1.Új kihívások, új eszközök
A versenyben bekövetkezett változások – amelyeket az előző cikkben vizsgáltunk -, felelevenítettek néhány régi versenyjogi vitát: a célkitűzésekről, a versenyjogi szabályok értelmezéséről és implementációjáról, arról, hogy miként lehet figyelembe venni az innovációt a szabályok alkalmazásában, módszerekről, amelyek segítenek a releváns piacok, a piaci erő és a káros versenyhatások meghatározásában. Továbbá a kikényszerítés megfelelő mértékéről, valamint a végrehajtási hibák kockázatáról és költségeiről, az eljárási szabályok lehetséges kiigazításairól a hatékony végrehajtás biztosítása érdekében a felgyorsult világban, és végül a versenypolitika szerepéről a szélesebb közpolitikában, ideértve az adatvédelem és a tisztességes kereskedelem szabályait.
A digitális szektor és a gazdaság egyéb szektorainak közgazdasági eltérései ellenére, széles körben elfogadott, és a Szerzők egyetértenek azzal, hogy az élénk verseny továbbra is a legjobb módszer a fogyasztók és a gazdaság egészének érdekeinek kiszolgálására. Az EU működéséről szóló szerződéshez (EUMSZ) csatolt, a belső piacról és a versenyről szóló 27. Jegyzőkönyvben meghatározott versenypolitikai cél továbbra is érvényes a digitális korszakban, nevezetesen ” egy olyan rendszer, amely biztosítja, hogy a verseny ne torzuljon „.
2. A versenyjogi politika célkitűzései és a fogyasztói jólét mértéke
Noha a versenyszabályok végső célja a fogyasztók védelmének és előnyeinek biztosítása, az Európai Unió Bírósága következetesen kimondta, hogy különösen az EUMSZ 102. cikke „nem csak olyan gyakorlatokra irányul, amelyek közvetlen károkat okozhatnak a fogyasztóknak, hanem azoknak is, amelyek ártalmasak számukra, mivel hatással vannak a hatékony versenyszerkezetre”.
A Szerzők felvetik, hogy míg a fogyasztói jóléti normáknak a versenyjogban betöltött szerepéről továbbra is eltérő vélemények vannak, gyakorlati jelentőségük csökken a digitális gazdaságban. Még ha a fogyasztói jóléti kritériumot is alkalmazzák a verseny eseteinek értékelésekor, azt másképp kell implementálni egy gyorsan változó világban, ahol az árak nagyon eltérő szerepet játszanak a hagyományos piachoz képest.
Az EU versenyjogának céljairól nem szükséges új vitát folytatni, azonban indokolt az újfajta gondolkodás, amit a változások, az elméleti megértés és gyakorlati működés elmélyült vizsgálata alapoz meg.
a, Kik a fogyasztók?
Ahol az uniós versenyjog a fogyasztók megkárosításáról rendelkezik, a fogalom tág értelmezést kap, mindenki alátartozik, aki felhasználja a más által előállított terméket, szolgáltatást.
b, Hatásvizsgálat a digitális gazdaságban
Általánosságban elmondható, hogy a fogyasztói kár elméletei bármilyen típusú negatív hatáshoz kapcsolódhatnak, ár, output, választás, minőség vagy innováció szempontjából.
A digitális gazdaságban a minőségre és különösen az innovációra gyakorolt hatások a relevánsabbak. Ez különösen egyértelmű a platform-fogyasztó (P2C) platformpiacokon, ahol a szolgáltatásokat ingyen kínálják a fogyasztóknak, és így nyilvánvalóan nincs árhatás. Ugyanez igaz a digitális gazdaság más részeire is, például a platform-vállalkozás („P2B”) és vállalkozás-vállalkozás („B2B”) platformokra, amelyek innovációs szintje meghatározza az európai gazdaság termelékenységét.
3. A piac fogalma
A klasszikus felfogás szerint a piac beárazza a terméket, a kialakult ár általában nem csökken a termék költsége alá, a kereslet kínálat változásainak hatására beáll az egyensúlyi ár. Ahogy arról már korábban írtunk, ezt az ökölszabályt a hálózati externáliák teljesen felborítják. A digitális piacon a kereslet-kínálat meghatározása, a termékek azonosítása is nehézségekbe ütközik, ráadásul a folyamatos innováció, termékfejlesztés tovább bonyolítja a helyzetet. A hagyományos egyszerű statisztikai módszerek nem működnek, komplexebb elemzésekre van szükség, amit tovább nehezít a látszólagos ingyenesség kérdése. Említettük már korábban, hogy az ingyenesség nem létezik, csak esetenként nem azért a termékért fizetünk, amit használunk és esetenként nem pénzzel. Az ingyenesség ára a figyelmünk vagy az adataink. Ezek számszerűsítése nehéz feladat elé állítja az elemzőket, hatóságokat.
