szabályszerű működéssel, a versenyfelügyeleti eljárások megindításának, és az esetleges bírságok kiszabásának elkerülésével. Ezért is kiemelt jelentőségű, hogy új üzleti tevékenység, innovatív, internet alapú szolgáltatás-konstrukciók bevezetése előtt tervezett működésünket vizsgáltassuk át megfelelőségi szempontból szakemberrel, illetve legkisebb kétségünk esetén is kérjünk jogi szakvéleményt.

A cikk szerzője dr. Albert Lili, a CERHA HEMPEL Dezső és Társai ügyvédjelöltje.

The post Gigabírsággal zárult a társkereső oldalak elleni GVH eljárás appeared first on Versenyben vagyunk - a CERHA HEMPEL versenyjogi blogja.