Sorozatunk következő részében a platformok jellemzőit szeretnénk bemutatni, a legfontosabb aspektusokat, különösen azokra a tényezőkre fókuszálva, amelyek jelenleg a döntéshozók vitáinak kereszttüzében állnak. A platformokat a legegyszerűbben mint a digitális üzlet színterét tudjuk meghatározni, a tulajdonképpeni „piac”. Itt kapcsolódnak össze a vevők és az eladók, itt zajlanak a tranzakciók.
A nagy platformok fejlődése a 21. század elején számos előnnyel járt Európában és az egész világon, mivel lehetővé tette a fogyasztók és a vállalkozások számára, hogy hozzájussanak a 20. század utolsó negyedében elért technológiai fejlődés vívmányaihoz, és az internet nyújtotta lehetőségeket mind szélesebb körben kihasználják. Ahogy az a piacgazdaságban lenni szokott, az úttörő vállalkozások megszerezték a piaci erőt és az általa biztosított extraprofitot. Azonban a digitális világ sajátosságai, amelyeket jelen cikksorozat harmadik részében vizsgáltuk, „ragadóssá” teszik a piaci erőt, és jogos félelem alakul ki azzal kapcsolatban, hogy a már megszerzett piaci pozíciót nehéz megrengetni. Ezenkívül képesek voltak az alapvető kompetenciáik egészére építeni olyan ökoszisztémákat, amelyek megnehezítik az új belépők számára az érdemeken alapuló versenyt, és kevés versenynyomásnak vannak kitéve.
Jellemző a nagy platformok piacára az összeolvadás, a potenciális versenytársak felvásárlása, vagy a velük való egyesülés. Ugyancsak gyakori praktika a „legjobb ár” vagy a „legnagyobb kedvezmény elvének” ígéretével való csábítás. Ezeket a kedvezőnek tűnő kondíciókat azonban gyakran tiltott módszerekkel valósítják meg: irányított keresőmotorok vagy háttérmegállapodások segítségével, ahol az üzlettársak, beszállítók árait rögzítik, megakadályozzák őket a kedvezőbb feltételek biztosításában. Nehezíti a versenyt az új belépők számára az is, ha a meglévő óriás platformok szolgáltatásainak csak egy részletét tudják kínálni, így a fogyasztó nem lesz érdekelt a váltásban, az új belépők palettájának megismerésében. Sok platform esetében adatkezelési, adatbiztonsági, adatvédelmi aggályok is felmerülnek, különösen a GDPR szabályozó környezet életbe lépése óta.
Szembesülve ezzel az új versengő (vagy versenyellenes) környezettel, számos politikai döntéshozó és kommentátor az Atlanti-óceán mindkét oldaláról drasztikus reformokat javasol. A tanulmány platformokról szóló fejezetében a Szerzők (Jacques Crémer, Yves-Alexandre de Montjoye és Heike Schweitzer) azzal érvelnek, hogy érdemes kipróbálni azt az utat, amely támaszkodik a már meglévő versenyszabályokra, amelyeket ugyanakkor erőteljesen naprakészen kell tartani a digitális korra való tekintettel, a módszertani megközelítések, a „kárteóriákkal” és a konkrét tesztek figyelembevételével. Bizonyos szempontból a versenyjog számára előnyös lesz a szabályozás általi megerősítés – például a P2B Rendeletben meghatározott átláthatósági rendszer. Vannak más területek is, ahol a szabályozás megfelelő megoldást jelenthet, különösen akkor, ha folyamatosan hasonló kérdések merülnek fel, és a beavatkozás is lehet folyamatosan szükséges, például ahhoz, hogy a platformokat együttműködési rendszer alá vonják.
E korlátozott körülményeken kívül úgy gondolják a Szerzők, hogy a versenyjognak képesnek kell lennie és muszáj továbbra is figyelemmel kísérnie és irányítania a platformgazdaság fejlődését.
