Átfogó módosítás
Idén januárban a hazai versenyjogi közösséget a Tpvt. harmadik átfogó módosítása (a harmadik Tpvt. „novella”, a sokat emlegetett „Módtv. 3”) tartotta lázban, amely lényeges változásokat hozott a fúziókontroll (bejelentéses rendszerre való átállás), és a magánjogi jogérvényesítés területén is. Nos, még elő sem tudtuk szedni a harmadik novella után elrakott télikabátokat, máris itt a negyedik Tpvt. novella. a 2017. évi CXXIX. törvényt („Módtv. 4”) az Országgyűlés 2017. október 17-én fogadta el, és év végén, december 31-én lép majd hatályba. Ne legyünk igazságtalanok ugyanakkor a jogalkotóval: a módosítások túlnyomó részének oka az, hogy az új közigazgatási rendtartás (Ákr.) és az új közigazgatási perrendtartás (Kp.) jövő évi hatálybalépése kapcsán volt szükséges módosítani a versenytörvényt. Ezeket az adminisztratív változtatásokat érdemben nem részletezzük, ugyanakkor az feltétlenül érdekes (és külön bejegyzés témája is lehetne), hogy a versenyfelügyeleti eljárás ún. „kivett eljárásként” – vagyis olyan különleges közigazgatási eljárásként, amelyre az Ákr. rendelkezései nem vonatkoznak – mégis visszahivatkozik az Ákr.-re, mintegy mögöttes jogszabályként felhívva azt. Ezzel a magyar versenyfelügyelet elszalasztott egy unikális lehetőséget, amikor is lehetősége lett volna szakítani a Ket. – Tpvt. kétosztatú, rendkívül bonyolult eljárásrenddel, és teljes egészében megalkothatta volna a saját, különös eljárási szabályait. A GVH eljárásaiban egyelőre tehát marad az általános (Ákr.) – különös (Tpvt.) viszony, így a két eljárási törvényt továbbra is együtt kell majd olvasni. Nézzük azonban az érdemi módosításokat röviden
De minimis szabályok harmonizációja
A magyar jogalkotó meghozta azt a régóta várt döntést, hogy harmonizálja a csekély jelentőségű megállapodásokra vonatkozó mentesítő feltételeket az uniós joggal. Az új szabályok értelmében a horizontális (versenytársak közötti) megállapodások akkor csekély jelentőségűek, ha a felek piaci részesedése nem haladja meg a 10%-ot. A kőkemény versenykorlátozások (piacfelosztás vagy árrögzítés) továbbra sem mentesülhetnek. A vertikális (nem versenytársak közötti) megállapodások esetén azonban immár 15%-os piaci részesedés lesz a mentesülési küszöb. Az viszonteladási árak megkötésére irányuló vertikális megállapodások azonban ezen piaci részesedés alatt sem minősülhetnek csekély jelentőségűnek.
Fúziós szabályok módosulása
Meglepően kevés szabály módosul a fúziókontroll terén (a korábbi években minden egyes Tpvt. módosításra jutott egy-egy érdemi fúziós rezsimváltás), ugyanakkor a mostani egy szabályváltozás érdeminek tekinthető. A versenytörvényből ugyanis teljesen eltűnik a kérelmes eljárás, a biztosítók, hitelintézetek, vagyonkezelők átmeneti irányításszerzését mostantól ugyanis nem kell bejelenteni a GVH-nak akkor, ha egy éven belül a befektetésként megvásárolt társaságot továbbértékesítik. Az egy éven túli irányításszerzés esetében ugyanakkor már nem lehet a moratórium meghosszabbítását kérni, hanem a felvásárlást be kell jelenteni a GVH-nak.
Szintén újdonság, hogy „a GVH vizsgálatot rendel el (tehát a hatóság ilyen esetekben nem is mérlegelhet!), az összefonódás-bejelentésben a bejelentő valamely lényeges tényt félrevezetően közölt, és ezért nem került sor az összefonódás vizsgálatára…”. Sajnos a törvény szövege adós marad a „lényeges tény” definiálásával, a GVH az eddigi joggyakorlat alapján (amikor pl. visszavonta az engedélyét amiatt, mert a kérelmező nem fedte fel a végső irányítóját egy olyan ügyben, ahol az semmilyen hatással nem volt a versenyjogi értékelésre) pedig úgy tűnik szigorúan fogja értelmezni azt. Talán hasznosabb lenne, ha a GVH valóban csak olyan esetekben élne ezzel az eszközzel, amikor a félrevezető közlés az érdemi versenyjogi értékelést is érinti. Minden más esetben a félrevezető közlés szankciója – helyesen – eljárási bírság kellene, hogy legyen.
Egyéb változások
Érdekes lehet, hogy a GVH ezúttal megválaszthatja a kapcsolattartás módját, erről az új szabályok szerint majd tájékoztatót tesz közzé. Sajnálatos módon a francia és a német nyelvű ügyintézés lehetősége kikerült a Tpvt.-ből, ez fájó visszalépés az eddigiekhez képest. Az eljárási bírságok jogalapja kibővül: ezentúl az is bírságolható, aki „kötelezettségét önhibájából megszegi”. Nem teljesen világos, hogy pontosan mikor fogja alkalmazni a hatóság ezt a fordulatot.
A Tpvt. új 63. §-ának (8) bekezdése maga sorolja fel a versenyfelügyeleti eljárásba be nem számító időtartamokat. A 17(!) elemű felsorolás azzal a sajnálatos következménnyel jár, hogy a GVH antitröszt ügyekben folytatott gyakorlata mit sem változik. A törvény erejénél fogva gyakorlatilag végtelen ideig folytatható versenyfelügyeleti eljárás (hiszen egy egyszerű adatkérés is „megállítja az órát”, adatkérés pedig – a GVH diszkrecionális jogkörében – szinte korlátlanul kiadható), és e fölött érdemi kontrollt a bíróságok sem gyakorolnak (lásd a bíróságok következetes gyakorlatát miszerint az „eljárási határidő túllépése nem érdemi eljárási hiba”). A GVH így továbbra is kedve szerint folytathat 4-5 éves kartell vizsgálatokat, hasonlatosan a Bizottsághoz. Az új törvény lehetőséget teremtett volna egy abszolút határidő meghatározására, kár, hogy – szemben a fúziós eljárásokkal, ahol valóban érdemi javulást tud felmutatni a magyar hatóság – ez kihagyott „ziccer” marad csupán.
Menetrendszerű?
Végül egy – a versenyjogi közösségben kurrens – „eretnek” gondolat. A versenytörvényünk idén „lett” 20 éves. Az elmúlt öt év során a törvényszövegnek 19(!) változata volt, ezek közül 10 körüli az érdemi, koncepcionális változtatások száma. A jelenlegi Tpvt. olyannyira széttöredezett (lásd pl. a 88/V. §-t), hogy alkalmazása még pusztán versenyjoggal foglalkozó szakemberek számára is komoly kihívásokat jelent. A jelenlegi igazságügyi környezetben, amikor minden fontos jogszabályunkat (Alaptörvény, Ptk., Pp., Be. stb.) új törvény váltja fel, érdemes lenne megfontolni, hogy a folyamatos módosítások helyett egy új, letisztult, a XXI. századi jogalkotás követelményeinek sokkal inkább megfelelő versenyjogi kódex megalkotása nem szolgálná-e jobban a piaci verseny védelmét? A válasz – meglátásunk szerint – egyértelmű, a munka azonban még várat magára.
A cikk szerzője Dr. Kocsis Márton, a CHSH Dezső versenyjogi csoportjának vezető ügyvédje.