A klasszikus tesztek, mint a hipotetikus monopolista teszt (SSNIP teszt – Small, Significant Non-transitory Increase in Price) – mely szerint egy piacot alkot a termékek azon köre egy adott területen, melyen egy monopol termelő vissza tudna élni erőfölényével azáltal, hogy az árat képes lenne nyereséggel tartósan a kompetitív szint fölé emelni – a vázolt körülmények (az árak hiánya) mellett nehezen alkalmazható. Ugyancsak nem vezet eredményre a minőségromlással vizsgálatára irányuló (SSNDQ) teszt sem, hiszen a minőség vizsgálata számos esetben nem kivitelezhető.
A piac meghatározása tehát nehéz, az egymásba ágyazott szolgáltatások miatt az sem eldöntött, hogy egy, vagy több piacról beszélünk, így a vizsgálatoknak, elemzéseknek a piac definiálása helyett inkább a káros gyakorlatok és versenyellenes stratégiák meghatározására kell irányulnia.
A dinamikusan változó piacon a piaci erő mérése sem egyszerű kérdés. Az eljáró hatóságnak a versenyjogsértés időszakát kell vizsgálni, de látnia kell a jövőbeni hatásokat is. Hagyományos gazdaságban a piaci részesedés vizsgálata hasznos támpont a piaci erő mérésére, azonban – mivel maga a piac meghatározása sem egyértelmű – a digitális gazdaságban ennek meghatározása is nehéz. Fiona Scott Morton professzor véleménye, hogy ezen körülmények között a piaci erő meghatározása csak esetspecifikusan kerülhet sor, általános recept nincs.
A digitális kor megfelelő jogi kereteiről folytatott széles körű vitákban a versenyjog jelenleg központi helyet foglal el – néhányan a versenyjog „újbóli felfedezéséről” beszélnek. Ezzel egyidejűleg sok esetben központi kérdés, hogy a versenyjognak meg kell-e őriznie ezt a helyet, vagy nagyobb szerepet kell-e tulajdonítani egy szabályozási rendszernek, illetve az általános, nem a piaci erővel kapcsolatos szabályoknak.
Erre a kérdésre nincs és nem lehet univerzális válasz, csak ésszerűen lehet megvitatni bizonyos témákra tekintettel, ezért ezt a vitát a Szerzők egészében újra megvizsgálták jelentésükben.
Amint azt az előző cikkek is bemutattuk, a digitalizálás alapvetően megváltoztatta gazdaságunk információs alapját, valamint a piacok és a verseny dinamikáját, és ezek az alternatív jogi rendszerek nem feltétlenül képesek a megfelelő eredmény elérésére, ott, ahol az érdekek egyensúlya jelentősen megváltozik. A versenyjog viszont azt a célt szolgálja, hogy reagáljon a folyamatosan változó piaci körülményekre, meghatározza a hatalmi pozíciókat, amelyeket a versenyerők nem elegendő módon fegyelmeznek, és válaszoljon rájuk oly módon, hogy figyelembe veszi a különféle piacokat. Az ebből adódó rugalmasság széles körű, nyitott és általános szabályai a versenyjog egyik erőssége, és lehetővé teszi, hogy kiemelten foglalkozzon a digitális korszak új jelenségeivel és az új hatalmi pozíciókkal.
Ennek ellenére a versenyjog erősségének – esetspecifikusságának – hátránya is van. Míg a digitalizálással kapcsolatos jelenlegi vita nagy része a beavatkozás sebességére irányuk, az érintett versenyerők meghatározása minden esetben időigényes és költséges, és a versenyjog szélességének és rugalmasságának következménye, hogy végrehajtása tipikusan egy bonyolult folyamat. Ez, és az ezt kísérő tudományos vita a digitális gazdaság számos jellemzőjének jobb megértéséhez vezetett és továbbra is így tesz majd. Ez a komplex szemlélet segít, hogy az általános fogyasztóvédelmi szabályok, a tisztességtelen kereskedelmi törvény vagy akár az adatvédelmi jogszabályok jobban megfeleljenek a digitális gazdaság új kihívásainak. Ezek az kiigazítások a különféle jogi rendszerek közötti határok megváltoztatásához vezethetnek. Bizonyos helyzetekben azt tapasztaljuk, hogy néhány kérdés szorosan kapcsolódik a piaci erő meglétéhez, de gyakran és rendszeresen felmerül az új szabályozási rendszer igénye is. Más esetekben azonban a versenyjog esetalapú megközelítése továbbra is a legmegfelelőbb jogi keret.
Végül a versenyjog – és különösen az EUMSZ 102. cikke – kell, hogy betöltse az általános háttérrendszer funkcióját. Addig is a versenyjogra jellemző elemzési módszerek – nevezetesen a piacok és a piaci kudarcok alapos elemzése – hozzájárulhatnak a digitális gazdaság jogi keretének definiálásához, és fontos útmutatást nyújthatnak a cégek, a jogalkotók és a nyilvános viták részére.
A cikk szerzője Albert Lili, a CERHA HEMPEL Dezső ügyvédjelöltje
