A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) – a korábbi közbeszerzési kartell miatt indított vizsgálatát (az ún „Pharma ügy”) nem számítva – régen foglalkozott már klasszikus antitröszt ügyben a gyógyszerpiacokkal. A Sanofi-Aventis Magyarország Zrt.-vel (Sanofi-Aventis) szemben erőfölénnyel való visszaélés miatt indított eljárás ezt a hiányosságot pótolta, és a versenyjogi közösség nagy érdeklődéssel várta a vizsgálat lezárultát. A salamoni döntés (vizsgálói megszüntetés) ugyanakkor sok megválaszolatlan kérdést hagy maga után, alább ezt az esetet mutatjuk be részleteiben.
A GVH 2014. július 22-én versenyfelügyeleti eljárást indított a Sanofi-Aventissel szemben, mert észlelte, hogy a Sanofi-Aventis visszautasította a gyógyszerforgalmazási szerződéskötést, egy Magyarországon gyógyszer-nagykereskedelmi engedéllyel rendelkező vállalkozással. Az eljárás a Sanofi-Aventis székhelyén tartott rajtaütéssel kezdődött. A Sanofi-Aventis számos olyan „must-have” jellegű gyógyszert forgalmaz, amelyek nagykereskedők általi forgalmazása / portfólióban tartása alapvető fontosságú a saját versenyképességük szempontjából. Ezen gyógyszereknek a piacán a Sanofi-Aventis gazdasági erőfölényes pozíciója is valószínűsíthető volt. A Sanofi-Aventis a magyar piacon az egyik legjelentősebb gyógyszergyártó; a második legnagyobb árbevételű piaci szereplő.
Az eljárás megindítását megelőzően felmerült annak a gyanúja, hogy a Sanofi-Aventis a gyógyszer-nagykereskedelmi partnereinek kiválasztásakor nem a kapcsolat várható tényleges gazdasági hatékonysága alapján dönt, továbbá, hogy az egyes piaci szereplőket az inkumbens, azaz a már jelen lévő piaci szereplőkhöz képest indokolatlanul hátrányosabb helyzetbe hozza. Ezzel a magatartásával egy-egy nagy gyógyszergyártó (mint amilyen a Sanofi-Aventis is) korlátozhatja a versenyt a nagykereskedelmi piacon, mivel az inkumbens nagykereskedők így nem szembesülnek érdemi versen nyomással. A GVH ezek alapján feltételezte, hogy az eljárás alá vont vállalkozás megsértette a Tpvt., továbbá – figyelemmel a tagállamok közötti kereskedelem érintettségére – az EUMSz. erőfölénnyel való visszaélés tilalmára vonatkozó rendelkezéseit.
A vizsgálat lefolytatását követően a GVH végül megszüntette az eljárást a Sanofi-Aventissel szemben, ugyanis arra a döntésre jutott, hogy nincsen egyértelmű bizonyíték a fogyasztói érdekek sérelmére (az ún. theory of harm nem azonosítható), ami az antitröszt eljárások esetében – a klasszikus versenypolitikai alapvetés szerint – kiemelt fontosságú. Egy gyártó-terjesztő kapcsolatban a versenyjogi szabályok vonatkozásában senkinek nincsen joga vagy védett pozíciója ahhoz, hogy egy meghatározott kedvezményes kondíciójú vagy éppen kizárólagos kapcsolatot, mint forgalmazó a maga akarata szerint fenntartson vagy létrehozzon, állapította meg a Hivatal. „A versenyjog nem a piaci szereplők létezését, hanem a hatékony, a fogyasztók számára a lehető leghasznosabb kimenetet produkáló versenyt garantálja”- szögezi le határozatában a GVH.
A GVH határozata tartalmazza, hogy a verseny csökkenéséhez vezethet például az RWA („Reduced Wholesale Arrangement” – vagyis amikor egy-egy gyógyszergyártó csak néhány, valamilyen szempontrendszer szerint kiválasztott nagykereskedő igénybevételével látja el a piacot gyógyszerekkel) rendszerre történő átállás, amely hordozhat magában potenciális fogyasztói károkat. Az RWA rendszerre történő teljes átállás, a partnerek számának érdemi csökkentése, feltehetően csak abban az esetben lenne versenyjogi értelemben egyértelműen elfogadható, ha a nagykereskedelmi szereplők kiválasztása objektív, valamennyi üzletféllel szemben azonosan alkalmazott szempontrendszer alapján, versenyeztetés útján történne. A Sanofi-Aventis belső szabályzatban rögzített szempontrendszer alapján hoz döntést arról, hogy partneri viszonyt létesít-e a nála szerződéskötésre jelentkező gyógyszer-nagykereskedőkkel, figyelembe véve a gyógyszertörvényben előírt ellátási kötelezettségeket (2005. évi XCV. tv. 16. § (5) bekezdés) is. A beszerzett dokumentumok alapján, e területen sem volt a Sanofi-Aventis visszaélésszerű magatartása, így tehát versenyjogi jogsértése kétséget kizáróan megállapítható.
Összességében tehát az eljárásban feltárt tények és beszerzett adatok alapján nem volt egyértelműen megállapítható, hogy a Sanofi-Aventis magatartása sérelmes lett volna a fogyasztókra nézve, számszerűsíthető kár, vagy bizonyítható hátrány érte volna őket. Ennél fogva a gyógyszer piacokat versenyjogi szempontból (is) figyelemmel kísérő szakértő közönség sajnálatos módon nem kapott egyértelmű hatósági útmutatást arra nézve, hogy a nagykereskedelmi partnerek számának korlátozása versenyjogilag megengedett magatartás-e vagy sem. Mindenesetre a jogsértés kimondásának hiánya alapján valószínűsíthető, hogy az ilyen magatartásban érdekelt gyógyszergyártóknál nagyobb az öröm a GVH döntése után.
A 2018. május 17-én megrendezésre kerülő II. Wolters Kluwer Ágazati Versenyjogi Konferencián, a CHSH versenyjogi csoportjának vezető szakértő ügyvédje, Dr. Kocsis Márton többek között erről az ügyről is részletes és érdekfeszítő előadást tart majd.
A cikk szerzője Albert Lili, a CHSH Dezső munkatársa
