A Bizottság 2014. április 2-i döntésében több, mint 300 millió euró összegű pénzbüntetést szabott ki 26 kábelgyártóra, kartellezés miatt. A tiltott megállapodás lényegében világméretű volt, a résztvevők a megállapodás keretében felosztották egymás között a földalatti és tengeralatti erősáramú kábelek piacán az ügyfeleket. A kartell-megállapodások a 110 kV és annál magasabb feszültségű földalatti erősáramú kábelek és a 33 kV feszültségű vagy azt meghaladó tengeralatti erősáramú kábelek minden típusára kiterjedtek, beleértve az ügyfeleknek eladott összes terméket, munkát és szolgáltatást.
A világot átszövő kartell két területen valósult meg, egyfelől az ázsiai gyártók nem indultak európai projekteken, cserébe az európai gyártók eltekintettek a koreai és japán piacokon való megjelenéstől. Ezen túlmenően a világ többi részén lévő projekteket szétosztották, egyes időszakokban kvóta-megállapodást is kötöttek. Ezen túlmenően az európai gyártók a megállapodás után nekik jutó piacot további megállapodások keretében szétosztották egymás között.
A Bizottság szerint 1999-től majdnem tíz éven keresztül torzította a fő európai, japán és dél-koreai nagyvállalatok magatartása a normális versenyfolyamatokat.
Az érintett gyártók többsége keresetet nyújtott be a Törvényszékhez, a Bizottság határozatának megsemmisítését, a kiszabott bírságok megsemmisítését vagy csökkentését kérve. A július 12-i döntésében a Törvényszék elutasította a kereseteket. A bírósági döntésnek számos tanulsága van, melyeket az alábbiakban ismertetünk.
1.Az anyavállalat felelőssége
Az ítélet kimondja, hogy ha egy anyavállalat – jelen esetben befektetési bank – képes érvényesíteni a leányvállalatának részvényeihez kapcsolódó összes szavazati jogot, vélelmezhető, hogy az anyavállalat határozza meg a leányvállalat gazdasági és kereskedelmi stratégiáját, még akkor is, ha nem rendelkezik a leányvállalat teljes alaptőkéjével, így gyakorlatilag a teljes tulajdonnal. A Törvényszék tehát kiterjeszti az Akzo-ítéletben lefektetett meghatározó befolyás tényleges gyakorlásának vélelmét arra az esetre, amikor az anyavállalat a leányvállalatának részvényeihez kapcsolódó összes szavazati jogot gyakorolhatja, akkor is, ha az nem rendelkezik a leányvállalat alaptőkéjének száz százalékával. A Törvényszék úgy véli, hogy az érintett vállalkozás nem tudta bizonyítani, hogy a leányvállalatában fennálló részesedése kizárólag tiszta pénzügyi befektetésként szolgált, nem pedig a leányvállalat irányítására és ellenőrzésére.
2.Merevlemezek másolása, elemzése Brüsszelben
A Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak jogában állt a vállalkozások alkalmazottai számítógépének merevlemezéről másolatot készíteni annak érdekében, hogy később ezeken releváns információkat keressen, még ha ezt a Brüsszelben lévő épületeiben tette is. Másfelől a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság nem csak a vállalkozás telephelyén vizsgálhatja meg a dokumentumokat; tehát jogosult volt az ellenőrzést Brüsszelben, az érintett vállalkozások ügyvédeinek jelenlétében folytatni. A Bíróság azt is kimondja, hogy a Bizottság nem volt köteles értesíteni a belga versenyhatóságot annak érdekében, hogy folytathassa a vizsgálatot a Bizottság brüsszeli helyiségeiben, mivel a dokumentumok vizsgálata nem egy Belgiumban található vállalkozás telephelyén indult, hanem más tagállamokban.
3.Az uniós jog alkalmazása nem uniós vállalkozásokkal szemben
Ami a Bizottság Európai Gazdasági Térség (EGT) területén kívül végrehajtott szankcionálási gyakorlatát és döntéseinek területi hatályát illeti, a Törvényszék megjegyzi, hogy az uniós jog bárkivel szemben alkalmazható abban az esetben, ha a szóban forgó cselekmények jelentős hatást gyakorolnak az Unió belső piacára.
A Törvényszék e tekintetben úgy véli, hogy a Bizottság nem volt köteles bizonyítani, hogy az EGT-n kívül megvalósítandó projektek mindegyike hatással volt az EU belső piacára, az uniós versenyjog alkalmazásának igazolása érdekében, mivel a kérdést a különböző versenyellenes gyakorlatok hatásainak fényében kell értékelni (együttesen, és nem egymástól elszigetelve). A jelen ügyben a Törvényszék úgy véli, hogy a kartell előre látható és azonnali hatást gyakorolt a teljes ágazat versenyviszonyaira. A Törvényszék megállapítja továbbá, hogy a Bizottság helyesen ítélte meg, hogy a kartell jelentős hatást gyakorolt az Unió belső piacára, tekintettel a kartellben részt vevő gyártók fontosságára és számára, az érintett termékek széles skálájára, a szóban forgó gyakorlatok súlyosságára és az egyes jogsértések jelentős időtartamára.
Fontos tehát szem előtt tartanunk, hogy az európai joggyakorlatban a magát pénzügyi befektetőnek tekintő anyavállalat felelőssége is megállapítható, függetlenül az operatív döntéshozatalban való részvételétől. Nem csupán a tulajdoni hányadra kell tekintettel lenni, hanem a meghatározó befolyásra is, az egyes, például a vezető tisztségviselők többségének kinevezését biztosító többletjogokra. Érdemes tehát a pénzügyi befektetőknek ezt a kockázatot is figyelembe venniük, hiszen a versenyhivatali eljárásokban kiszabott bírságok összege jelentős. Ez a döntés felvetheti a versenyjogi kockázatok elemzésének igényét már a due diligence eljárások során is, illetve a későbbi megfelelőségi (compliance) átvilágítások, átvizsgálások során. Hasznos tehát szabályzatok kidolgozásával, alkalmazásával, tréningek tartásával felkészülni az ilyen jellegű veszélyekre, melyhez célszerű versenyjogban járatos szakemberek segítségét kérni.
A cikk szerzője Albert Lili, a CHSH Dezső munkatársa
