A Brexit, mint versenyjogi probléma:
2017 júliusában a Lordok Háza Európai Unió Belső Piacával foglalkozó Albizottsága egy olyan felmérést kezdeményezett, amely megvizsgálja a Brexit hatását az Egyesült Királyság versenyjogára. Az így létrejött Munkacsoportnak[1] olyan brit versenyjogi „nagyágyúk” a tagjai, mint Sir John Vickers, Sir Richard Wish vagy éppen Amelia Fletcher. A Munkacsoport a jelentés összeállítása során kikérte az Egyesült Királysági Verseny- és Piachatóságának (CMA) véleményét is a kérdésről. A Munkacsoport végső jelentését az alábbiakban foglaljuk össze röviden.
A jelentés szerint nem valószínű, hogy a Brexit a versenyjog alapvető újraértékeléséhez fog vezetni. A Brexit ugyanis a szakértők szerint nem feltétlenül eredményezi majd az Egyesült Királyság versenypolitikájának megváltoztatását, a CMA például az EU intézményeivel és az egyéb nemzetközi szervezetekkel való együttműködést továbbra is fontosnak tartja. A kialakult külkereskedelmi és egyéb külkapcsolatok megkövetelik a következetes versenypolitika alkalmazását, hisz egy brit cégnek, ha az EU-ban is kereskedni akar, be kell tartania a hazai és a nemzetközi versenyjogi előírásokat is. Két-vagy többoldalú megállapodások szükségesek tehát, (nemcsak) az EU-val és annak intézményeivel, de más országok versenyhatóságaival is, a külkereskedelmi szempontok mellett a megfelelő információcsere, esetjogi megítélések, nem utolsó sorban pedig a költséghatékonyság végett is. A CMA-nek megfelelő forrásokkal kell rendelkeznie, hogy a jelenleginél szélesebb körű feladatait elláthassa, felkészüljön a Brexit utáni időkre, kialakíthassa működési kereteit, mechanizmusát. Természetesen számos átmeneti intézkedés megalkotása is szükségessé válik, különösen a folyamatban lévő, a Brexitig le nem zárt ügyek esetén.
Az antitröszt eljárások lehetséges változásai:
Az antitröszt anyagi jog (kartell tilalom, erőfölénnyel való visszaélés tilalma) vélhetően a jövőben sem változik az Egyesült Királyságban, azonban az eljárási, végrehajtási előírások eltérőek lehetnek majd. Nagyobb teret kaphat a „keményebb” eszközök alkalmazása, egy ún. „ügyészi-modell” (ahol a CMA felperesként bíróság előtt peresítené a látókörébe került jogsértéseket) felé történő elmozdulás is elképzelhető. Ennek az EU-s közigazgatási eljárással szemben gazdasági (gyorsabb, olcsóbb) előnyei vannak, átláthatóbb és rövidebb. Ehhez persze a CMA és a nyomozóhatóságok eszköztára is fejlesztést igényel. Nem elhanyagolható, hogy nemzetközi elemet tartalmazó jogsértés esetén európai és brit eljárást is le kellene folytatni, ez pedig felvetheti a többszörös szankcionálás problematikáját.
A versenyjogi jogsértésekkel okozott károk megtérítésére irányuló igényérvényesítések terén a Brexit hatása mérsékelhető lenne, ha az Egyesült Királyság csatlakozna a 2007-es Luganói Egyezményhez. Célszerű lenne, hogy a külföldi versenyhatóságok határozatai, EUB döntések bizonyítékként felhasználhatóak legyenek a brit eljárásokban. Ez nem csak gyorsabbá, de költséghatékonyabbá is tenné az eljárásokat, illetve így a brit bíróságok továbbra is közkedvelt fórumai maradhatnának az ilyen típusú vitarendezésekben.
Fúziós eljárások várható változásai:
Az egykapus rendszer vélhetően megszűnik, vagyis a Brexitet követően külön kell majd engedélyeztetni az EU-ban és az Egyesült Királyság-ban is a tervezett és a küszöbszámokat elérő fúziókat. Ez a fejlemény természetesen minden érintett számára költségnövekedést okoz. A jelentés végül kiemeli, hogy a fúziós engedélyezés harmonizációjának megőrzése érdekében célszerű lenne az engedélyezéshez alkalmazott teszteket a jövőben is összehangolni, ellenkező esetben olyan jogbizonytalanság következne a szigetországi egyesülésekben, amely ronthatja a brit cégek versenyképességét.
A cikk szerzője Dr. Kocsis Márton, a CHSH Dezső versenyjogi csoportjának vezető ügyvédje.
