(A kép forrása: pexels.com)
Az alábbiakban egy aktuális és érdekes ügyön keresztül azt a ritka helyzetet mutatjuk be, amikor a versenyjog és az élsport tényleg kéz a kézben járnak.
Mint azt korábban számos magyar és külföldi híroldal is megírta, világhírű úszók keresetet indítottak a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) ellen az észak-kaliforniai kerület bíróságon, mivel az eltiltással fenyegette meg azokat a sportolókat, akik részt vesznek az Olasz Úszószövetség és az ISL (Nemzetközi Úszóliga) által szervezett – és azóta már lefújt – Energy for Swim 2018 elnevezésű versenyen. A felperesek: a háromszoros olimpiai aranyérmes Hosszú Katinka, az Egyesült Államok olimpiai aranyérmese, Tom Shields és az amerikai nemzeti bajnok, Michael Andrew. A versenyt Torinóban rendezték volna december 20 és 21 között, ám a FINA keményen fellépett a szerveződés ellen. Az úszók a tervezett versenyen való részvétellel akár kétéves eltiltást, tehát például a jövő évi világbajnokságon való részvételt kockáztatták volna, ezért az olasz szövetség utóbb inkább törölte a versenyt.
Az úszók szerint a FINA fenyegető magatartása jogsértő, mi több, versenyjog sértő volt, így két San Franciscó-i ügyvédi irodán keresztül adták be a keresetet (a kereset angolul ide kattintva elérhető, a versenyjog iránt érdeklődőknek önmagában rendkívül érdekes olvasmány), a Sherman Act megsértésére hivatkozva. Ezzel párhuzamosan, de tőlük függetlenül az ISL külön is keresetet nyújtott be a FINA ellen az állítólagos versenyjogsértő magatartása miatt. Sajtóközleményükben az úszók és Ali Khan (az ISL vezérigazgatója) elmondták, hogy a FINA akadályozza az úszókat abban, hogy a nem általa szervezett egyéb versenyeken való részvétellel pénzt keressenek. Ezen kívül a sportolók által termelt nyereség elosztását is kifogásolták, hiszen 2016-ban és 2017-ben az úszóversenyek 118 millió dolláros bevételének csupán 12,5 %- a került vissza az úszókhoz a különböző pénzdíjak formájában.
A keresetben a felperes úszók kifejtik azon nézetüket, hogy a FINA erőfölényes pozícióban van. Ezt az erőfölényt azáltal képes elérni, hogy a FINA – mint a nemzeti úszószövetségek nemzetközi szervezete – egy személyben képes kontrollálni a legrangosabb verseny, az Olimpia résztvevőinek névsorát. Konkrét esetben például a szóban forgó úszókat a konkurens rendezvényen való részvétel esetére olyan eltiltásokkal fenyegette, amelyekkel megakadályozhatta volna a „renitens” úszók olimpiai kvalifikációját. Hosszúék szerint a FINA azáltal, hogy piaci erőfölényét kihasználva gyakorlatilag „megfojtja” a konkurens versenyszervezők (mint pl. az ISL) kezdeményezéseit, visszaél pozíciójával, és kihasználja az úszókat extrabevételeinek eléréséhez. Az ISL rendezvényein ugyanis az úszók magasabb pénzdíjakban részesülhettek volna, mint a hivatalos FINA versenyeken, mivel a szervezők a bevétel nagyobb százalékának részükre juttatásával kívánták volna a világ legjobb úszóit a saját versenyükre csábítani.
„Nekem mindig is az volt a vágyam, hogy az úszást olyan irányba tereljem, ahol a sportolókra partnerként tekintenek az irányító szervezetek, nem pedig csak bábként. Az ISL komolyan veszi az úszókat, ellentétben a FINA-val” – nyilatkozta Hosszú Katinka.
Az ügy rávilágít, hogy napjainkban a sport kőkemény üzlet, ahogy a beadvány is említi, a sportolók pályafutása rövid, jövedelemtermelő képességük erre az időre korlátozódik, és ebben korlátozza őket az úszószövetség azáltal, hogy behatárolja azokat a pénzdíjas versenyeket, melyeken indulhatnak. Ez pedig komoly gazdasági hátrányt okoz a versenyzők számára is.
A Sherman Act, amely tiltja a versenyellenes magatartást, a Standard Oil és az AT&T feldarabolása mellett számos más szervezet végét is okozta már. Az úszók ügyvédei a szerződéses viszonyokba való káros beavatkozást, a gazdasági kapcsolatok torzítását, a versenyt korlátozó összejátszást és a monopóliumot is aggályosnak tartják. Keresetükben nem csupán a felperesek, de az érintett károsultak számára is jogorvoslatot és anyagi kártérítést követelnek, ami akár több ezer profi úszót is jelenthet, akik az ISL versenyein óhajtanak indulni. A keresetet ugyan az Egyesült Államokban nyújtották be, de a felperesek ügyvédei a jogsértés elkövetésének helyszínét az egész világra kiterjesztették, lévén a FINA világszervezet.
A keresetben analógiaként említik a felperes úszók az Európai Bizottság 2017. évi döntését is, amely megállapította, hogy a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség nem akadályozhatja meg, hogy a sportolók egy, a nemzetközi szövetség által nem engedélyezett versenyen indulhassanak. A döntés alapjául szolgáló eset szerint a szövetség által hozott 2014. évi részvételi szabályok korlátozták a hivatásos gyorskorcsolyázók lehetőségeit arra, hogy szabadon részt vehessenek harmadik felek által szervezett nemzetközi gyorskorcsolya-versenyeken, és ezáltal megfosztották a (potenciális) versenytárs gyorskorcsolyarendezvény- szervezőket attól, hogy a szóban forgó élsportolók részt vegyenek rendezvényeiken. Ezt a tiltást a Bizottság versenykorlátozásnak minősítette.
Érdeklődve várjuk a kaliforniai bíróság döntését az üggyel kapcsolatosan, vajon a két úszószövetség közötti háborút a Sherman Act fogja-e eldönteni.
A cikk szerzője Albert Lili, a CHSH Dezső munkatársa
