(A kép forrása: www.pexels.com)
A legnagyobb digitális cégek az utóbbi időben egyre intenzívebben vesznek részt különböző felvásárlási, összefonódási tranzakciókban, számos versenyjogi aggodalmat okozva ezzel, melyeket a jelen cikkben vizsgálunk meg.
A digitális korban egyre fontosabb kérdés az, hogy mikor és hogyan akadályozhatja jelentősen a versenyt egy speciális adatforrásokkal rendelkező céltársaság megszerzése, horizontális, vertikális vagy konglomerátum hatások révén.
Ezeknek az összeolvadásoknak pozitív hatásai is lehetnek a versenyre, mivel új szolgáltatások nyújtását teszik lehetővé a gazdagabb adatkészletekhez való hozzáféréssel. Azonban időnként koncentrációhoz vezetnek az értékes és nem többszörözhető adatforrások felett, és jobb hozzáférést eredményeznek az összeolvadásban érintett felek számára, mint amilyen a versenytársaiknak van. Adott esetben a különféle különösen értékes adatkombinációkhoz való hozzáférés erősítheti az erőfölényt vagy lehetővé teheti az átvevő entitás piaci erejének növelését, néha pedig a piacról való kizárással kapcsolatban vetnek fel aggodalmat.
Vita alakult ki arról is, hogyan kell kezelni a domináns platformok általi kicsi, de sikeres induló vállalkozások megszerzését (killer acquisition), amelyek gyorsan növekvő felhasználói bázissal és jelentős versenyképességgel rendelkeznek. Pontosabban, a vita arról is szól, hogy az uniós összefonódások ellenőrzésének jelenlegi rendszerét módosítani kell-e annak érdekében, hogy – többek között – a potenciális rivális korai kiiktatásával kapcsolatos aggodalmak jobban a fókuszba kerüljenek. Számos esetben az ilyesfajta összefonódások pozitív hatással is lehetnek a versenyre. A digitális piacon az összefonódások a már korábban létrejött cégek és az induló vállalkozások között gyakran jelentős szinergiákat és hatékonyságot eredményezhetnek: az induló-vállalkozás innovatív ötleteket, termékeket és szolgáltatásokat nyújthat, a már korábban létrejött vállalkozás pedig rendelkezhet a termékek további telepítéséhez és értékesítéséhez szükséges készségekkel, eszközökkel és pénzügyi forrásokkal. Ezzel egyidejűleg a start-upok nagyobb vállalkozások általi felvásárlásának lehetősége a kockázati tőkepiacok fontos eleme: a fő menekülési útvonalak egyike a befektetők számára, és ösztönzi a magas kockázatú magánfinanszírozást.
Néhány kulcsfontosságú tranzakció az elmúlt évekből:
| Felek | Tranzakció értéke | Feltételek |
| Facebook / Instagram (2012) | $1mrd | feltétel nélküli engedélyezés (OFT) |
| Facebook / WhatsApp (2014) | $19 mrd | feltétel nélküli engedélyezés (DG Comp) |
| Microsoft / Skype (2011) | $8,5 mrd | feltétel nélküli engedélyezés (DG Comp) |
| Microsoft / LinkedIn (2016) | $26.2 mrd | feltételekkel történő engedélyezés (DG Comp) |
| Microsoft / Github (2018) | $7,5 mrd | feltétel nélküli engedélyezés (DG Comp) |
| Apple / Shazam (2018) | $400 m | feltétel nélküli engedélyezés (DG Comp) |
2017-ben a Bizottság 110 millió euróra bírságolta a Facebook-ot, mert az a Whatsapp felvásárlását vizsgáló 2014-es eljárás során valótlan és félrevezető információt nyújtott be adatszolgáltatásai alkalmával. A Facebook ugyanis úgy informálta Bizottságot, hogy nem képesek automatikusan összekapcsolni ugyanazon felhasználó Facebook- és Whatsapp-fiókjait. Majd 2016 augusztusában a Whatsapp bejelentette, hogy módosítja az adatvédelmi szabályait és felhasználási feltételeit, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy a Whatsapp felhasználók telefonszámát és a Facebook profilokat össze tudják kapcsolni. A Bizottság véleménye szerint a felek már korábban is tudhatták, hogy ez technikailag lehetséges. A Bizottság 2017-i döntése nem volt hatással a 2014-es összefonódást engedélyező határozatra, többek között azért, mert a Bizottság az engedélyező döntésében úgy végezte el a fúzió értékelését, hogy feltételezte, hogy lehetséges a felhasználói fiókok összekapcsolása.
A fentiek ellenére a Jelentés Szerzői szerint az EUMSz nem szorul módosításra, azonban szerintük a Bizottság és a tagállamok hatóságai közötti közvetítőrendszereket szorosabban nyomon kellene követni. Ezenkívül különösen érdekes lesz a tranzakciós küszöbértékek nyomon követése, amelyeket nemrégiben vezettek be Ausztriában és Németországban. E rendszer lényege, hogy a forgalomra vonatkozó értékhatár mellett a vételár vonatkozásában is bevezettek egy küszöbértéket, amelyet Ausztriában 200, Németországban 400 millió euróban határoztak meg. Ezen vásárlási érték meghatározására azért került sor, mert sok esetben kis forgalmú (az árbevétel alapján nem bejelentés-köteles tranzakció) céltársaságok felvásárlása jelentős összefonódást eredményezhetett. Amennyiben szisztematikus jogi hiányosságok merülnek fel a jövőben, az európai küszöbértékek megfontolt módosítása indokolt lehet.
Az összefonódások érdemi értékelését illetően a versenyhatásteszt továbbra is szilárd alapot nyújt. Ugyanakkor szükséges lehet az összefonódások versenyre gyakorolt lehetséges káros hatásainak felismeréséhez a kárnak egy új elmélete. A jövőben az elemzésnek tartalmaznia kell az ilyen összefonódások stratégiai relevanciájának vizsgálatát, a szélesebb ökoszisztémák védelmében, a széles versenyjogi fenyegetésekkel szemben.
Az európai összefonódások ellenőrzésének megerősítése e tekintetben annál is relevánsabb, mert ez az európai versenypolitika megelőző és strukturális ágaival is összefügg. Ahol a hálózati hatások, valamint az erőteljes méretgazdaságosság növekvő koncentrációhoz vezetnek, a versenyjognak gondosan kell eljárnia annak biztosítása érdekében, hogy az erős és beépített pozíciók versenykihívásoknak legyenek kitéve. Az ennek vizsgálatára javasolt teszt magasabb biztonsági fokot jelentene a „nagyhalak” általi kis, induló vállalkozások bekebelezésének ellenőrzésére. Amennyiben a felvásárlás piackorlátozó jellegűnek minősül, a bejelentő feleket terheli annak a bizonyítása, hogy a versenykorlátozás káros hatásait ellensúlyozza az összefonódás-specifikus hatékonyság.
Ez az elmélet nem jelenti annak a vélelmét, hogy az ilyen összefonódások jogellenesek. Azonban az új üzleti stratégiák és az általuk okozott versenykockázatok újszerűek, számos esetben a hagyományos versenypolitikai eszközök nem alkalmazhatóak, vagy „hamis negatív” eredményt adnak, így szükségszerű, hogy a módszertanban is változások következzenek be, a versenykorlátozás minimalizálása érdekében.
A cikk szerzője Albert Lili, a CERHA HEMPEL Dezső ügyvédjelöltje