A versenyjog ítélkezési gyakorlatának módszere különösen megfelelő a platformgazdaság fejlődésének jelenlegi fázisában: még mindig kísérleti szakasz, ahol a szervezetek különböző formáinak hatékonysága még nem teljesen megértett, és tudásunknak és megértésünknek még lépésről lépésre fejlődnie kell.
Ebben a folyamatban, ahol: (1) az erőfölényes helyzetet erősítik a belépés magas és állandó korlátai; és (2) a piac szerkezete nem tűnik hajlamosnak a hatékony versenyre egy releváns középtávú időszakon belül, a Szerzők a következő három fő alapelvet alkalmaznák:
- A digitális világ innovatív és dinamikus jellege miatt, és mivel közgazdaságtana még nem teljesen ismert, rendkívül nehéz megbecsülni az egyes gyakorlatok fogyasztói jólétre gyakorolt hatásait. Tekintettel a platformok összefonódási tendenciáira és a belépési korlátok magas voltára az általuk uralt piacokon, az a megállapítás, hogy ha más cégek versenyképességét akár a platformon, akár a piacon, oly módon korlátozzák, hogy érdemileg ne legyen egyértelmű verseny, a versenyellenesség megdönthető vélelmét kellene, hogy előidézze. A domináns platform felelősségének kellene lennie, hogy bemutassa, hogy a szóban forgó gyakorlat elegendő kompenzációs hatékonyságnövekedést eredményez. Tekintettel a vélelem nagyságára, és arra a tényre, hogy rálátásunk a lehetséges kiegyenlítő hatékonysági tényezőkre még mindig fejlődik, az ilyen hatékonysági védekezéseket a versenyhivataloknak és a bíróságoknak teljes körűen fel kell tárniuk.
- A platformok az általuk üzemeltetett interakciók szabályozói. Ha dominánsak, akkor az ő felelősségük annak biztosítása, hogy a versenyt támogató módon szabályozzanak.
- A domináns platformokat kötelezni kell arra, hogy biztosítsák az együttműködést a kiegészítő szolgáltatások nyújtóival.
Amint a Szerzők már többször rámutattak, a platformok működésének számos olyan megközelítése létezik, amelyek nem teljesen ismeretesek sem a tudósok, sem a versenyhatóságok számára. A legnagyobb platformok olyan kutatókat foglalkoztatnak, akik nagyon jó munkát végeznek saját viselkedésük aspektusainak dokumentálásával, és alkalmanként hozzáférést biztosítanak az adatokhoz képzett külső kutatók számára is. Nyilvánvaló okokból ez azonban nem elég. Mivel a platformok szabályozókként működnek, olyan hatást tudnak gyakorolni az egyénekre, a cégekre és a társadalomra, amely túlmutat a „tiszta” piaci hatalmon. Az üzleti titkok tiszteletben tartása mellett a hatóságoknak vitathatatlanul meg kell találniuk annak a módját, hogy megfelelően megértsék a platformok működését, azaz azt, hogy hogyan töltik be a „szabályozó” funkciót. A Szerzők hiszik, hogy a platformok társadalomra gyakorolt hatása nagyobb átláthatóságot igényel a civil társadalommal szemben.
Noha a közvetlen adathozzáférés vagy az algoritmikus sandbox használata nem mindig lehetséges, útját kell állni a platformok azon fellépésének, amely a közérdekű kutatások aktív megakadályozása érdekében történik.
Több proaktív módszert kell találni a független kutatók támogatására is, hogy elegendő adathoz és sandbox-hoz férjenek hozzá, hogy az európai polgárok jobban megérthessék, hogy hogyan működnek a platformok. Ez azért is fontos, hogy a versenyhatóságok is jobban megértsék e piacok működésének módját.
A Szerzők jogos igénye, hogy a nagy platformok átláthatóságát növelni kell.
A cikk szerzője Albert Lili, a CERHA HEMPEL Dezső ügyvédjelöltje
